Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-03-01 / 9. szám

Budapest, 1913. március 1. 9. szám. ALIO EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. ^ ^ SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATÁRSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágl'alvi lelkész. cinkotai lelkész. GÖAÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főgym. igazgató. czeglédi nyűg. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyeöévre 3 K Egyes szám ára 40 f. Hirdetések és pályázatok ára: Egész oldal ';. . 40 K Állandó hirdetések: megegyezés szerint TARTALOMJEGYZÉK : VEZÉRCIKK. A katholikus autonómiáról. Zsilinszky Mihály. — CIKKEK: A lélekszám csökkenésének okai egy házunkban. — A protestantizmus hivatása. Zimmermann Rezső. — Röpködő nyilatkozatok. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. A katholikus autonómiáról. Néhány nap előtt egy törvényjavaslat jelent, ipeg a politikai lapokban az úgynevezett kath autonómiáról, mely az 1848: XX. t.-c. 2-ik szakaszát nevezi meg alapjaui. Minden igaz evangéliumi protestáns ember csak örülhet annak, ha a kath. egyház ezen az alapon kiván szervezkedni. Azonban, aki azt a hét szakaszból álló törvényjavaslatot figyelemmel elolvassa, az mii.

dent láthat benne, csak igazi autonomiát, igazi önkormányzatot nem. Rómától függő és klerikális, hierarchikus szervezet mellett létesítendő önkormányzat Deák F. nézete szerint nem egyéb, mint fából vaskarika. Egy kiegyenlíthetetlen ellenmondás ; egy lehetetlenség. Feltűnő, hogy katholikus testvéreink 1848 óta szeretnek a protestánsok önkormányzatára hivatkozni; még pedig azon indokolással, hogy valamint azok szabadon rendelkeznek saját vagyonuk felett, azonképpen kivánnak rendelkezni ők is a maguk vagyona felett! Ez helyes logikának látszik; de csak látszik azoknak, akik nem ismerik a viszonyokat és nem látják a valódi célt; mely felé a kath. klérus törekszik. Elvileg igazuk van; a jogegyenlőség és viszonosság szempontjából nem lehet ellenök kifogást tenni; sőt örülnünk kellene a felett, ha a kath. nép tényleg jogokat nyerne saját egyházi ügyeinek intézésében. Ez azonban hierarchiai uralom mellett lehetetlen. Ott csak a Romától függő papság in" i tézkedhetik; az kormányozhat. Gyűléseken nem a hivek többsége, hanem a lelkész akarata dönt. A kath. nép ezen törvényjavaslat első §-a szerint csak egy jogot nyer; azt, hogy egyházi adót vethet ki magára, melyet a lelkész világi hatóság utján fog behajtani. Ez' azonban a katholikus egyház belügye, amihez nekünk semmi közünk. Ránk nézve az a főérdek, hogy ebben a felette fontos kérdésben az 1848; XX. t. cikk betűje és szelleme meg ne hamisitassék. A kath. papságnak és a vele szövetkezett világi uraknak az a főtörekvése, hogy a „autonomia" széphangzásu neve alatt kezökbe vehessék az állami eredetű nagy papi vagyon és a különböző országos alapok és alapitványok feietti szabadrendelkezés jogát. Ezért tolják előtérbe a királyi főkegyúri régi jogintézménynek sérthetetlenségét, és a törvényileg eltörült egyéb előjogok és kivátságok fentartását. Az apostoli király főkegyúri jogát, melv különben csak alkotmányos miniszter utján ós a törvényhozás hozzájárulásával gyakorolható, egyszerűen kisajáttitják, — mintha ebben az országban más hasonló jogú vallásfelekezetek nem ie lennének, Azt kivánják, hogy azok az alapok és alapitványok, melyeket eddig a vallás- és közoktatásügyi miniszter kezelt, ós melyeket eddig csak az állam által szükségesnek elismert és megengedett célokra lehetett forditani, ezentúl teljesen és kizárólag kath. célokra forditassanak. Ami ellen nem lehetne semmi kifogásunk, he egyidejűleg a protestáns és más törvényesen bevett