Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-01-25 / 4. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 7 < elégitése okozott. Ha minden egyes egyházközségben, ami magától értetődő volna, minden vasárnap ugy a haza nj^elvén, mint e mellett még, ahol a nép viszonyai megkivánják, a gyülekezet óhajtásának és szükségleteinek megfelelő más nyelven is tartanának istentiszteletet: akkor a nemzetiségi kérdés oly sok keserűséget okozó átka egyházunkban már rég kihalt volna. És akkor nem lenne alkalom a zsolnai összejövetelekre sem. És nem állana szánandó evangeliomi egyházunk ismét népek csodájara, önmagunk szégyenére! Úgy halljuk, hogy a zsolnai gyülekezés Janoska Gryörgy testvérünk hívására és elnöklete alatt tartatott meg. Egyenesen hozzá intézzük hát testvéri szavunkat. A 17. század elején Zsolna volt a magyarhoni evangeliomi anyaszentegyházat egységesitő törekvések kiinduló pontja. Ma ott mondották ki az egységét bontó szakadás romboló jelszavát. Valóban azt kérdezhetjük a költővel: „Mely ördög súgja, hogy ketté szakadjunk, hogy szét repessziik a szent levelet, mit diadalmas őseink irának, szivük vérébe mártva kardjukat ?" Az erőket bomlasztó démonok melyike ösztönzi az egyhiíhivek egyik táborát, hogy amikor együttesen is szánalmasan kevesen vagyunk, amikor a 16. század óta az ország lakoságának 80 — 90%jából 8—9%-jára fogyasztott le bennünket az ellenség, a korszellem és saját gyarlóságunk együttes ostroma, akkor még azzal is siettessük szomorú sorsunk betelését, hogy széttépjük a Krisztus ama varratlan köntösét, amely eddig védett ós betakart egyenlő szeretettel?! Hát ott a Felvidék bércei közül kiveszett volna már a Thurzók amaz igazi, mélységes, önmagáról lemondó egyházszeretete, amely egyedül csak az evangeliom egyházának erősitését, egységes öszszeforrásból táplálkozó viharállását tekintette céljának? És ahonnét egykor a szebb jövendő biztató sugara villant szét az evangeliom népére, mostugyanonnét, a Thurzók otthonából, Zsolnáról kell a bomlást és pusztulást siettető visszavonásnak kiindulnia ?! Még nincs három éve, hogy a magyarhoni evangeliomi egyház kegyeletes emlékezésre gyűlt össze Zsolna falai közé. A régi egységesitő törekvések emlékének, az első evang. zsinatnak szenteit ott lélekerősitő ünnepet egyházunk. Az volna-e Zsolna végze e, hogy a hova eddig a kegyelet ós a halál érzéseivel tekintettünk, oda ezentúl, mint egyházunk Mohácsára, örök fájdalommal ós keserűséggel nézzünk ? Testvérek, valóban reánk illik az apostol mondása: „Kivülről harcok, belülről félelmek" ostromolnak bennünket. Rajtunk az Isten megsegítő kegyelmén kívül csak önmagunk önzetlen egyházszeretete és buzgó hűsége segíthet. Ne üssünk éket a testvérszivek közé. A Krisztus szava örökké igaz: „An ely ház önmagában meghasonlik, elpusztul!" A Krisztus és a testvériség, az evangeliom érdeke és egyházunk jövendője nevében kérjük felvidoki testvéreinket, minden inas érzést, minden más törekvést győzzön le bennük az igaz, a hagyományos egyházszeretet! Raffay Sándor. A Dunánitineni egyházkerület közgyűlése. A hold. Laszkáry Gyula elhunyta következtében megüresedett ker. felügyelői állás betöltésének elrendelése céljából a dunáninneni egyházkerület közönsége Pozsonyban f. hó 22-én rendkívüli közgyűlésre gyűlt össze, a mely iránt nagy érdeklődést tanásitott a kerület. A közgyűlést megelőző napon délután 5 órakor előértekezlet volt, a melyen Baltik dr. püspök mellett Lepossa Dániel, a rnosoni egyházmegye felügyelője elnökölt. Baltik dr. püspök üdvözli a nagy számban megjelent kerületi képviselőket s Laszkáryról kegyeletes szavakban emlékszik meg, majd áttéi a felügyelői szék betöltésének kérdésére s ismerteti a törvény erre vonatkozó szakaszait s többek hozzászólása után a formaságok lettek megállapítva. Ezután a püspök arra hivatkozott, hogy régi szokás ez, hogy a kerület közönsége előértekezleteken oly személyi ügyeket is szokott megbeszélni, a melyekről határozni ugyan sem az előértekezlet sem a közgyűlés hivatva nincs, de tájékozódás céljából ezek megbeszélése elkerülhetetlen. A püspök nem óhajt ezeknek megbeszélésénél részt venni s azért el hagyja a termet azzal a kérelemel^ hogy a kerületi kiküldöttek ezeket nélküle beszéljék meg. A püspök eltávozása után először Okolicsányi Gyula felügyelő szólalt fels tekintettel Bentczky Árpád nógrádi egyházmegyei felügyelő nagy érdemeire, buzgó egyház szeretetére, őt ajánlja jelöltül a kerületi felügyelőségre. Majd Farbaky István min. tan. esp. felügyelő báró Láng Lajost, v. b. t. t., a pozsonyi esp. felügyelőt hozza javaslatba, a ki eddig is élénk tanú-