Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-03-01 / 9. szám

66 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913: A protestantizmus hivatása. Irta és nyiregyházi ev. Templom-Egyesület vall. estéjén felolvasta Zimmermann Rezső nyíregyházi főgimnáziumi tanár. ÍV. A feladat. Oly szilárdan áll a vallás és a rajta nyugvó erkölcsi törvények oly mélyen bele vannak irva az emberi nem lelkébe, hogy nem fogja azokat onnan kiirtani semmi erő sem ; és a mai vallásrontók sátáni törekvése legfeljebb azt eredményezheti, hogy egy gyönge fejü és gyönge szívű nemzedék könnyelműen elfordul a vallástól, de keservesen meglakol érte ! Íme, a magyar társadalom is meglazult, mert beeresztette a fülén az Istentől elhívó, csábító hangodat. Nézzétek, hogy romlik ! Nézzétek, hogy tele van bűnnel, romlással, nyomorúsággal ! Nézzétek ezt a néhány millió magyar családot, mely itt s a távol Amerikában birkózik az élettel! Milyen árva, milyen elhagyott, milyen tehetetlen! Nézzétek csak a magatok munkáját, amelyet mindennap végeztek ! Hol van benne a bátorító, a lelkesítő, az üdítő elem ? Nincs benne más, csak a robot, a napszám terhe, ha nincs benne meg a hit, az imádság, a vallás ! A bomlás különféle okok hatása folytán hamar mily nagyra nőtt a magyarságban, mely kezd semmi hatalmat nem tisztelni, semmit önmagán kivül nem szeretni, senkitől és semmitől, talán legkevésbbé az Istentől félni! Hát a többi nagy, még nagyobb bűneit elsoroljam-e ? Nem sorolom. Nem én tartom azokat számon, hanem a felséges Isten, akinek végtelen, a Krisztus evangéliumában megígért kegyelme bírja csak megmenteni a magyar népet s általa a jövő magyar nemzetet ! Ez az isteni kegyelem mutatkozik abban, hogy egy uj vallási lendület tünetei kezdenek már mutatkozni a társadalomban. Magam is tanuja voltam a mult nyáron, az evangéliumi keresztyén diákszövetség debreceni közgyűlésén annak a csodálatos látványnak, hogy az az ifjúság, mely manap otthon nem részesül az imádság áldásaiban, ismét rávezetödik az evangeliomra. — Igen ! — Ez az egész világtól elhagyott, árva magyar ifjúság megtalálta gyámolitóját a felséges Isten kegyelmében, a Krisztus evangéliumában ! A tartalmatlan és céltalan élet posványaiból kiemelkedve a magasabb erkölcsi és szellemi régiókba lépett! Tárt karokkal várja, hogy minden igazán megtérővel a vallásnak és a hazának szeretetében egyesülhessen. Vallja és hirdeti, hogy hit nélkül nincs jellem, nincs megállás, nincs szilárdság, nincs áldozatkészség, nincs meg a léleknek szárnyalása, nincs nagyság, nincs nemzeti lendület, nincs igazi haladás, nincs igazi művelődés ; nincs semmi más, ctak posvány ós halál ! Olyan ifjak ezek, akiknek örömné változott át az életük, a munkájuk, a barátságuk, a játékuk, a mulatságuk; akiknek nem teher t. munka pontos elvégzése, — de élvezet; — akiknek szükségletük és gyönyörűségük a Krisztus igája; — akik féifiuvá fejlődhetnek angyali tisztaságban és gyermeteg, jámbor becsületességben! A társadalom más rétegeiben ez a mozgalom mar régibb és erősebb. Maga tt diak mozgalom is ebből fejlődött. Ez a mozgalom szülte a nép között a baptista, nazarénus, adventista gyülekezetek pártolását. Miért ment a nép ezekbe a felekezetekbe? — Mert a léleknek vallásos érzése kielégítést keresett valamiben, vagy a pálinkában, vagy aki szerencsés volt, az egyedüli nagy megnyugtatóban, a Krisztusban; s ami egyházunk nem volt felfegyverkezve hozzá, nem volt embere hozzá, hogy a megnyugvást keresőket a Krisztushoz vezérelje. Hogy mennyire nem volt egyházunk erre elkészülve, azt a nyíregyházi egyház helyzete is megvilágítja Nyíregyházán 15 ezer evangelikus lelki gondozását az iskolai vailástanításon kivül 4 lelkész teljesiti. Egy emb n-re esik tehát körülbelül 4 ezer ielek. Az adventista felekezet pedig akként van szervezve a világon, hogy minden 20 lélekre esik egy irá^magyarázója. Ebből az egy példából is láthatni, hogy a hívek lelki gondozásához az egyháznak uj erőforrásokra v<m szüksége. Ugy látszott, hogy akik a vallásos életben elmélyedni akarnak, a nagy tömegeitől mozogni nem tudó egyházat mind elfogják hagyni! Igen ! Még 10 évvel ezelőtt is oly nehéz, mozdulatlan es reménytelen volt a protestantizmus helyzete, hogy ugy látszott, többé nem tud uj és eleven mozgalmat teremteni az egyházi élet terén. Végre aztán igazán az idők teljességében, kezdték belátni híveink, hogy a biblia olvasást és általában a Krisztusban való életet meg lehet kezdeni és folytatni anélkül is, hogy a protestáns embernek el kellene hagyni egyházát. Mert hát ugyan ki tiltja azt, hogy a mi híreink a Krisztus nevében össze ne jöjjenek, Bibliát ne olvassanak s abban megnyugvásukat ne kereshessék ? Így erősödik most már azaz irány, mely a Krisztusban való életet magában az egyházban akarja megvalósítani, vagyis a Bibliát minden ember életébe be akarja vinni. Ez a mozgalom a hasonló törekvésüek között való saövetségre vezetett. Minden nemzet a maga kebelén belől szervezi ezt az igazi keresztyén mankát. Ezt nevezik keresztyén szövetségnek. Ez a keresztyén szövetség kiterjed az egész világra. Legutoljára jutott el hozzánk mikor már Afrikában, Ázsiában is gyökeret vert s miníegy 8500 helyi egyesületre oszlik. Sok helyütt igazi nagy csodákat művel. Amint például a miszsziók története mondja, Koreában élő lelkes hívei a keresztyén mozgalomnak] megható lelkesedéssel hirdetik a Krisztust. Vagyont, munkát, hihetetlen áldozatokat hoznak meg érte. Egy koreai fogadalmat tett, mivel szegény volt, hogy az egyik évi gyűléstől a másikig 180 napot fog Krisztus evangeliuma terjesztésének