Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-04-12 / 15. szám

IX. év. Budapest, 1913. március 29. 15. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. t§9 US SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATARSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi lelkész. cinkotai lelkész. QÖnÖKY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főgym. igazgató. czeglédi nyug. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 f. Hirdetések és pályázatok ára: Egész oldal . 40 K Állandó hirdetések megegyezés síerint TARTALOMJEGYZÉK : VEZÉRCIKK. Vak Sámsonok. Duszik Lajos. —CIKKEK: A. lelkészi tekintélyről. Belieza András. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Vak Sámsonok. Sokszor ugy szeretnék sirni ami egyházunk kisebb-nagyobb csatavesztésein, meghátrálásain, harcoló kedvének megfogyatkozásán és -— ami mindenné] elszomorítóbb — embervesztésein. Nem a statisztikai leJeicszámnak más felekezetekkel szemben állandóan kisebb arányú emelkedésén, hanem az embervesztésén. Nagy lélek értékek, munkára éhes, alkotásokra termett energiáknak kilobbgnásán, nagy emberek zászióhagyásán. Ez az igazi vesztesség. Egy-két reverzális nem fáj, hisz, aki adta, annak lelkében nem ég azzal a szent lángolással a hithűség, melylyel gyermekeinek szivében megtudná gyújtani evangéliumi egyházunk iránt a törhetetlen, a kis életekben is olykor hősiességig fokozódó szerelmet. De mikor egy messzeragyogó csillagunk felé tornyosainak, gombolyognak a bizalmatlanság fellegei s lassan magukba akarják nyelni, hogy eggyel ismét kisebbek, erőtlenebbek, szegényebbek legyünk, ez az a veszedelem, mely mindennél sorvasztóbb. Tudjuk miről van szó. A két csatázó politikai irány áttette a harcterét egyházunkba. Pedig belül zajong, nyugtalankodik ezernyi aggódásunk, itt kiált „tömörülj "-t annyi messzeható érdekünk s most még a politikai ellentétek is pártszineikkel festik át arcélen álló csapatainkat, hogy teljes legyen a belső szétesés. Ne beszéljünk személyekről. Ne a meggyőződés szentségéről, melyet rendesen a gyönge és kétes illetőségű meggyőződéseket hangoztató emberek kiabálnak, hogy vele sorompót vonjanak meggyozodéstelen cselekvéseik arénája köré. De beszéljünk egyházunk történelmi örökségéről. Beszéljünk arról a sírokon, templomromokon, csonka hullákon keresztül vezető ösvényről, melyet őseink tollal < s karddal vágtak a számunkra, Beszéljünk arról: helyes úton jár-e ma a mi egyházunk ? Keserű látvány, hogy ma mint görnyed le, mint kapkod egyházunk a kormány idedobott alamizsnái után. Elfeledünk, megbocsátunk mindent. Elveszi tiszta látásunkat az arany megvillanása : a kilátásba helyezett segély ötszámjegyből alig álló mennyiségjelzése. Nem látjuk, hogy a nagyhangú ingyenes népoktatás mellett mint nyul bele az állam iskolafenntartó egyházain!,: zsebébe és — a mi fontosabb — jogaiba. Neru akarunk tudni kongruamegvonásokról, vagy leszállításokról, nem látjuk csak az adó jobb kezet, a fojtásra merevedő balt nem ragadjuk meg. Most is csak a korpótlekot látjuk, de a körülmények fölött szemet hunyunk. Kicsoda áll mellénk, csendőrőrmesteri fizetéssel „lelkészitett" kongruás papok mellé ? Kicsoda kiált fel illetékes, magasba is elhallatszó hangon a kongruaemelésért'? Kicsoda terjesztett memorandumot, vagy valami javaslatot ez ügyben a kormány elé? Minden nélkülünk történik. Igaz! A koldussal nem szoktam alkudni. Könyöradományt nem szoktak követelni, csak könyörögni. Nem vesszük-e észre azt a nagyúri megalázást, melyben a kormány réRzesit ? Nincs-e itt valami