Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-02-08 / 6. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 7 < Az uj tanítói fizetésrenöezés. Tekintettel arra, hogy az „Őrálló" olvasóközönsége inkább a lelkészi kar, csak röviden kivánom ismertetni am. hó 23 án a képviselőház asztalára letett Zichy-fóle törvényjavaslatot az államitanitók és külön a községi és felekezeti tanitók fizetése rendezéséről. Másrészt épen mivel a lelkészikar legtermészetesebb védője a tanítóság érdekeinek, a törvényjavaslat ismertetése mellett rámutatni kívánok annak nagy hiányaira és igazságtalanságaira. Ezeknek a kimutatásával foglalkozott az Országos Tanítói Szövetség január 26-iki igazgatótanácsi gyűlése is, amelyen az evangelikus tanítóság képviseletében ón is felemeltem szavamat a kántori fizetés minimumának az államsegélyes tanitó javadalomba történő sérelmes beszámítása ellen. És mert tudom, hogy ezen ügyben nagy a félreértés a kántorkodó tanitós.ig törekvése és mozgalma tárgyában, erre nézve is bátor leszek kiterjeszteni. Még is ide iktatom előbb magát a törvényjavaslat fizetésbeosztási táblázatát a felekezeti tanítóságra vonatkozóan : Fizetési Évi fizetés a Évi lakáspénz III. III. IV. V. VI VII. fokozat féríi | nőosztályba sorozott osztály fokozat tanítóknál állomáshelyeken osztály fokozat korona Kezdő javadalmazás 1.200 III. 3. 2. 1. 1.400 1.600 1.800 II. 3. 2. 1. 2.000 2.200 2.400 600 540 480 420 360 300 240 I. 3. 2. 1. 2.600 2 900 3.200 2.600 2.800 3.000 A fizetési fokozatokba való előlépéshez szükséges szolgálati idő tartalma pedig: a kezdő javadalmazásban a férfi tanítónál 2, a nőtanitónál 4 évben ; — a III. fizetési osztályban 5 — 5 évben, a II és I fizetési osztályokban pedig négy-négy évben állapittatik meg. Igy azután a legfelső fizetési (IX-ik) osztály elsó fokozatába csak 30 évi szolgálat után, a végső fokozatába pedig csak 38 évi szolgálat atán jut el a felekezeti tanitó, amely korhatárt a statisztika szerint csak kevesen érik el azonban. Összehasonlításban továbbá az 1907. évi XXVlI.-ik (Apponyi-féle) törvénycikk 3 §-ban biztosított korpótlékkal: a 15 évig tanítóskodó mindössze 200 koronával, a 20 évig tanítóskodó 300 koronával fog az uj törvényjavaslat alapján többet kapni, ami ebben a 100—150 percenttel drágább megélhetési világban bizony édeskevés, — a tanítónő pedig m4g ennyivel sem. Legbőkezűbben mondhatnánk, a meghalt tanítókról gondoskodik az uj törvényjavaslat, ezért minden tóditás nélkül elmondható, hogy a 38-ik évben kilátásba helyezett 3200 korona csak szépsógflastromja az uj törvényjavaslatnak. Belátta már maga a miniszter ur is és kilátásba helyezte, hogy változtat a középső fizetési osztály várakozási idején s az öt évet négyre szállítja a felekezeti iskolák tanítóinál is. Az állami tanitók lakáspénze a fizetési osztályokkal és a családos tanitó fokozódó szükségleteivel lépést tart s az utolsó fokozatban megduplázódik. A felekezeti tanítóké változatlan marad, amit a törvényjavaslat azzal indokol, hogy a felekezeti tanitó többnyire természetben kapja a lakását, — holott épen ezért lehetett volna azoknak a kevésszámuaknak javára, a kik rendesen drága lakásviszonyu városokban (mint a pozsonyiak, soproniak) nem juthatnak mindnyájan természetbeli lakácshoz, a felekezeti tanítókra is az államiak lakbérosztályozását kiterjeszteni. Legnagyobb sérelme pedig az uj törvényjavaslatnak az, hogy az 1907. évi törvényes korpótlékokat (3. §.) eltörli. Ez a korpótlék, mivel törvény biztosítja, szerzett jog és nem- ajándék, melytől csak megfelelő kárpótlás mellett fosztható meg a tanítóság. Márpedig az uj törvényjavaslat csak a most hivatalba lépő, csak is a jövőnemzedékü tanítóságnak nyújt ebben a tekintetben kárpótlást. A középfokon és még inkább az éltesebb tanitók mind veszteséget szenvednek, mert az uj törvény-javaslat (7. §-a) szintén csak 1893. október hó elsejétől veszi számításba az idősebb tanitók hivataloskodását a fizetési fokozatokba való boesztásnál. Ezen korlátozással nincsen 20 évesnél idősebb szolgálatú felekezeti tanitó a törvényjavaslat elfogadása esetén. Mit nem tesz a pénzügyminisateri zseniáli tás^egyfelől, a mint kimutattam, csak a megholt tanitók nyernek nagy fizetést, másfelöl a még meg nem halt öregök megfiatalatittatnak. Ag uj tőrvényjavaslat 24. §-a a kántori javadalmazásról eképen szól: „Ha a hitfelekezeti tanitó az 1868. évi XXXVIII. t ,c. 141. § ának harmadik bekezdése értelmében kántori teendőket is véges és ha az iskolafenntartó által részér© biztosított tanítói fizetés 1000 koronánál kevesebb, a tanítói ós kántori járandóságok egyezer korona erejéig együttveve tanítói fizetésnek számitandók." Kerek 200 koronára értékeli tehát az uj törvényjavaslat azt a munkát, a melyet a tanitó mint kántor teljesít. Ez is több azonban a semminél, haladás az eddigi állapottal szemben. Az Evangelikus Tanárok ós Tanitók Országos Egyesületének elemi iskolai szakosztálya az egyetemes gyűlés utján épen azért kérte megkeresni a minisztert, hogy szüntesse meg legalább a kis fizetéses és államsegélyes kántortanítóknál az uj törvényjavaslatban azt az anomáliát, mely az 1907 évi