Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-02-08 / 6. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 7 < Az uj tanítói fizetésrenöezés. Tekintettel arra, hogy az „Őrálló" olvasóközön­sége inkább a lelkészi kar, csak röviden kivánom ismertetni am. hó 23 án a képviselőház asztalára letett Zichy-fóle törvényjavaslatot az államitanitók és külön a községi és felekezeti tanitók fizetése rendezéséről. Másrészt épen mivel a lelkészikar legtermészetesebb védője a tanítóság érdekeinek, a törvényjavaslat ismer­tetése mellett rámutatni kívánok annak nagy hiányaira és igazságtalanságaira. Ezeknek a kimutatásával foglal­kozott az Országos Tanítói Szövetség január 26-iki igazgatótanácsi gyűlése is, amelyen az evangelikus ta­nítóság képviseletében ón is felemeltem szavamat a kántori fizetés minimumának az államsegélyes tanitó javadalomba történő sérelmes beszámítása ellen. És mert tudom, hogy ezen ügyben nagy a félreértés a kántorkodó tanitós.ig törekvése és mozgalma tárgyában, erre nézve is bátor leszek kiterjeszteni. Még is ide iktatom előbb magát a törvényjavaslat fizetésbeosztási táblázatát a felekezeti tanítóságra vo­natkozóan : Fizetési Évi fizetés a Évi lakáspénz I­II. III. IV. V. VI VII. foko­zat féríi | nő­osztályba sorozott osz­tály foko­zat tanítóknál állomáshelyeken osz­tály foko­zat korona Kezdő java­dalmazás 1.200 III. 3. 2. 1. 1.400 1.600 1.800 II. 3. 2. 1. 2.000 2.200 2.400 600 540 480 420 360 300 240 I. 3. 2. 1. 2.600 2 900 3.200 2.600 2.800 3.000 A fizetési fokozatokba való előlépéshez szükséges szolgálati idő tartalma pedig: a kezdő javadalmazás­ban a férfi tanítónál 2, a nőtanitónál 4 évben ; — a III. fizetési osztályban 5 — 5 évben, a II és I fizetési osztályokban pedig négy-négy évben állapittatik meg. Igy azután a legfelső fizetési (IX-ik) osztály elsó fokozatába csak 30 évi szolgálat után, a végső fokoza­tába pedig csak 38 évi szolgálat atán jut el a feleke­zeti tanitó, amely korhatárt a statisztika szerint csak kevesen érik el azonban. Összehasonlításban továbbá az 1907. évi XXVlI.-ik (Apponyi-féle) törvénycikk 3 §-ban biztosított korpótlékkal: a 15 évig tanítóskodó mindössze 200 koronával, a 20 évig tanítóskodó 300 koronával fog az uj törvényjavaslat alapján többet kapni, ami ebben a 100—150 percenttel drágább megélhetési világban bizony édeskevés, — a tanítónő pedig m4g ennyivel sem. Legbőkezűbben mondhatnánk, a meghalt tanítókról gondoskodik az uj törvényjavaslat, ezért minden tóditás nélkül elmondható, hogy a 38-ik évben kilátásba helyezett 3200 korona csak szépsóg­flastromja az uj törvényjavaslatnak. Belátta már maga a miniszter ur is és kilátásba helyezte, hogy változtat a középső fizetési osztály várakozási idején s az öt évet négyre szállítja a felekezeti iskolák tanítóinál is. Az állami tanitók lakáspénze a fizetési osztályok­kal és a családos tanitó fokozódó szükségleteivel lépést tart s az utolsó fokozatban megduplázódik. A feleke­zeti tanítóké változatlan marad, amit a törvényjavaslat azzal indokol, hogy a felekezeti tanitó többnyire ter­mészetben kapja a lakását, — holott épen ezért lehe­tett volna azoknak a kevésszámuaknak javára, a kik rendesen drága lakásviszonyu városokban (mint a po­zsonyiak, soproniak) nem juthatnak mindnyájan termé­szetbeli lakácshoz, a felekezeti tanítókra is az államiak lakbérosztályozását kiterjeszteni. Legnagyobb sérelme pedig az uj törvényjavaslat­nak az, hogy az 1907. évi törvényes korpótlékokat (3. §.) eltörli. Ez a korpótlék, mivel törvény biztosítja, szerzett jog és nem- ajándék, melytől csak megfelelő kárpótlás mellett fosztható meg a tanítóság. Márpedig az uj törvényjavaslat csak a most hivatalba lépő, csak is a jövőnemzedékü tanítóságnak nyújt ebben a tekin­tetben kárpótlást. A középfokon és még inkább az él­tesebb tanitók mind veszteséget szenvednek, mert az uj törvény-javaslat (7. §-a) szintén csak 1893. október hó elsejétől veszi számításba az idősebb tanitók hiva­taloskodását a fizetési fokozatokba való boesztásnál. Ezen korlátozással nincsen 20 évesnél idősebb szolgá­latú felekezeti tanitó a törvényjavaslat elfogadása esetén. Mit nem tesz a pénzügyminisateri zseniáli tás^egyfelől, a mint kimutattam, csak a megholt tanitók nyernek nagy fizetést, másfelöl a még meg nem halt öregök megfi­atalatittatnak. Ag uj tőrvényjavaslat 24. §-a a kántori javadal­mazásról eképen szól: „Ha a hitfelekezeti tanitó az 1868. évi XXXVIII. t ,c. 141. § ának harmadik bekez­dése értelmében kántori teendőket is véges és ha az iskolafenntartó által részér© biztosított tanítói fizetés 1000 koronánál kevesebb, a tanítói ós kántori járandó­ságok egyezer korona erejéig együttveve tanítói fize­tésnek számitandók." Kerek 200 koronára értékeli tehát az uj törvény­javaslat azt a munkát, a melyet a tanitó mint kántor teljesít. Ez is több azonban a semminél, haladás az eddigi állapottal szemben. Az Evangelikus Tanárok ós Tanitók Országos Egyesületének elemi iskolai szakosz­tálya az egyetemes gyűlés utján épen azért kérte meg­keresni a minisztert, hogy szüntesse meg legalább a kis fizetéses és államsegélyes kántortanítóknál az uj törvényjavaslatban azt az anomáliát, mely az 1907 évi

Next

/
Oldalképek
Tartalom