Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-01-25 / 4. szám

IX. év. 4. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. I§3 ti9 SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATÁRSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/nÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főgym. igazgató. czeglédi nyug. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy ivén-. A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 f„ Hirdetések és pályázatok ára : Egész oldal . 40 K Állandó hirdetések megegyezés szerint TARTALOMJEGYZÉK : VEZÉRCIKK. Zsolna. Raffay Sándor. — CIKKEK. A Dunáninneni egy ház kerület köz g-yülése. N. — A protestantizmus bankrottja? *) — A protestantizmus hivatása. Zimmerman Rezső. — Theolog-iai irodalom. S. Ö. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. ZSOLNA. Evangeliomi egyházunk végzetes fordulatok megpróbá tatásait éli át Bizzunk az isteni gondviselés megtartó kegyelmében, hogy valóban átéli. Aminek e hazában mindig a mi. egyházunk volt egyik leghűbb ápolója: a szabadelvüség most kezd rá visszavágni. Az egyházpolitikai törvények egyetlen egyháznak sem okoztak akkora csalódást, nem szereztek annyi vereséget, mint a mienknek. Ma már nemcsak a reverzálisok sorvesztó pusztítását, hanem a felekezetnélküliség, sőt a zsidó recepció hatását is érezzük. Más téren is ostromol a túlságos türelem. Nincs a föld kerekségén még egy egyház, a mely a nyelvek érvényesülésének olyan tág teret engedne, mint a miénk. Gyülekezeteink nagyobb részében a tót ós német nyelv a domináló. Annyira, hogy ami egyetlen más országban sem történhetnék meg, ép a nemzetalkotó nép fiai kénytelenek 1:mondani ama természetes jogukról, hogy a saját anyanyelvükön tartott istentiszteletekben részesülhessenek. Tudatában vagyunk, hogy kényes dolgot érintünk meg, de világosan akarunk beszélni. Semmi kifogásunk az ellen, hogy tót híveinknek tótul, német híveinknek németül hirdessék az Isten igéjét. A mindenáron való erőszakos magyarosítást nem is helyeseljük. A magyarosítás kérdése egészen más lapra tartozik. Annak oly természetesnek kell lennie, mint a gyümölcs érlelődósének. Azt erőltetni nem szabad, mert különben fanyar gyümölcsbe vásik a fogunk. Az egyházban az evangeliom hirdetése a fődolog. Hogy ezt a nép nyelvén kell hirdetnünk, az csak természetes. Hiszen ha meg akarjuk értetni és el akarjuk fogadtatni a Krisztus igazságait, akkor mindenkihez a maga nyelvén kell azt eljuttatnunk. De legyen osztó igazság. Mert most nincsen. Vannak egyházközségeink, amelyekben a hivek túlnyomó része tót vagy német anyanyelvű, de olyan egyetlen egy sincsen, amelyben magyar anyanyelvűek is nem volnának. És mégis ép ezeknek nincs magyar istentiszteletük. Minden más nemzet körébe* lehetetlen volna, de nálunk is tarthatatlan s valósággal az élhetetlenséggel határos dolog, hogy a magyar hazában egyedül csak a magyar nép szűkölködik ama természetes jogának kielégítése nélkül, hogy az evangéliumot ő is minden vasárnap a tulajdon anyanyelvén hallgathassa, templomában az Istent a tulajdon anyanyelvén dicsőíthesse! Ha ezt a természetes jogigényt mindenütt kielégítenék, nem volna nálunk többé nemzetiségi kérdés. Mert a nemzetiségi bajok gyökere az egyházban mindig abból az elégületlenségből táplálkozott, amelyet a nyelvi szükségletek igazságos kielégítésének hiánya, vagy egyoldalú ki-