Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-10-11 / 41. szám
406 EVANGELIKUS ORÁLLO járulni ahhoz, hogy idővel a nemzetek és népek néphépuiseletüh utján határozottan is erélyesen fogják követelni a kormányoktól a eontemplált nemzetközi szervezetbe való belépést, az avval karöltve járó leszerelést. Ha a tényleges állapotot vesszük figyelembe s különösen a most lezajlott balkán háború borzalmait, be kell ismernünk, hogy az örök béke eszméje még messze van a teljes megvalósulástól. Ez azonban nem cáfolja meg a békemozgalom jogosultságát s nem in; aíja mec, az eszme diadalába vetett rendületler. hitünket, mert az örök béke eszméje az evangel nmal áll, vagy esikl Hirdessük tehát minden mi utainkban az evangélium isteni békéjét, egyeztessük össze sten országának magasztos elveit e földi haza ánti szent kötelességeinkkel; mozdítsuk elő a öékesség fenkölt eszméjének diadalát munkálkodásunkkal, könyörgésünkkel, imádságunkkal, hogy megvalósuljon közöttünk a bethlehemi szózat: ,.békesség a földön"! , , . . . Jahn Jakab. ev. lelkész. ünnepi terű a vallástisztitás megindulásának négyszázadik évfordulójára 1917. X. 31. gilia, melyből lett a népies rövidítésű vuid, vagyis az ünnep előestéje, valamennyinek élén a karácsonyt megelőző szent esiéu^l; egészen helyes lélektani és élettani érzék követelménye ez a szokás, mely érvényre zsidóknál jut a legszemmelláthatóbban az által, hogy mihelyt a csillag kigyúl az égen, kigyúlnak i házakban a szentelt gyertyák, megkezdődik a lelkekben a nyugalom és avval a szent áldozás. Ünnep szombatja, mikor a kaíholikus tornyokban szombatdélutánonkéni fél három órától beharangoznak ; gyermekkoromban hallott elbeszéléseik szerint meg a már akkor az Urban elhunytak gyanánt emlegetett régi kegyesek egykori tevékeny életük napjain, szombat déli harangkonduláskor még a kaszát is letették a mezőben, hogy hozzálássanak készülődésükhöz a szent vasárnapra. Ünnep oktávája, melynél fogva ugyancsak a katholikus felekezetek minden ünnepet megelőzőleg nyolcad naptól kezdve felhívják templomaikban a hívek figyelmét a közelgő üdvös alkalomra. Advent, négy hetes emlékideje ama négy ezer esztendőnek, amelyen át az emberiség epedve várta az egy Megváltó eljövetelét. A vilia, az ünnep szombatja, az ünnep oktávája, az ádvent mind arra intenek bennünket, hogy a nagy napokat, a nevezetes alkalmakat megfelelő előkészületnek kell megelőzn ha azt akarjuk, hogy azokat méltóképen megszentelhessük. Ilyen vilia, ilyen ünnep szombatja, ilyen ünnep oktávája, ilyen ádvent egymásután sorra mind ezek az esztendők, amelyeket most élünk; azzá lesznek főképen akkor, ha különös tekintettel és gonddal vagyunk ama ritka alkalomra, mely immár rövid időn eljön hozzánk; mely is a reformatio — amint azt nemzetközileg nevezik, — vagy mint azt én teljes magyarsággal nevezni szeretem és általánosan neveztetni kívánom: a vallástisztitás megindulásának négyszázados évfordulója 1 Mem mondhatni, hogy minden előkészület nélkül várjuk a ritka évfordulót. B sorok szintén nagyrészt ilyen előkészítő gondoskodás szüleménye. £í tiszavidéki ág. h. ev. ker. egyházmegye hívott fel javaslattételre ez ügyben, be is iktatta azt jegyzőkönyvébe. A tiszavidéki ág. h. ev. ker. lelkészi értekezlet nem különben meghánytavetette ünnepi teruemet. Most e becses lapok hasábjain szándékszom a nagy nyilvánosság elé hozni, mimódon óhajtom én magyar hazánkban, evangyélmi keresztyén egyházunk kebelében országszerte megünnepeltetni 1917. október 31. a vallástisztitás négyszázados évfordulóját. Semmi sem könnyebb és semmi sem nehezebb ennél a feladatnál; semmi sem könnyebb ennél a feladatnál, mert minden evangyélmi keres; yén, sőt minden protestáns keresztyén kebelében., ott J) (él ; ijiemc^évfoítíulp,,nagyjelentősegének a tudata; hanem egyúttal méltó megünneplésének hő vágya, buzgó lelkesedése. Serrjmi sem nehezebb ennél a feladatnál, mert amilyen világraszóló, következméayekben mérhetlenül gazdag ez az alkalom; épp olyan nagyszabásúnak, következményekben dúsgazdagnak kell lenni a megünneplésnek is egyszersmind. Minden emlékünnep akkor igazán méltó; ha lehetőleg éppen abban az időíc jban tártják, amikor az emlékezetes esemény valósággal történt és részt vesz abban minden lélek, aki bármi vonatkozásban áll az ünnepelt alkalommal: amint sátoros ünnepeinket ünnepelni szoktuk. Ezen felül, hogy az emlékünnep igazán méltó legyen, okvetlenül menjenek végbe cselekmények, melyek jelképezzék a régmúlt időknek föleleuenitésre érdemes mozzanatait: mint például az Úr szent vacsorájában a megtört kenyér a szent test megtöretését, a kiöntött bor a szent vér kiontását, a kenyér és bor élvezése a legbensőbb közösségbe lépést az egyetlen Megváltóval, az idvezitő hit által életünknek irányítása céljából az örökös tökéletesedés, a folytonos megszentelődés felél Mindenek fölött hozzátartozik az igazán méltó ünnepléshez a megfelelő előkészület, amint azt jó előre bocsátottam. Ugy gondolom, a vallástisztitás megindulása négyszázadik évfordulójának országszerte méltó
