Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-03-01 / 9. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 szentelni s a következő évi gyűlésen fájdalommal jelentette, hogy csak 150 napot tudott az ügynek szentelni. Egy másik hivő azt panaszolta, hogy a lefolyt év alatt csak 1500 embertársának tudta elmondani a Krisztus üdvösségét. De hát a mi diakonisszáink, hittéritőink honnan meritik az áldozatkészségnek azt a kiapadhatatlan forrását, amellyel rendelkeznek feladatuk teljesítése közben? Vájjon lehetne e ily feladatokra vállalkozni, ha a Krisztusban való életnek nem volnának valami kiapadhatatlanul mélységes és gazdag forrásai, amelyek szüntelen ontják a nagy feladatokhoz való erőt és kegyelmet ? íme ezek tehát azok a források, amelyek a bolondokat és pietiatákat nevelik, akiket ugy lenéz az úgynevezett müveit ember s a mai alkalommal ezt a keresztyén életet van szerencsém hirdetni az Isten kegyehnébő a tisztelt gyülekezetnek, abban a megingat hatatlanul szilárd meggyőződésben, hogy a mily igazán a Krisztus u jára tud térni a protestáns társadalom, abban a mértékben van jövője és rendeltetése. (Folyt, következik.) Röpködő nyilatkozatok. Alig van nap, amelyen az esti és a reggeli lapok valamelyikében a kultuszminisztérium és a protestáns egyházak nagy kérdeseire vonatkozó nyilatkozatok nem látnának napvilágot. A kultuszminiszter- távozásáról már széltében és nyíltan beszélnek. Őszintén szólva, csak örülni tudunk rajta, ha az Apponyi nyíltan klerikális korszaka után a Zichy burkolt, de annál veszedelmesebb klerikalizmusa is véget ér. De mi jön utána? Aggódva nézünk a jövő elé. Jankovichtól az új minisztertől nem sokat várhatunk. Csak a régi irányzat folytatására lehetünk elkészülve. Metr azt a nyilatkozatot tette a napokban: „Zichy gróf miniszter között és köztem a katholikus antonomia dolgában nincs differentia." ugyanakkor ezt is mondta: „A protestánsokat érdeklő 1848. évi XX. t. c. ma nem időszerű." E két nyilatkozat legjobban jellemzi a helyzetet ós a Zichy után következő korszakot. És mégis Baltazár Dezső püspök az egész magyar Protestantismus nevében nemcsak tisztelgett az uj államtitkárnál, hanem azt is kijelentette, hogy a kinevezés nagy megnyugvást keltett a protestánsok körében. A protestáns államtitkárt követelő hangoknak pedig „uinsen jelen tősége." Azt hisszük, hogy se Baltazár püspök, de senki más nem nyilatkozhatik az egész protestantizmus nevében. Valószínű, hogy nem is tette, hanem csak az újságírók színezték ki a dolgot abban a formában, a melyben nyilvánosságra került. Nagyon kívánatos volna, ha a protestáns közvéleményt vagy a közös protestáns bizottság szólaltatná meg, vagy arra hivatott vezető embereink jönnének össze egy kis komoly együttes tanácskozásra, ahol azonban őket nem a napi politika hangulata hanem egyedül csak a protestantismus érdeke befolyásolná. A röpködő nyilatkozatok csak a nyugtalanságot fokozzák és csak téves nézetek formálására alkalmasak. Államtitkárul előbb Molnár Viktort emlegették, majd ismét Szász Károlyt emlegetik. Ha Molnár Viktor lenne az államtitkár újból, talán az aggodalmak kisebbednének. Kaiászak az élet kenyeréhez. Gyűjti: S. Ö. 10. Aki 170 esztendő előtt Amszterdamba jött, azaz egész lakosságot, ifjút és öieget, előkelőt és szegényt, férfit és nőt térdre borulva találta. Mindenki imádkozott s Istenhez könyörgött. Miért? Azt a borzasztó felfedezést tették, hegy a hajókkal egy bizonyos famolyt hoztak be a városba, mely azzal fenyegetett, hogy azon fagátakat, melyeken a tengerbe épített város nyugodt, megrágja s igy a város pusztulását idézi elő. S nem ismertek szert, mellyel ezen milliószámra elszaporodó férget ki tudták volna irtani. Egy borzasztó féreg, a hitetlenség rágcsál a néplélek gyökerén s idei s örökkévaló halállal fenyeget mindnyájunkat. Ó, ha mi is térdre borulnánk s buzgó imával kérnök az Isient, hogy szabadítson meg ezen veszedelemtől ! Imádkozzunk többet és buzgóbban főképen mi pásztorok ugy az önmagunk, mint híveink s gyülekezeteink lelki üdveért! Ha egészében nem is szűnne meg a hitetlenség, hivő imánkkal mégis sokat csökkenthetnénk rajta, „mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése," B E Li É Li E T. Püspöki körlevél. Az a körülmény, hogy egyházunk vitális érdeke, hogy iskoláinkban lehetőleg oly tanitók alkalmaztassanak, akik kiképeztetésüket a mi felekezeti tanítóképző-intézetünkben nyerték s a kik nemcsak megfelelő tudással rendelkeznek, de evangéliumi szellemben nevelve, egyhazunknak hű fiai és buzgó munkásai legyenek, arra indította Seholtz Gusztáv bányakerületi püspököt, hogy körlevelet kibocsátva felhívja a lelkésztestvérek ós az egyháxtagok figyelmét örvendetesen fejlődő szarvasi tanítóképzőnkre. Egyházkerületünk évről-évre nagy áldozatokat hoz a tanítóképző javára, de nem eredménytelenül, mert a szarvasi praeparandia Nikelszky Zoltán igazgató páratlan ügybuzgosága folytán elsőrangú intézetté fejlődött. Kedves kötelességet teljesítünk azért, amikor olvasóink figyelmét felhívjuk ezen iskolánkra, ahol ifjaink alapos kiképzést nyerhetnek, s ahol a szorgalmat tandijelengedéssel, ösztöndijakkal, internátusi jótéteményekkel jutalmazzák.