Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-12-13 / 50. szám

ket a vallási türelemre, mert ki az közülünk, mélyen t. zsinat, akinek ne volna hozzá közel álló egyik- másik olyan felebarátja, aki talán nem tartozik a mi vallásfelekezetünkhöz, de akit ő azért nem tarthat magánál vagy ő hozzá a vallási hozzátartozást tekintve közelebb-állónál roszszabbnak. Van igen is egyetemes keresztyén öntudat, s ez az egyetemes keresztyén öntudat egy hatalmas kapocs, amelynek erősítésén kellene dolgoznunk. Megtámadtatásoknak volt kitéve a múltban a keresztyénség, veszélyeknek van kitéve ma. Azok a nagyszerű találmányok, amelyek korunkban mintegy elkápráztatnak bennünket, a vagyoni értékeknek folytonos tagulása sokakat elbizakodottakká tesz és a boldogító vallás, a hit helyett más hitet keresnek, avagy egyáltalában a hitet a lelki életből kiküszöbölhetőnek tartják. Pedig az ember korlátolt lény, csak vágyai korlátlanok. Ereje nagyon is korlátolt, ismeretének köre is korlátolt, és hogy ha mélyebben elemezzük a dolgokat, azt kell látnunk, hogy tudás és hit nem ellentétek, hanem végig elemezve mindazokat, ismét találkoznak azok. Ime, a legexaktabbnak tartott tudományról, a matematikáról a jelen kor matematikusai nem igyekeznek-e azt bebizonyítani, hogy e matematikai igazságok tulajdonképen csak konvencionális dolgok, és hogyha más alaptételeket állítunk fel más eredményekre is jutunk a logikai gondolkodás mellett. És ha igy van ez a legexaktabbnak tartott tudományra, a matematikára nézve, akkor a természettudományoknak az az egész, különben nagyszabású alkotása, amely matematikai alapon épült végső elemezésében mégis vájjon olyan kétségtelen pozitiv realitásnak mutatkozik-e, mint ahogy azt akár az úgynevezett pozitiv filozofia, akár az u. n. filozofiai monizmus, vagy materializmus oda állítani szeretné. De tudás és hit egyesül az ember lelkében is az öntudat egységénél fogva. De ne feledjünk még egyet mélyen t. zsinat. Bármily nagy jelentősége legyen az emberiség anyagi ereje gyarapodásának, bármily nagy jelentősége legyen az ember ismereti köre tágulásának, a tudománynak, sem az egyik, sem a másik nemhogy boldogságot, de még megelégedést sem nyújthat az emberiségnek. A magába zárkozott tudós megelégedhetik vizsgálódásainak eredményével és megelégedést találhat abban, fí szkeptikus szellem folytonos tépelődéseiből kilépni talán képtelen. De az emberek túlnyomó nagy többsége nem lehet tudós, fíz emberek túlnyomó nagy többsége elsősorban érzelmi életet él, érzületét kell neki kielégítenie és ezt az érzelmi megnyugvást esak a keresztyén vallás nyújthatja neki, vagy legalább olyan mértékben, mint amilyen mértékben nyújthatja a keresztyén vallás, — legalább nem tudom, hogy más valami e földön tehetné. Mélyen tisztelt Zsinat! A mi közelebbi feladatunk, hogy egyházunk számára törvényeket hozzunk. E munkánkban igyekezzünk szem előtt tartani vallásunknak magasztos tanitásait. Ne feledjük, hogy az egyházi és állami törvény közt különbség van. fiz államot összekapcsoló kötelékek az anyagi érdekek és a kényszereszközök, fíz egyházat lelki motivumok alkotják és lelki kötelékek fűzik össze, fl leghatalmasabb lelki kötelék a szeretet érzése és ez egyszersmind egyházunk tanitásainak alaptétele. Midőn tehát egyházi törvényalkotásunk munkájához hozzáfogunk, — mélyen tisztelt Zsinat! — a szeretet szavával üdvözlöm a zsinatot és azzal nyitom meg tanácskozásait. Báró Prónay Dezső zsinati elnök elnöki székfoglaló beszéde. Főtisztelendő zsinati Meg lévén választva a zsinat álíal annak elnöksége, ezzel az a feladat, amely reám, mint magyarhoni evangelikus egyházunk egyetemes felügyelőjére hárult, hogy a zsinat tanácskozásait, mint annak egyik elnöke a zsinat által választandó elnök megválasztásáig vezessem, ezen feladatom véget ért. Azzal méltóztattak megtisztelni, hogy magyarhoni evangelikus egyházunk legfőbb tanácskozó és intéző testületének elnökségére megválasztottak. Köszönettel elfogadom e tisztet. Mély megilletődéssel teszem ezt, mert érzem a feladat nagyságát és érzem azzal szemben erőmnek fogyatékosságát és elégtelenségét. Igaz, hogy 42 esztendeje volt alkalmam egyházi közéletünkben résztvenni, és ismerem egyházi életünket és közigazgatásának minden részletét közvetlen tapasztalatból, ismeríem zsinati törvényeink megalkotása eiőit és ismerem, amióta egyetemes egyházunk zsinati törvények alapján uj szervezetet nyert. Meggyőződésem mindig az volt, hogy azok, akiket