Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-12-13 / 50. szám
5 telt uraim, hogy bármily nagyszabásúak legyenek azo'i a találmányok, amelyek napjainkban az emberi társadalmat gazdagítják, bármily mélyre hatoljanak a tudományos ismeretek, ez a nagy átalakulás, mindezek a nagy jelentőségű dolgok a világtörténelemnek maholnap két ezredévvel ezelőtt történt eseményéhez képest kisebb jelentőségűek. Az egész világtörténelemnek legnagyobb jelentőségű eseménye a keresztyénség. Mert a keresztyénség gazdagította az emberiséget uj eszmékkel, uj érzelmekkel, uj kötelességekkel és uj intézményekkel. Az ókor legműveltebb népeinek vallása helyhez, államhoz, nemzethez kötött vallás volt, állam és vallás a legszorosabb kapcsolatban állottak egymással. A magasztos jellegű izraelita monotheizmus is tulajdonképen ugy jentkezik, mint egy nemzetnek, egy népnek vallása; Izrael Istene, az egy igaz Isten egy népnek, egy nemzetnek Istene. A keresztyénség gazdagitotta az emberiséget azzal az eszmével, hogy Isten az emberiség Istene és még több: az Isten az emberiség szerető atyja. S uj kötelességekkel és érzelmekkel is gazdagitotta a keresztyénség az emberiséget, flz ókor legműveltebb népeinek az állam a haza iránt teljesített kötelességekkel ki volt merítve a kötelességek egész sorozata, flki más nemzetbeli volt, aki nem volt annak az államnak a tagja, az barbárnak tekintetett, tűrt volt legfeljebb, de idegen, fl keresztyénség, midőn az emberiséget gazdagítja azzal a nagy eszmével, hogy Isten az emberiségnek, az egész emberiségnek Istene és szerető atyja, a testvériség eszméjét az egész emberiségre kiterjeszti. A keresztyénség nem ismer sem helyi, sem állami, sem nemzetbeli korlátokat, a keresztyénség az emberiség vallása. Legfőbb kötelességgé a szeretet teszi: „Szeresd Istenedet teljes szivedből 1" A második parancsolat hasonlatos ehhez: „Szeressed felebarátodat, mint önmagadat." S midőn idézzük azirás ezen szavait, ne feledjünk János apostolnak intését sem: „Aki pedig azt mondja, hogy szereti az Istent és gyűlöli az ő atyjafiát, hazug az." Tehát a keresztyénség szellemében az Isten iránt való szeretetnek a felebarátaink iránt való szeretetünkben kell megnyilvánulnia, az emberbaráti szeretetnek cselekedeteiben kell a vallásnak jelentkeznie. Ha a keresztyén vallás lényegét röviden jelezni akarjuk, két rövid mondásban foglalhatjuk azt össze. Az egyik ez: A keresztyénség az önzés elleni küzdelem. A másikat pedig azon eredeti nyelven idézem, amelyen olvastam: „Die Identität von Religion ist das Wesen des Ghristemtums." A vallás és erkölcs azonossága a keresztyénség. A keresztyénség tehát, hogy egy modern és ujabban közkeletűvé vált szóval éljek, a legteljesebb altruizmus. De ezen uj eszmék, uj érzelmek és ujabb kötelességek mellett uj intézménnyel is gazdagitotta a keresztyénség az emberiséget. Ez az intézmény az egyház, amely jelentőségénél és keletkezésénél fogva is nem áll az állam mögött. Az ókor legműveltebb népeinél, miként már megemlítettem vallás és állam a legszorosabb kapcsolatban volt, úgyszólván egységet alkottak. A keresztyénség nem állami oltalom alatt terjed el, sőt üldözéseknek van kitéve: üldözi részben a zsarnoki szeszély, részben pedig a rosszul felfogott és értelmezett állami érdek nevében is üldözik azt és a keresztyénekben az állam ellenségeit látják. Pedig a keresztyének, megadták az államnak azt, ami az államé, megadták a római császároknak is azt, ami a császáré csak egyet tagadtak meg töle: a császár szobrainak Istenként való megtiszteltetését, a császárok szobrai előtt való tömjénezést. S ezért, mert császárok szobrai előtt való tömjénezést is megtagadták, voltak sokan a legkínosabb szenvedéseknek és üldözéseknek kitéve. És mindezek dacára a keresztyénség terjedt, mert áthatotta az emberek lelkületét. És a keresztyén egyház megalakult először, mint lelki közösség és ebből az alapból fejlődött szervezett társadalmi intézmény már ki volt téve az idők viszontagságainak és változásainak; az egyház, mint külső társadalmi szervezet, az idők folyamán sok változáson meat át, széttagozódott, felekezetekre is oszlott, ugy hogy talán még az egység fogalma is kétessé vált. De ha az egyház, mint külső társadalmi szervezet, alá is van vetve mindama hatásoknak, amelyek alatt az ember egyáltalában e földi életben áll, ezen külsőleg szervezett egyház mellett és ezen belül egy másik láthatatlan egyház is létezik s erre is céloznak az írás szavai. Az egyházat Isten országának mondhatjuk. És az írás szerint midőn kérdjük az Üdvözitőt, hogy hol van az Isten országa, a válasz az: az Isten országáról nem mondhatjuk, hogy emitt van, vagy amott van, az Isten országa bennünk van, az amberek lelkében. Tehát, főtisztelendő zsinat, a keresztyén egyházon belül, amely mint külső látható társadalmi szervezet jelentkezik, mindazok között, akikben meg van a komoly törekvés, hogy a keresztyén vallás parancsait legjobb igyekezetük szerint lelkiismeretesen teljesítsék, létezik egy bizonyos lelki közösség, s protestáns egyházunk egyik legszebb tanának tartom azt, ahol a láthatatlan egyházról, az ecclesia inuisibilisről szóló tanitás van. És ez az ecclesia invisibilis még a felekezeti korlátokon kivül is létezik. Ez az ecclesia invisibilis tanit meg min-