Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-18 / 42. szám

IX. év. Budapest, 1913. október 42. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű pós.lai küldemény, a hirbetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra Pest megye) küldendő BS IS SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FÖMUNKATARSAK: SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖnÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi főgym. igazgató. czeglédi nyug. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára : Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára .. .40 f. Hirdetések és pályázatok ára: Egész oldal 40 K Allnudó hirdetései megegyezés szerint TARTAI.OM1EQIJZÉK : VEZÉRCIKK : Ragay Sándor» megnyitója a MELE közgyűléséin. — Cikkek : Egyetemes közgyűlés. — Lutkep-Tápsaság közgyűlése. — Belélet. — Pályázatok és kirdetések. Q a MELE közgyűlésén. Igen tisztelt KözgyűlésI Ét MELE közgyűlésére megjelent tagtársainhat és a munkánk iránt érdeklődő tisztelt vendégeinket meleg testvérszeretettel üdvözlöm. Sajnálkozással jelentem, hogy köztiszteletben és közszeretetben, álló elnökünk, Veres József békési főesperes, szerenesésen sikerült komoly operáció utóhatásai miatt nem vehet részt tanácskozásainkon. Sajnálkozásunk kifejezését kisérje ama jókívánságunk, hogy a kegyelem Istene adja vissza elnökünknek acélos egészségét, hogy mielőbb ismét élünkre állva küzdhessen szokott példaadó buzgóságával érdekeink kivivásáért, evang. lelkészi karunk anyagi és szellemi előhaladásáért. Mai közgyűlésünk még mindig csak az előkészités stádiumában találja egyesületünket. Alapszabályaink az egyetemes közgyűlés elé kerülnek ugyan, de sajnos — a mai napra jóváhagyásukat meg nem érhettük. Az ideiglenes tisztikar és választmány nevében nekem jutott a megtisztelő jeladat, hogy mai tanácskozásunkat a testvérek szives elnézésének kikérése mellett vezessem. Igen tisztelt közgyűlés, legyen szabad nekem ez alkalommal néhány fontos kérdésre röviden rámutatnom. Egyházunk világi vezéremberei közül nem egy nézi bizonyos aggodalommal a lelkészeknek egyesületbe való tömörülését. Ez aggodalmat most, a végleges szervezkedés küszöbén, ugy érzem, el kell oszlatnunk. A lelkészek külön tömörülése a hierarchikus irányzat látszatát viseli magán. De ép ezért határozottan ki kell jelentenünk, hogy Eelkészegyesületünk nem akar klérust különiteni el az eklézsiában, hanem az egy és oszthatatlan evangéliomi szentegyháznak csupán az azonos hivatásu, azonos kötelességek teljesítésére elhívott lelkészek egységesítő, közös szellemben összeforrasztó szerve óhajt lenni. Nem hatalomra, hanem szolgálatra törekszünk, nem széthúzás keltése, hanem testvéries egyetértésben való összeforrás munkálása a célunk. Egyesületünket az a meggyőződés keltette életre s teszi életre jogosulttá, hogy az eddigelé magukra hagyottan külön utakon botorkáló, a testületi szellemtől meg sem ihletett evangélikus lelkészi karunkat egymást megértő, egymást szerető és támogató közösségbe egyesitse, még pedig az egyházépités öntudatos célra törekvő szent munkájában. Meg vagyok győződve, hogy ha egyházunk közönsége tapasztalni fogja, hogy Eelkészegyesületünk az egyház életét tápláló erőforrások gazdag kútfeje, hogy köréből épitő törekvések sarjadnak, hogy tagjait munkás elhatározások érlelésére hangolja: akkor csakhamar fölváltja a bizalmatlanság helyét az elismerő bizalom és a megbecsülés lelkeket összeforrasztó érzése. Ennek eléréséhez azonban csak a reánk váró kötelességek hűséges teljesítése segithet bennünket.