Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-02-08 / 6. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 7 < évi öäszes illetménye . . . 1600 kor.-nál kisebb nem lehet. Az 1848. XX. alapján az ev. egyházat megillető állami javadalmazásnak ügyét részletesen szabályozó külön törvény megalkotása esetén, a rendes lelkészt megillető legkisebb alapfizetés 2400 kor.-ban állapittatik meg (285 §.) Ugy hisszük, nincs a lelkészek között csak egy is, kit e szakasz kielégítene. A lelkészi kongru. áról szőlő törvény megalkotásának idejében is kevés, nyomorultul kevés volt az a 1600 koronás alapfizetés, de a mostani nehéz megélhetési viszonyok között szégyenletes. Érzi ezt a zsinati bizottság maga is, amikor annak föltétele mellett, ha majd az államkincstár az 1848. XX. t.-c. alapján egyházunkat a jogegyenlőség és viszonosság elve szerint segélyben részesiti, — kilátásba helyezi a 2400 kor. minimális javadalmat. Távol áll tőlünk, hogy a zsinati bizottság munkálatát kicsinyeljük, hiszen az egyházunk színe-javának elaburatuma s mégis kénytelenek vagyunk azon fölfogásunknak kifejezést adni, hogy egy törvény szövegezésénél semmi néven nevezendő föltételezésnek helye nincsen, mert annak határozottnak? minden kétséget kizárőnak kell lennie. Ha már most nem állanak rendelkezésünkre azok az eszközök, melyek a tiszta szövegezést lehetővé teszik, várjunk a rendezéssel. Azoknak a kívánságoknak méltányos elintézése, melyek a lelkészek s családjaik létfenntartását biztosítani vannak hivatva, nem késhetik már soká s azért nagyon elhibáiott dolognak tartanok, ha uj törvénykönyvünkben nyoma maradna annak, hogy az egyetemi képzettségű lelkésznek törzsfizetése 1600 kor,, amikor biztos reményünk van arra, hggy ha az államkincstár nem tesii, a közegyház fog arra módot keresni, hogy a lelkészi fizetés minimuma 2400 K-ban állapittassék meg. De bennünket, lelkészeket még egy másik dolog; is rendkivül közelről érint, mely ex időszerint egyház iörvényileg nem rendezhető. A lelkészi korpótlék kiutalványozása napok kérdése. Ez természetszerűleg maga után fogja vonni a nyugdíjigény óriási emelkedését. Hol és mikép fog ez fedezetet nyerni? Addig mig egyházunk államsegélye törvényhoiásilag rendezve nincsen, mint a lelkészi fiietés ugy a lelkészi nyugdíjnak nincs biztos alapja s ig7 nem kodifikálható. Eltekintve attól, hogy pénzügyi téren addig, mig a jövedelmi források sziklaszilárdan biztosítva nincsenek, végleg határozni legalább is korai, a magunk részéről a zsinattartás elodázását azért is tartjuk szükségesnek, mert a bizottság javaslatának IV. része figyelmen kivül hagyva az 1907. XXVII. s az 1908. XLVI. t.-c. folyományait „Az egyház iskolái"-rol szóló részen úgyszólván csak stiláris módosításokat eszközölt, holott e részt teljesen átkellett volna dolgoznia s más alapokra fektetnie. Aki iskoláink helyzetét ismeri, az nem hunyhat szemet az előtt a szomorú jelenség előtt, hogy felekezeti iskoláink napjai az elavult, nehézkes igazgatós s mostoha egyházi közsegélyezés mellett, meg vannak számlálva. Az iskolák mai szervezete meg nem tűri, ko;5y a felmerülő bajok orvoslatát gyülésrőlgyülésre halasztgassuk, Itt gyors intézkedésekre s hathatós támogatásra van szükség, mert különben ugy járunk, mint azok az egyszeri komák, kik a vánkost váltig szorongatták, s a gyermeket útközben mégis elvesztették. Mindezekből világos, hogy — eltekintve azoktól a személyi változásoktól, melyek közegyházunk vezetésében épen a legutóbbi időben végbe mentek; eltekintve egyházunknak mostani rózsásnak épen nem mondható helyzetétől: a zsinatnak 1913; évben való megtartását azért tartjuk időelőttinek, mert egyházunk háztartásának s ezzel a lelkészi fizetés és nyugdíjügyének végleges rendezését csak akkor tartjuk lehetségesnek, ha a különböző címeken egyházunknak juttatott államsegély törvényhozásilag lesz biztosítva; továbbá azért, mert a zsinati bizottság javaslatának IV. része teljes átdolgozásra szorul s mostani szövegezése egyáltalában nem alkalmas arra, hogy iskoláinkat, egyházunk e megbecsülhetetlen veteményes kertjeit, főlvirágoztassa és fennmaradásukat még az államhatalommal szemben is biztosítsa s megvédje. Blatniczky ral. BE3