Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-11 / 41. szám

405 fí terv az volt, hogy a döntőbíróság igénybevételét bizonyos meghatározott esetekre nézve kötelezővé mondják ki. E terv azonban Németország határozott tiltakozása miatt meghiusult, ugy hogy a döntőbíróság intézménye a kisebb ügyekben is esak jacultativnek mondatott ki, a becsület, suverenitás és életérdek kérdései pedig érintetlenül meghagyattak a fegyveres dö tés számára. Az állandó dominiummal bíró ítélőszék sem jöhetett létre. A confereneia megállapodjsai értelmében ugyanis nem egy előre felállított és szervezett ítélőszék van hivatva az állaim i viszálya felett ítélkezni, hanem a békebirák s c-ából a peres felek által esetről-esetre szabad n alakított üéíőszék. fí békebirák tagjait az egyes államok 6 évre választják. Minden szerződő államnak joga van 4 tagot kinevezni. (Ausztria-Magyarország képviselői pl. fípponyi Albert, Berzeviezu Albert, Lammaseh professor és báró Plener.) A békemozgalom tekintélyének emelkededését mutatja az a tény, hogy az 190?-ik évi 11. hágai békekonferenciára már U

!t állam küldött képviselőt, ugy hogy Hágában ez alkalommal néhány kisebb államon kívül az egész, culturvilág voli képviselve. fí confereneia jelentős eredményeket ért el a közvetítés, a jó szolgálat, a semleges hatalmak beavatkozása terén és különösen a nemzetközi vizsgálóbizottságok felállításával, amelyek mind arra céloztak, hogy a békés kiegyenlítés utján a kitörő háborúnak eleje vétessék. Azonban — sajnos — e conferencia sem tudta megvalósítani sem a kötelező döntőbíróságot, sem az állandó ítélőszékek Kiemelendő azonban abbeli határozata, hogy 1915-ben Összehívandó a 111. conferentia s hogy ezt megelőzőleg legalább 2 évvel egy előkészítő bizottság alakítandó a programúi tervezésére. Roosevelt Tivadar, az egyesült államok uolí népszerű elnökének és a Nobel-dij egyik nyertesének eléuülhetetlen érdeme, hogy a hágai itélőszéknek ő adott első ízben tárgyalási anyagot. Ez történt 1902. szeptember 15-én egy, az egyesült államok és Mexico közötti perben. 1902. október 14-én lett az eredmény kirdetve. Azóta a nevezett békeintézmény több, igen fontos, peres-államügyet intézett el ítéletével. Rövid vonásokban igyekeztem kimutatni, hogy a békemozgalom történeti fejlődésében mikép indul fokozatosan célja, az egyetemes békeszerződés, az egyetemes nemzetközi jog, a kötelező döntőbíróság, sőt állandó békebiróság felé. Ennek megvalósítása lesz feladata a lll-ik s következő eonferenciáknak, a beláthatlan jövőnek. Ha ezen célok lassanként megvalósulnak, csak akkor lesz lehetséges a katonai felszerelések és hadi kiadások csökkentése és végre a teljes leszerelés is.. Mert nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy az állam k közt jelenleg fennálló szervezetlenségben a leszerelés keresztül nem vihető ; legfeljebb a hadi felszereléseknek az államok közös aetiója alapján meginduló józan mérséklése vagy csökkentéséről lehet szó. A mostani nemzetközi viszonylatoknak logikus következménye a háború ; azért a békemozgalom ugy véli legjobban kiirthatni a háborút, ha annak oka és előidézője, a nemzetközi szervezetlenség ellen küzd s azt megszüntetni igyekszik. Hogy egyébként a katonai felszerelések csökkentésének kérdése milyen kényes és nehéz, mutatja as a körülmény is, hogy mindkét hágai conferencia a kérdést nem is tárgyalta, hanem megelégedeti azzal, hogy „kívánatosnak mondotta" a kérdés komoly tanulmányozását. A békernezgalom szolgálatában állanak a különféle békeegyesületek, congresszusok, anyagieszközök gyanánt pedig a Nobel- és Carnegieféle milliós alapítványok, ugy hogy az e^sz vonalon komoly, intensiv, megbecsülendő" <

T ssággal állunk szemben. Befejezésül már most azt a kérdési ' era fel, hogy az evang. lelkész e mozgalommal szemben milyen álláspontot foglaljon el? Csakis azt, amelyet az evangélium diétái s amelyet fentebb megjelöltün' \ békemozgalom célja, eszményi és teljesei, evangéliumban gyökerező, azért azt csak rokonszenvvel kísérhetjük ; sőt a jelzett magasztos cél megvalósítása érdekében munkálkodnunk is lehet, ha egyelőre nem is közvetlenül, de közvetve az evangélium örök igazságába oetett lelkesedéssel, bizalommal. Valósítsuk meg a békesség eszméjét magánéletünkben, gyülekezeti vitás ügyek békés eh íézésével; a társadalomban a párbaj ellem. moagalom pártolásával; az iskolában a törte nelem és vallás tanításánál a béke áldásaira való folytonos utaláss idővel az Apponyi által javasolt békenap illandó megünneplésével; a szószék az e» angeliumi textusok alapján (karácsa ., quasi modo geniti,) a világbéke áldásainak minden izgatástól ment fejtegetésével, idővel egy külön bekevasárnap behozatalával. Mind e ténykedéseknél óvakodnunk kell a szélsőségektől ibban a meggyőződésben, hogy az eszményi cél és a tényleges állapot között mily óriási a távolság; abban a tudatban, hogy Üdvözítőnk szerint is kö élességünk megadni a császárnak, a mi a császáré és Istennek a mi Istené. Feladatunk tehát nem izgatás és az állami rend elleni lázadás, hanem csendes, céltudatos, kitartó, lelkes evangeliumszerü munkálkodás. Nem helyezkedhetünk tehát a nazarénusok álláspontjára, a kik tudvalevőleg a fegyveruiselésí és katonai szolgálatot megtagadják. Mert a nazarenus teljesen figyelmen kívül hagyja a létező törvényes rendet, az alkotmány és hazafiúi szeretet kötelességeit. A nazarenus ugy jár el, mint az a polgár, a ki az adófizetést megtagadja; ugy, mint az a köztársasági érzelmű férfiú, a ki a királyt sérti; vagy ugy, mint az az emaneipalt nő, az a sufragette, a ki oda lép az urna elé és azt kívánja a választást vezető elnöktől, hogy szavazata érvényesnek fogadtassék el. Nekünk tehát feladatunk az evangelium alapján azí az ideális állapotot megérlelni, midőn az evangelium isteni elve a törvényhozásban is érvényesülni fog, midőn keresztyén és hazafias kötelességeink egymást fedni fogják. Ha t. i. a lelkész a fent jelzett komoly és minden forradalmi rajongástól ment munkát fogja kifejteni a béke érdekében, akkor ő is hozzá fog