Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-18 / 42. szám

418 Igen tisztelt közgyűlés, méltóztatnak tudni, hogy lelkészi karunk anyagi helyzetének javulása, ha lassú is, de folytonos és igy megnyugtató mederben folyik. Ennek érdekében különben Lelkészegyesületünk felterjesztést is tett. Az ügy az egyetemes közgyűlés előtt van s mint a lelkésztestvérek legnagyobb részét nagyon is erősen érintő kérdés, gondos kezelést és éles szemmeltartásí Igényel. Engedje meg azonban a t. közgyűlés, hogy én most ne az anyagi, hanem a szellemi téren való előnyomulás dolgáról ejtsek néhány szót. Meggyőződésem, hogy a Eeikészegyesület egyetlen pillanatot se mulaszthat el, amikor egyházunk történeti fejlődése és alkotmánya által a lelkészektől elvárt kötelességek lelkes és öntudatos teljesitésére tér és alkalom nyilik. Ilyenkor a Lelkészek egyesülete a lelkeket egységesítő és munkára lenditő hatását kifejteni köteles. Ugy érzem, hogy történeti időket élünk. Fordulatok előtt állunk, fordulatok cselekvő vagy szenvedő részesei vagyunk. Zsinat küszöbén vagyunk. A zsinatról előzetes birálatot nem formálhatunk, de mindnyájan azt a benyomást hordozzuk a lelkünkben, hogy igazitások és pótolgaíásokért zsinatot tartani nem méltó a mi egyházunknak, ha pedig az alkotásnak és egyházunk boldogabb jövendője megalapozásának szent törekvése hatja át a zsinati atyák szivét, akkor e törekvés irányának kijegeeesitésében Lelkészegyesületünkre komoly szerep vár. Az egyház belső életének igényeit, a hivek vágyait és szükségleteit, a gyülekezetek vérkeringését a lelkészek ismerik a legjobban. Az egyház életét évtizedekre mederbe szoritó zsinat tárgyalásának anyagát és irányát az egyházközségekben a hívekkel együtt küzdő lelkészeknek komoly megbeszélés tárgyává kell tenniök s a zsinaton kivül ugyan, de az egyházépités kötelezettségének körén belül a zsinat dolgaival foglalkozniok kell. Egységes nézet kialakulása végett pedig a Lelkészegyesületnek kell a szétágazó nézeteket egységesítenie a kerületi és esperességi lelkészegyletek és értekezletek köreiben. E munkára legyen szabad nyomatékosan felhívnom lelkésztársaink szíves figyelmét. A reformáció négyszázados évfordulójának rohamos közeledése is a váraŐRÁLLO 1913. kozó tekintetek egész tömegét irányítja egyesületünk felé. Mindnyájunk lelkének az az óhajtása, hogy az évfordulót ne csak szónoklatokkal, hanem alkotásokkal is megünnepeljük. Eielkészegyesületünk hivatása, hogy az ötletekben változatos, de a sziveket megnyerő s egyetemes nekibuzdulást teremtő, vonzó erőben mindeddig szegényes tervezgetéseket végre nyugvópontra érlelje s a közvéleményt végleges megállapodáshoz juttassa. Az alkotásokkal való ünneplés azon- ' ban csak akkor lesz igazán méltó a reformáció teremtő szelleméhez, ha egyetemes nekibuzdulást kelt, és szakadatlan életműködésben válik ható erővé. Igen tisztelt közgyűlés, alázatosan be kell vallanunk, hogy az egyházépités szent munkájában elmaradtunk. Mindenütt az ébredés jelei mutatkoznak, csak nálunk látszik késni a jobb jövő hajnalhasadása. De én már lálom az élet pezsdülését, látom annak az uj életet keltő meggyőződésnek erősödését és terjedését, hogy az euangéliom népének nem szabad az ősök hagyatékainak konzerválásával megelégednie, hanem az istenige erejével kovásznak kell lennie a társadalom tökéletesítésére és boldogitására célzó minden törekvésben. Lelkészegyesületünk akkor tér rá hivatásának igazi útjára, ha nemcsak kereteket teremt, nemcsak szervezetet nyújt a közös munkára, hanem a lelkésztestvérekben ébrentartja a buzgóság lelkét, szent felbuzdulásban egyesíti a karizmák sokféleségével megáldott testvérsziveket s egyházépitő, hiterősitő munkásság kifejtésével igazolja az egyház Urának evangéliumában rejlő örök életerők köztünk is működő igaz valóságát. Tisztelt közgyűlés, midőn most ezen szempontokra rámutattam, korántsem azért tettem, mintha nem • tudnám, hogy Egyesületünk valamennyi tagja át van hatva az öntudatos egyházépitő munka vágyával és törekvésével. Csak Egyesületünk komoly és egyházias evangéliomi szellemének irányára óhajtottam felhívni azoknak figyelmét, akik körüukön még kivül állanak, vagy akik annak megalakulását bizonyos aggodalommal szemlélik. Meg vagyok győződve, hogy Egyesületünk csakhamar az egyház megújhodásának egyik erőforrása lesz s e