Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-11 / 41. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 407 megünnepléséhez hozzátartozik, hogy az 1917. év október harmincegyedikének már az előestéjén, de minden bizonynyal annak a napnak hajnali óráiban a hazának legkisebb evangélikus gyülekezetében is ugyanazon időben, valahol csak vannak, teljes ünnepélyességgel húzzák meg a harangokat. így harangoztatott évekkel ezelőtt Zemplénvármegyében, Tokaj szomszédságában a bodrogkereszturi református kisgyülekezet egyik volt lelkésze minden esztendőn a reformatio emlékünnepének hajnali óráiban, hogy ezáltal is érzékeltesse hiveinek annak a napnak a többiét meghaladó, különös jelentőségét, és a más felekezetüekben is érdeklődést keltsen annak a napnak a rendkívülisége iránt. így rendel el ugyanazon időbeli, feltűnően rendkívüli, husszu, félórás harangozásokat a hatalmas r. k. egyház az egész föld kerekségén, valahányszor egyetemes érdekű alkalmak megünneplésére akarja fölhívni hiveinek figyelmét és kelteni buzgóságukat. Szóljanak a nagy évfordulón a a harangok már előzetesen is mindenfelé legalább egy-egy félóra hosszat. A hol tehetik, fúvóhangszereken vagy énekkarban felharsanó ajtatos toronyzenével keltsék a közérdeklődést. Ne legyen sehol gyülekezet, ahol annak a napnak á délelőtti óráiban az iskolákkal a serdülők felfogásához mért ünnepélyt ne rendeznének. Készítsük el bennük a jövendőt, miként ama nagy nap is hathatós előkészítője volt a jövendőknek. Az iskolai ünnepségeket megelőzőleg vagy követőleg vagy még inkább a délutáni órákban, amint hol akalmasabb, mindenegyes gyülekezet tartson a nap emlékére díszközgyűlést, vessék meg azon az alapját a gyülekezet felvirágoztatására irányuló valamely üdvös intézménynek, ha még oly csekély volna is az, amint a gyülekezet erői engedik. Mikor alászállanak a délesti órák, mikor a mezőkről és a hegyekről, meg a gyárakból hazatérnek, mikor a hivatalnoki, az üzleti, az ipari világban is fölhagyhatnak a dologgal azok, akik nem kívánták, vagy hatalmukban nem állott munkaszünettel is áldozni a nagy nap emlékének; mikor már annak idején li)ittenbergben is közbeszéd tárgyát képezte és a történelemé lett a 95 tétel kiszögezése: akkor mindenütt ugyanazon órában konduljanak meg ismét a harangok. Harangzugás közben a lelkész, a felügyelő, az egyháztanáes, az egész egyházközség az iskolásokkal együtt szép renddel csoportosuljanak a templom ajtó elé, mint ott Wittenbergben is csoportosultak a 95 tétel körül. A harangzugás elnémultával a lelkész Luther köntösében, keblén a Mózes táblával, baljában a Szentirással lépjen a bezárt texnplomajtó elé, valamely jelentős mondást előre bocsátva, tegyen néhány kalapácsütést az ajtóra ; a felügyelő fordítsa meg zárjában nyitásra a kulcsot, táruljanak föl az összes ajtók 1 „Erős vár a mi Istenünk" — éneklése és az orgona hangjai mellett vonuljon be a gyülekezet Istenházába, foglalja el ki-ki a maga kijelölt helyét és tartsanak a nagy nap emlékére hálaadó isteni tiszteletet az egek Urának 1 Hadd jelképezzék a korai és kései és idején való harangozások halottak napjának szomszédságában a minden szentek imádása felett a lélekharang megkondulását. Hadd jelképezzék a lelkész kalapáesütései ama kalapácsütéseket, melyekkel a wittenbergi hattyú oly nagyot ütött a keresztyánségnek alvó lelkiismeretén, hogy felébredvén, széttörte a láncra vert istenigének és az egyéni, hitbeli meggyőződés szabadságának rabbilineseit. Hadd jelképezzék a homályos őszi estén kigyulladó templomablakok a mennyei világosságot, melyet a mennyei Atya az ő Fia, az Úr jézus Krisztus egy igaz vallásának a Szent Lélek indítására Luther Márton által való megtisztításával árasztotta az emberiségre. Ekképen ünnepeljen minden egyes gyülekezet ama valóságos napon otthonában, hogy ily módon mindegyik a maga körében bizonyságot tegyen a Krisztus tiszta tudományáról, miként azt Luther cselekedte azon a napon Wittenbergben, az ő városában. Mint a vallástisztitás előfutárjai kimagaslottak a történelem folyamán a mindennapi alakok egyformaságából és tágasabb körben hintették el magvait sikertelenségük dacára egy később bekövetkezett nagyszabású, sikeres tevékenységnek ; éppúgy a négyszázados évforduló esztendejében az egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlések legyenek szintén kimagasló pontok, lelkesítő szószólók ünnepi megemlékezéseikkel az általános ünneplés előkészítéséhez. Egy se múljék el anélkül, hogy ne létesítene, habár csak helyi érdekű mindazáltal az évforduló jelentőségének megfelelő, itten már nagyobbszabásu emlékalapitványt, mint azt kicsiségükben az egyházközségek tehetik. Tulajdonképen a mittenbergi nagy nap után tartott birodalmi gyűlések tették Luther fellépését világra szóló jelentőségűvé; épp azért az 1917. évi egyetemes gyűlés szintén tartsa kötelességének, hogy egyrészt az egész országra kiható, a haza minden részén áthangzó és igazságuk erejével meggyőző, méltóságteljes, hivatalos felszólalások által; másrészt valamely igazán monumentális, országos jelentőségű, sőt lehetőleg a müveit külföld figyelmét is fölkeltő emlékalkotás által igyekezzék hódoló tiszteletre birni a magyar