Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-10-11 / 41. szám
410 1913 Indituány, a lelkészi fizetések rendezése és ö lelkészi nyugdíjtörvény módosítása tárgyában. (Ajánlva a folyó évi egyetemes gyűlés tagjainak szives figyelmébe.) Mindenek előtt indokolni kivánom azt, hogy indítványomat ily szokatlan helyen és módon, nem pedig az e. gyűlésen teszem meg. Teszem ezt egyrészt azért, mert nem bizonyos, hogy az idei e. gyűlésen személyesen jelen lehetek-e? másrészt pedig azért, mert egyházi közgyűléseink annyira tul vannak halmozva folyó ügyek elintézésével, hogy az ily indítványok megtételére és nyugodt, komoly tárgyalására nem igen kínálkozik idő és alkalom. Ezért célravezetőbbnek tartom ily fontós Indítványokat a közgyűléseket megelőzőleg nyilvánosságra hozni. így legalább alkalma van azzal minden illetékes faktornak megismerkedni, ahhoz ugyanily utón hozzászólni s a közgyűlésen egyszerűen csak szavazni kell felette. 1. O lelkészi fizetések renidezése. Ennél a kérdésnél sietek kijelenteni, hogy magamévá teszem a dunántuli egyházkerületi gyűlésnek legutóbb Kőszegen hozott azon határozatát, mely a lelkészi fizetések minimumát 2400 koronában kivánja megállapítani; — ehhez járulván még 6, egyenként 400 koronás ötödéves korpótlék. Ugy hogy 30 évi szolgálat után már minden lelkésznek legalább 4400 kor. lenne a fizetése 1 Indítványom indokolásában foglalkozni kivánok az ellene felhozott érvekkel. Ezek megdöntéséből következik indítványom elfogadhatósága. Mindnyájan tudjuk, hogy a ref. egyháznak egyik vezető embere, — a mostani miniszterelnök ur volt az, a ki néhány évvel ezelőtt, mielőtt a mai korpótlékos fizetésrendezést tervezték, az alapfizetések emelése ellen azt az érvet hozta fel, hogy az uj fizetésbeeslést vonna maga után, ez pedig kongruás lelkészek nagy részére nem volna kívánatos. Ilyen, sőt még ennél is világosabb gyanúsítások azóta is sűrűn hangzottak el. Vessünk véget valahára ezen burkolt és nyilt gyanusitgatásoknak. Ahol történtek a 98-ki összeírás alkalmával visszaélések, azok ám toroltassanak meg, de egyesek visszaéléseiért az összes kongruás lelkészeket megbélyegezni: sem nem illik, sem nem szabad. Azt hiszem az összes kongruás lelkészek nevében beszélek — magam is az vagyok — midőn nyíltan kimondom: mi kongruás papok az esetben, ha a lelkészi fizetések minimuma 2400 K-ban állapittattk meg és ugyanazon elvek szerint történik, mint 98-ban, nem csak nem félünk attól, de sőt egyesen követeljük azt 1 Ha egyikünk-másikunk — 1600 koronáig — talán valamivel kevesebbet kap is, mint eddig ; aminthogy a földek jövedelmével és a termények értékének azóla történtj50—100 °/«-os emelkedése folytán okvetlenül kevesebbet kap, az a veszteség bőven megtérül neki az 1600 és 2400 kor. közötti különbözetben és a szégyenbélyegnek homlokáról történendő letörlésében 1 Az tagadhatatlan, hogy a 98-ki fizetésbeesléseknél történtek visszaélések. De ezek sem annyira a lelkészek, mint inkább a kiadott min. utasítás rovására írandók. A legtöbb — talán jóhiszemű — visszaélés filiás gyülekezetekben történt, ahol az utasítás azon pontja falapján, amely az ilyen gyülekezetekben megengedik, ha bizonyos előfeltételek fennforogtak, lótartási átalány címén 400 koronának a fizetésből való levonását, csaknem mindenül levonták ezen a címen ezt a 400 koronát, tekintet nélkül arra, terhelte-e a gyülekezetet, illetve annak'*; lelkészét a lótartás kötelessége, vagy pedig nem? Hogy ez a visszaélés az uj fizetés becsléseknél be ne következzék, határozottan ki kell mondani az utasításban, hogy lótartási átalányra csak azok a lelkészek tarthatnak igényt, a kiknek hiványát, illetve fizetését csakugyan terheli a lótartás! De ezek azután akkorra lótartási átalányt kapjanak, ami a mai megdrágult viszonyoknak is megfelel. A másik visszaélés a földek haszonbér értékének megállapításánál történt, — ahol történt. Ennek is elejét lehet venni oly formán, hogy az uj utasítás kimondja, hogy a földek jövedelmének megállapításánál mindenütt a kat. tiszta jözedelm 3-szorosa veendő! Ez méltányos is, igazságos is; meg nem is hágy tárt kaput semmiféle visszaélésnek ! A 98-ki utasítás többi pontja, mely a levonható összegekről szól, minők p. o. a stólák egy része, termények értékének 1 t i-oda, — továbbá összes kötelező állami és egyházi járulékok — fix összegről lévén szó, amint akkor nem szolgálhatott, ugy ma sem szolgálhat visszaélés alapjául; ez tehát változatlanul meghagyandó. Ha az uj fizetés megállapítás ily elvek és utasítások szerint történik: nem lehetnek visszaélések 1 Megszűnnek a gyanúsítások, — s ha az uj fizetéskiegészités nem is elégít ki talán mindenkit, — de legalább nem is kell pirulnia miatta senkinek 1 11. Indituányom 2-ik vésze a nyugdija töruény módosításáról szól. Indokolja és szükségessé teszi azt a f. év eleje óta s immár szentesitett törvénnyel is biztosított lelkészi korpótlék 1
