Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-11-01 / 44. szám

913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÖ 445 serves tanulsága volt, arra nézve, hogy a világi elemnek minél tágabb tért kell engedni az egyházkormányzatban. flz egyházmegyei és egyházkerületi tanács kétségkívül ujabb tért nyit meg a világi elem előtt, mert hiszen jelenleg közgyűlésen kivül, szóval egy egész egyházi közigazgatási éven ét, az esperes és illetve a püspök igaz hogy felelősség és utólagos jóváhagyás fenntartásával — végzik az egyházmegyei és egyházkerületi közigazgatás nagy munkáját. Felette emelkedett gondolkozásra vall tehát, hogy a fenni hivatkozott cikkben éppen egy püspök száll síkra a más szempontokból is kívánatos egyházmegyei, egyházkerületi és egyházegyetemes tanács zsinati szervezése érdekében! És a mig az egyházmegyei és egyházkerületi tanács intézménye az E. A. 12. s-ban lefektetett paritás elvét az eddig némikép háttérbe szorult világi elem jaoára juttatja diadalra, addig az egyetemes egyházíanács a közgyűlésen kivül eddig háttérbeszoritott lelkészi elem paritásos érvényesülésére nyújt módot. Eddig ugyanis az egyetemes egyházi kormányzatban a lelkészi elem csupán a közgyűléskor folyhatott be, a mikor is a hivatalára legidősebb püspök az egyetemes felügyelővel egyenjogú társelnökként szerepelt. Az egyetemes egy^ háztanácsnak Dr. Kéler Zoltán javaslata szerinti felállítása esetén a hivataluknál fogva jelenlevő püspökök és a választott lelkésztagok utján fokozott mérvben, az egyetemes egyház kormányzásának úgyszólván meganynyi mozzanatában érvényre jutna a legmagasabb fokozaton is a lelkészi elem rovására eddig némileg hattérbe szorult — paritás elve. Mindezt meggyőzően fejtette ki Kéler Zoltán dr. nyomtatásban is megjelent előadói javaslatának indokolásában, amely javaslatot azonban a zsinati albizottságnak 1908. március 5-én tartott ülése elvetette s ugyancsak napirendre tért felette a zsinati bizottság is. Csak sajnálni tudom, hogy ez a javaslat és alapos indokolása nyilvánosságra alig jutott. Mindenesetre megérdemelte volna, hogy a zsinati bizottság javaslata kapcsán észrevételezés célján ból szintén kiadassék. A javaslat szerint az egyházmegyéknél, egyházkerületeknél és egyházegyetemnél a hivatalbeli tagokon kivül — 12, 24 és illetve 32 rendes tagból s ugyanannyi póttagból álló tanács szerveztetnék, a melyek negyedévenként, s illetve az egyházegyetemnél a szükséghez képest ütést tartván, egyrészí mint az illető önkormányzati testületek határozatainak végrehajtó közegei, másrészt mint szabatosan körülirí, de önálló hatäs~ körrel felruházott hatóságok, s végül mint előkészítő testületek szerepelnének az egyházi közigazgatásban. A szervezet és hatáskör részletei tekintetében a zsinati javaslat egyéb elvi jelentőségű részeinek bírálata céljából is számítván a t. Szerkesztőség előzékenységére — közelebbi fejtegetésbe ezúttal nern bocsátkozhatom; csupán röviden jelzem tehát, hogy az egyháztanácsnak a magasabb önkormányzati fokozatokon való szervezését a közigazgatás gyorsasága, alapossága és olcsóbbá tétele szempontjából is elodáshatlanul szükségesnek tartom. Remélem, hogy lesz még alkalmam e lapok hasábjain a jó közigazgatásnak éppen ezen említett követelményeiről külön tanulmányban beszámolnom, a mikor is a zsinati bizottság javaslatának egész complexuma fölött szemlét tartva, módomban lesz rámutatni arra, hogy a felsőbb önkormányzati fokozatoknál szervezendő egyháztanács intézménye mennyire alkalmas e következmények kielégítésére. fi magyar protestantizmus Amidőn ezt a címet írtam az alább következő sarok fölé, távolról sem volt szándékomban, hogy erről a nagyfontosságú kérdésről ez alkalommal érdemileg szóljak. Bár szükség volna erre is, hiszen ki ne látná, hogy valami nines meg egyházi életünkben, az egyháztagok életében, ami pedig elengedhetetlen előföltétele annak, hogy eredményesenfmegküzdhessük a mai idők harcát s szilárdan megállhassunk annak valóságai között. De hogy mi az a „valami", azt már nehezebb oly rövidesen megjelölni, még nehezebb megvalósítani. Csak érezzük, hogy valamink hiányzik... Hogy mi ez, arra csak egy hatalmasan nagyarányú mozgalom : a magyar evang. egyháznak, vagy helyesebben inkább ezt mondanám: a magyar evangélikusoknak megmozdulás a adná. meg, a méltó feleletet.