Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-11-29 / 48. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 41 7 — már java keresői Ha gazda embernek a gyermeke egy szolgát, vagy szolgálót pótol a szülői házba; ha pedig szegény emberé, — legyen bár napszámos, vagy cseléd, — igen könnyen meg tudja keresni, épen ezért fizetni is e. adóját 1 — Hiszen ma épen ezeknek a 16—24 éves ifjaknak és leányoknak van a legjobb keresetei Miért mentsük fel épen ezeket az egyházi adózás alul? Hogy több maradjon nekik korcsmára és fényűzésre? Cijrálkodásra és más hiábavalóságokra ? fiz az érv, a mit a kiskorúak megadóztatása ellen fel szoktak hozni, hogy t. i. kötelességeket csak az viselhet, a kinek jogai is vannak; nem állhat megl Mert ha ez az érv megállhatna, akkor az államnak sem volna jog^ azt a kiskorú legényt katonának behivív 1 Ha pedig állami szolgálatot teljesithet, aminthogy taljesit, — minden arra alkalmas kiskorú legény is, — nincs semmi értelme, hogy az egyház 24 éven alul senkit személyes e. adóval meg ne terheljen! Szerény nézetem szerint a 16 évét már betöltött, épkézláb ifjak és hajadonok egész nyugodt lélekkel megadóztathatok 1 Sokkal könnyebben megfizetik ezek a reájuk eső egyházi adót, mint azok a nagykorú családapák és családanyák, a kiknek már a családfentartás kötelessége is nyakukba szakadt! fl 298 §-t egészen elhagynám, mert ha jogot adunk az egyházközségeknek arra, hogy esetleg eddigi kivetési rendszerüket is megtarthatják, akkor rendet nem csinálunk soha! — legfölebb a zűrzavart tesszük még nagyobbá, járulván az eddigi kivetési módok mellé még egy ujabb, az eddigieknél sokkal cifrább és bonyolultabb kivetési módszer is. fl javaslat 298 §-a helyett én a következő §-t venném fel: 298 §: „minden egyházközség egyházi adójának kivetésénél a következő elveket tartozik követni: 299 §. Az egyházi adó csak 2 féle lehet, t. i. a) személyi adó; — állami adó alapján kivetett százalékos adó. (flz osztályadót, mint a mely a kérdést csak komplikálja, de igazságosan meg nem oldja, teljesen elkagyandónak vélem!) fl személy adó és a százalékos adó közötti arányinak megállapítása az egyházközségek belügye. 300 §. Személyadót minden a 281 § szerint adóköteles és helyben lakó egyháztag köteles fizetni, (fl többi kimaradna.) A 301 § egészen elmaradna. ,fl 392 § pedig következőleg módosulna: „flz állami adó alapján kivetett százalékos adó az egyházközségnek és a 281 § szerint hozzá tartozó községek területén fizetett egyenes állami adó után (melybe beleszámítandó az ált. jövedelmi pótadó isi) rovandó ki, kis is és nagybirtokra egyenlő °/

0 szerint, ugy azonban, hogy a nagyobb birtokra kirótt egyházi adó — a termények és szolgalmányok értékével együtt — 500 kor.-nál magasabb nem lehet! — Ezen százalékos adó a külbirtohosok (helyben nem lakók) és vegyes házasok egyenes állami adójának csak felére vethetők ki. flz igy kivetett egyházi adó 200 kor.-nál több nem lehet. fl 303 § egész elhagyandó s helyette a következő módositás veendő fel: A mely egyházközségnek o yan vagyonnal bíró tagjai is vannak, a kik nem fizetnek állami adót (p. o. tőkepénzesek, vagy életjáradékosok) — ezekre vagyonadó, illetve évi jövedelmük után annyi egyházi adó vstendö ki, a mennyit a hozzájuk hasonló vagyonú, vagy jövedelmű többi egyházi tagok fizetnek. flzt hiszem, ez elég egyszerű és világos; — méltányos és igazságos is! Ezen általam javasolt módositások elfogadása esetén minden egyházközségben csak 2 féle e. adó lenne; t. i. személyadó és százalékos adói Ez teljesen elegendő arra, — feltéve, hogy az egyházközségnek megadjuk a jogot arra, hogy a kettő közötti arányt saját viszonyainak megfelelőleg, maga állapítja meg, — hogy az egyházi adó kivetésénél a méltányosság és az igazságosság határait lehetőleg megközelíthesse 1 fl példa mindennél jobban megvilágosítja a kérdést. Wekem van egy filiám, a melynek egyházi adója: készpénzben 1200 kor.; terményekben pedig körülbelül 600—800 kor. Uan neki 300 gyónó személye (16 éven felül); 4000 kor. egyenes állami adója. Adókulcsa a következő (megjegyzem, hogy mi már az egész gyülekezetben 16 éve ezt a 2 féle kivetési kulcsot használjuk): a készpénzszükségletnek felét gyónó személyre, felét pedig állami adóra, a terményeket pedig mind állami adóra vetik ki. (Ez utóbbit azért, mert nagyon sok a cseléd, a kitől a terményt nehéz volna bevenni.) Fizet egy gyónó személy 2 koronát. Egy kor. állami adó pedig: 15 fillért és a termények megfelelő %-át. Tegyük fel, hogy van egy szegény, munkás embernek 6 gyónó személyből álló tehát 6 heresetképes és tegyük hozzá: ma elég jól fizetett családja; esik reá összesen: 12 kor. egházi adó. fl mi, azt hiszem, soknak épen nem mondható, fl minthogy nem is sokalja egyik sem; — s annak dacára, hogy jelzett filiamba sok a szegény ember, még sincs hátralék soha egy fillér sem! Uan egy nagyobb birtokos is a községben, a kinek állami adója csaknem annyi, mint az összes többi kisbirtokosoké, flz ő terhén meg ugy könnyitünk, hogy állami adójából csak 1000 koronát adóztatunk meg, — de ezt teljesen, — a