Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-08-30 / 35. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 357 tik annak keresztülvitelét. Azért nem pihenlek és azóta is folyton agitáltak szószékén, gyűléseken ezen kedvenc tanuk mellett várván az időt, mikor diadaluk biztosítva leend. Az éppen nem zavarta őket, hogy ennek a tannak semmiféle bibliai alapot nem tudtak adni, hogy ennek mondája csak a 4—5-ik század apogrifus irataiban tűnik fel először és Usuardus martyrologiuma a 9 századból sem szól egy szót sem Mária mennybemeneteléről, sőt frivolitásnak nevezi ennek feltevését is. Mivel a tan bibliai alapjáról nem lehet szó, azért egyszerűen ennek dogmatikai lehetőségéről beszélnek és mivel a ha gyomány csődöt mond, dogmatikai hagyományt emlegetnek. Hogy milyen motiválással akarják ezt a tant a hi vökkel elfogadtatni, arra ékes bizonyságot szolgáltat egy kath. lap (St-Bonifatius X. évf. 8 sz.), a mely ezen thémáról elmélkedvén a következő téieleket állítja fel: „Hogy Mária legszentebb teste az enyészet prédája lett volna, mint más emberek teste, azt nem is lehet elgondolni. Azért az egész kath. egyház hiszi Máriának testben való mennybemenetelét dacára annak, hogy az egyház tanítói hivatala (a pápa) ünnepélyes döntéssel még nem tette az egyház határozott tantételévé, de az egyháznak eme hite, a melyet az egyház tanítói hivatala az egész földön megenged, elégséges arra, hogy bebizonyítsa ennek kinyilatkoztatási jellegét." Mivel fentidézett lap püspöki jóváhagyással jelenik meg és igy hiven tükrözteti vissza a római egyház felfogását, ebből megállapítható, hogy a jelenkori katholicizmus teljesen elrúgja maga alól a szentírást, mint dogmai alapot, sőt meg a hagyományt is, és egyedül az egyház mindenkori hitét állítja oda dogmai alapként, vagyis ha egy szép napon a pápának istenségét fogják kihirdetni avagy a szentháromságot négy személyből állónak definiálni, akkor sem csodálkozhatunk, mert egyszerűen azt hangoztatják, hogy ez az egyház hite. Megállapítható ebből az is, hogy Máriának mennybemenetele már most is egyházuknak egyik hit és tantétele, csak a forma hiányzik, vagyis még nem lett ünnepélyesen promulgálva. Végül pedig konstatálható, hogy körülbelül 50 esztendő kell ahhoz, mig egy-egy ilyen vajúdó dogma a kihirdetésre megérik, mert 1869-ben még csak azt hirdették, hogy „sok katholikus kívánja" ezt az uj dogmát, mig 1913 ban azt írják, hogy „egész katholikus világ hiszi" Máriának testi mennybemenetelét. A mi IX. Pius alatt még szerény kívánság, X. Pius alatt már megérett szükséggé lett. Hogy mennyire szükség s már mutatja egy resolutio, melyet 1910-ben Salzburghan az internacionális Máriakonkregáción fogadtattak el a jezsuiták, melyben azt mondják: Mérlegelve azt, hogy Máriának testben való mennybemenetele zárköve és koronája az egész marialogiának és hogy ezen dogma egyrészt Máriának és az ő fiának dicsőségére, másrészt az egyháznak és a hivők üdvére válna, a salzburgi V. Máriakongrégáció csatlakozik azon kérésekhez, melyeket a földtekének számos püspöke intézett a szentszékhez, hogy Máriának mennybemenetele tétessék a kath. egyház dogmájává, mihelyt Bóma ezt időszerűnek tartja. Ugylátszik Bómában már is időszerűnek tartják a kihirdetést, mert az ultramontán hirlapügynökség már jelenti, hogy X. Piusnak határozott szándéka zsinatot összehívni, amelyen az uj dogmát promulgálnák. Az uj dogmához persze nekünk protestánsoknak nagyon kevés közünk van, ez a római egyház belügye, de igenis érdekel az a körülmény, hogy odaát hogyan törtetnek előre a jezsuiták, hogyan ragadják magukhoz a pápai egyház uralmát és miként igyekeznek a világot eszméik rabszolgaságába hajtani. Ez is az idők jele, melyet jó lesz figyelemmel kisérni! Schrödi József. BELÉLET. Egyházmegyei közgyűlés. A brassói ev. magy. egyházmegye a f. é. aug. 20-án Brassóban tartotta meg évi rendes közgyűlését, amelyet megelőzött az aug. 19-én tartott esp. előértekezlet. Ezt megelőzőleg a papság tisztelgett Molnár Viktor ny. államtitkár, esp. felügyelőnél, akinek kiséretóben vonult aztán a templomba, az értekezlet helyére, ahol a fontosabb tárgyak alaposan megvitattatván, jól előkészitettek a rendes gyűlésre. Másnap (20-án) aztán megtartatott előbb az esp gyámintézeti, azután mindjárt az egyházmegyei közgyűlés, melyet Molnár Viktor esp. felügyelő hosszabb, nagy hatást keltő beszéddel nyitott meg. Megemlékezett a a lelkészi karban történt változásokról; Bohus Pál főesperes 25 éves lelkészkedése évfordulójáról, akinek, lelkes óvációk között, kívánja, hogy Isten áldása kisérje őt további utján s régi szeretettel és buzgósággal legyen hasznára még egyházának és az egyházmegyének. Majd ecsetelte a felügyelő a protestantizmus helyzetét a múltban és a jelenben, s a zsinattartás, a nagygeresdi egyezség és a ref. 400dos évfordulójának és az 1848 évi XX. t.-c. kérdéseire is reflektálva arra az eredményre jut, mintha ma a protestantizmus hazánkban a tehetetlenség lejtijére jutott volna és nem tudja többé azt a magaslatot elérni, amelyeta múltban elfoglalt. E gondolatokban és messze kiható eszmékben gazdag beszédet különben lapunk más helyén egész terjedelmében lesz szerencsénk közölni. A kiváló történetbölcseleti elmélyedésen alapuló beszéd az esp. jkvébe fog felvétetni. E gyűlésen mutatta be a főesperes Nikodemusz Károly, Dávid Károly és Vietorisz L. uj lelkészeket , akik egyenkint szivből jövő lelkes beszédekben tettek fogadalmat a törvények megtartására. Az egyházközségek költségvetései és számadásai jóvá-