Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-11-01 / 44. szám

446 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913. Azonban mégse esetleges, hogy a jelen eimet választottam. Akik olvasni szokták a „Protestáns Szemlét", azok talán már sejtik is, hogy annak egyik cikkével lehet ez némi kapcsolatban. S tényleg igy is áll a dolog. E sorok talán soh'se láttak volna napvilágot, ha nem jelent volna meg a Protestáns Szemle legutóbbi számában Sebestyén )enő tollából fenti cim alatt egy közlemény, amely nagyon is alkalmas arra, hogy komolyan gondolkodóba ejtsen bennünket egy és más fölött. De hogy talányokban ne beszéljek, szükségesnek tartom gyorsan megemlíteni, hogy tulajdonképen miről is van szó. Sebestyén ]enő a magyar protestantizmus problémájáról ir s szivesen elismerjük, hogy sok nagy igazságot meggyőző erővel állit ott a homloktérbe. Azonban hogy hogyan s milyen alkalomból kifolyólag is, az itt bennünket tulajdonkép kévéssé érdekelhet; az azonban lehetetlen, hogy ne érdekelne, amit egyebek között rólunk evangélikusokról mond. Közlöm szó szerinti szövegében: „Már most legelső sorban azt jegyzem meg — irja Sébestyén, — hogy magyar protestantizmus alatt, bizony Móricz Zsigmonddal együtt én is csak a kálvinizmust értem. Nem azért, mintha a lutheranizmusnak önmagába véve nem lenne meg az egyéni értéke, hanem azért, mert a magyarság életére az sem organizációjával, sem politikai, sem társadalmi ethihájával, szóval egész pszichéjénél, szelleménél fogva a lutheranizmus nem hathatott. Hiszen ha erre alkalmas lett volna, nem adott volna a magyarság lelkében mindenütt helyett a kálvinizmusnak, melynek a lutheranizmustól elütő szelleme véglegesen meghóditotta a magyarságot és legyűrte a később jövő unitarizmust is, jeléül annak, hogy volt benne valami, ami a hitjavitás többi formáiból hiányzott s ami neki valószínűleg világtörténelmi missióját is biztosította. Szerintem nem is helyes ma már lépten-nyomon csak általában protestantizmusról beszélni Majd hozzá teszi, önmagára alkalmazva a tételt: „Itt lenne tehát már az ideje annak, hogy a magyarság specialis helyzetére való tekintettel kizárólag kálvinizmusról beszéljek". (Prot. Szemle 1913. 8. f. 504. I). Elég lett volna minden további megjegyzés nélkül ezt itt csupán leközölni s azután az igen tisztelt olvasókra bizni a tanulság levonását. Azonban ugy gondoljuk, hogy ezt az adott esetben még sem lehet tennünk, főleg pedig azért nem, mert hivatkozott közlemény a Prot. Szemlében jelent meg, mint a Magyar Prot. írod. Társaság kiadványához, a Társaság evang. tagjainak is van ualamelyes közük. Ha a fönt idézett sorokat evangélikusok is olvasták, bizonyosan csodálkoztak azon, hogy minden megjegyzés nélkül jelenhetett meg a cikknek ez a szakasza, amely nem kevesebbet merészkedik állitani, mint azt, hogy a magyar evangélikusok nem is nevezhetők protestánsoknak— azok csak a reformátusok, — nagy ami talán még bántóbb s még fájóbb : a magyar evangélikusok a protestantizmussal kapcsolatban még csak említésre sem érdemesek Ök vannak — mondja mintegy a szerző — az igaz; léteznek, ez az egész, azonban sem organizációjukkal, sem politikai, sem társadalmi ethikájukkal, sem szellemükkel nem hatottak, nem is hatnak a magyarságra, a magyar életre és kulturára! Megvallom őszintén, hogy fájdalmasan hatottak reám a fentebb emiitett sorok s azt gondolom, hogy ugyanugy hathattak másokra is, akik olvasták. Mert ha teljesen a szerző magánvéleményeként jelent volna még meg, akkor azt lehetne rámondani: privát vélemény, amely nem változtat a valódi tényálláson semmit. Hiszen ha valakit, teszem fel, a Sajó mentén röpit tova a vonat s egyik útitársa azt kérdi tőle, hogy melyik folyó is az, amelyik a vasúttól nem messze kigyózik, s azt mondja, hogy az biztosan a Kőrös vagy talán a Zagyva, akkor legfelebb tudjuk, hogy az illető a földrajzban egy kissé tájékozatlan, mert csak nem tehetjük fel róla, hogy szándékosan állit ilyet. Értse azért Sebestyén ]enő a magyar protestantizmust ugy, ahogy ő akarja, az az ő privát véleménye és dolga: privát vélemény formálásához kétségtelenül joga van, bármilyen is legyen is az. Elfeledheti még azt is, hogy történelmileg a protestáns jelző, illetve név viselésére csak az evangelikus, a lutheri egyháznak volna joga, hiszen ezen egyház elei protestáltak csupán azon a bizonyos speieri birodalmi gyűlésen. De nincs joga ahhoz, hogy a Magyar Prot. Írod. Társaság tekintélye által fedezve, annak folyóiratában ilyesmit leközöljön — a tárgyilagos igazság s az általa is hangsúlyozott testuériesség rovására! Nem tárgyilagos, nem a történelem tényeinek megfelelő az az állitás, hogy a lutheránizmus a magyarság életére semmikép se hatott! Avagy komolyan azt gondolja talán Sebestyén jenó, hogy a magyarság helyzete most teljesen olyan volna, mint a minő, ha a múltban nélkülöznie kellett volna azokat az erőket, melyek az euang. egyházból áradtak ki? Igy kellene elképzelnie, ha következetes maradna; hogy azonban j maga sem képzeli mégse igy, azt világosan bizonyitja ép ő maga akkor, amihor állitja, hogy az evang. és a ref. vallás „egymástól óriási mértékben különböző ember — és társadalom typusokat teremtett." Nos, ha ez igy van, akkor mégis csak kel-