Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-02-15 / 7. szám

IX. év. Budapest, 1913. március 15. 11. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tula jöonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. H9 l§3 SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATÁRSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi lelkész. cinkotai lelkész. QÖnÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főgym. igazgató. czeglédi nyug. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy iven, A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 f. Hirdetések és pályázatok ára: Egész oldal i". . 40 K. Állandó hirdetéseit megegyezés szerint TARTALOMJEGYZÉK : VEZÉRCIKK. A szegénység" ellen. Veres József. — CIKKEK: A lelkészi korpótlétc és a horvátországi evangélikus lelkészek. Wallrabenstein Jakab. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. A szegénység ellen. Nagy teher, súlyos gond, komoly akadály a szegénység az egyes embereknek is, testületnek is. Mennyi tehetséget megtör, lelkesedést lelohaszt, törekvést megakaszt, életkedvet kiolt a szegénység, azt mindennap tapasztalhatjuk. Szegénységgel küzd ami evang. egyházunk is, különösen az utóbbi évtizedekben, amikor átalakult az élet, a feladat, a társadalom. Nem birjuk a versenyt az állammal, a gazdag egyházakkal, a testületekkel tisztviselőink fizetése tekintetében, iskoláink fejlesztése körül; rettegve látjuk * hogy lelkészeink a kenyér gondja miatt lankadnak lelkesedésükben, a papi pálya elvesztette régi vonzó varázsát más pályákkal szemben a szegénység miatt, iskoláink függetlenségét részenkint kenytelenek voltunk föláldozni, sőt egyházi tevékenységünket is az államsegélyhez képest vagyuuk kénytelenek irányitani a szegénység miatt. Sok jó eszme, terv, erő sikertelen marad a szegénység miatt. Lelkészeink tudományos képzettsége, irodalmi és társadalmi tevékenysége, ezek következtében a közéletben tekintélye, hatása, egyházi működésének eredménye csorbát szenved a szegénység miatt. Intézményeink sorvadnak, egyházi irodalmunk teng, népünk az egyházi teher alatt roskad, alkotásaink sinlődnek a szegénység miatt. Mennyi jót, szépet, szükségeset tudnánk, szeretnénk alkotni, ha a pénz hiánya már a tervezgetésben szárnyát nem szegné készségünknek Képzeljük csak el: hogyan állnánk most iskoláinkkal, nyugdíjintézetünkkel, szegény egyházainkkal az államsegély nélkül! Képzeljük csak el: hogyan állanánk, mit kezdenénk

> mire jutnánk, ha bármi okból egyszerre elvesztenők az államsegélyt! Erre gondolok én sokszor töprengéseimben^ s aggódva keresem a módot: mit kellene, mit lehetne tennünk arra, hogy valaha, valamikép megszabadulhassunk a szegénység miatt támadó aggodalmainktól. Egyik mód ez: a törvényhozás ne költségvetésben, tehát bizonytalan meg is szüntethető alakban, hanem alapítványban adja ki egyházunknak az aránylag megillető tőkét az államsegélyből. A másik mód: magunk erejéből gyűjtsünk olyan tőkét, hogy legalább utódaink valamikor támaszkodhassanak reá. Legalább valamikor a jövőben megszüntethessük, legyőzhessük a szegénységünket Mindakét mód nagyon nehéz, de egyik sem lehetetlen. Az elsőt képviselőink kivivhatnák, ha egyházunk jogos érdekét jobban szivükön viselnék; hiszen már pártok, kormányok, trónbeszédek Ígérték meg ismételten, sőt készen is volt már a törvényjavaslat; tehát ez a kívánságunk éppen nem lehetetlen. Csakhogy akkora jóakarattal, a mekkorát protestáns képviselőink az idei költségvetésnél tanúsítottak egyházunk ügyei iránt,