Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-08-02 / 31. szám

300 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 Nem lesz érdektelen, ha a Stadt missió történe­téből pár vonást feljegyezek annak tanulságául, hogy egy jó ügy megkezdéséhez nem ktsii se hatalmas keret, se nagy alapítvány. 1888. okt. 24-én 11 pap, tanár és lelkes ember egy társaságban felvetette az eszmét, felhívást bo­csátott ki. Lassan ugyan, de érlelődött az ügy. Egy diakónust alkalmaztak a rabok gondozására. Csakha­mar belátták, hogy e munkakörbe lelkész ember való. 1896-ban Simsa Józsefet választották fogházi lelkésszé. Egy korpsstudentet vittek ép a börtönbe, aki részeg állapotában sok botrányt és kárt okozott. Mikor kijó­zanodott, azzal a kéréssel fordult a lelkészhez: „ Ve­gyen fel engem a kékkereszt tagjai sorába," A lelkész igy felelt: „Nincs ugyan még ilyen egyesületünk, de ma megalakult, Ön és én vagyunk az első tagjai." Minthogy pedig Simsa látta, hogy mi mindenféle káros indulat és szenvedély viszi bűnre az embereket, elha­tározta, hogy felveszi a javítás, hitre keltés szent mun­káját s népszerű előadásokon, esti összejöveteleken, a gyülekezet tagjainak felkeresése közben az evangeliomi szellem erősítését munkálva apostolkodott, evangelizált. Egymaga nem birt a munkával az „Ev, Kirchliche Hilfsvereinhoz" fordult segítségért, amely 1897-ben kezébe vette az ügyet és megalakította a ma már óriási munkát végző egyesületet, amelynek címe: „Stadtverein für Innere MissiónRaffay Sándor. Kalászok az élet kenyeréhez. Jézus Jeruzsálem fölött sír. — Lukács ev. 19, 41. — Jézus életének utolsó hetét éli, — Bethániából jön Jeruzsálem felé. Utja a Szent-föld egyik leg estőibb helyén, az Olajfák hegyén vezet át. Ép akkor ér föl a bérctetőre, midőn az őt követő és a Jeruzsálemből eléje jött tömeg találkozik egymással, hogy azután együttes diadalmámorban kisérje hátralévő utján. A bérctetőn mindenki Jézust ünnepli, hisz ö a várva-várt király, ki az alatta elterülő fényes várost és dicső templomát fölszabadítja, s mindenki öröm-ujjongva zengi: „Hozsánna, ki jött az Urnák nevében!" Ám mit tesz Jézus az ünneplés e gyorsan futó órájában ? Megáll az ünneplő tömeg fölötti ormon, a városra néz, mely nagyszerű templomával, utcáival s házaival, mintegy kiterjesztett térkép fekszik lábai alatt, . . . s aztán némán könnyezik! Sír, mert az utcákon ott látja a büszkén járó római katonákat. — a templom elő­csarnokában a kufárokat s lépcsőin a sütkérező rest papokat. Sir, mert egy kőszivü, kufár szellemű s vilá­giasan szent világot lát maga előtt, melynek egyetlen üdvözlő szava sincs hozzá Nem állhatna-e meg Jézus joggal szemében a fájdalom könnyűivel a mai, modern világ ugyvélt sok dicsősége eiött is? Akkor pogány hatalom katonasága ült a zsidó nép nyakán, — ma im-y művelt keresztyén hatalmak fejte­nek ki őrületes versenyt, hogy félelmetes hadseregeket gyűjtsenek s tengert rendítő flottákat építsenek a min­den egyéb szent érdeket letipró háború céljára ! A társadalom, ez uj Jeruzsálem kufárszelleme egész a templom szentélyéig tolakodik, mig Krisztus szelleme korbácscsal ki nem űzi onnan! De e kufárszellem fenyegeti magát az egyházat is, melynek papjai a szent templomot az önös érdekek hajlékának tekintik, melynek lépcsőm a minnéi nagyobb anyagi jólét és népszerűség napsugaraiban szeretnének sütkérezni. Krisztus igaz vallását ma ép ugy megvetik inga­dozó barátai, mint cselszövő ellenségei! . . . Óh látom a Mestert, amint a modern világ min­den dicsőségén felülemelkedve, örök igazságainak ormán letekint a tülekedő, versengő, kufárszellemü s iránta figyelmetlen emberiségre, némán sír fölötte s szelíd homolysággal mondja: „Bárcsak megbecsülnéd napjaidat, melyek békes­ségedre valók !" Zoltán Emil. 8 E L É ü E T. Jubiláris nagy emlékalap. A reformátió 400 éves jubileumára lapunknál felajánlott összegek nyilvántar­tása. 1. Bartos Pál péteri leiész 200 korona. 2. Noszkó István szerkesztő 200 „ 3. Kubich Emil rákoskeresztúri tanitó és családja 50 „ 4. Varsányi Mátyás püspöki má­sodielkész 200 „ összesen: 650 korona. Ezen felajánlott összegekből be lett fizetve s ta­karékpénztárban elhelyezve: 1. Kubisch Emil 10 korona. 2. Bartos Pál 50 „ 3. Noszkó István 50 „ összesen: 110 korona. Misszió-egyesületi ünnepély és közgyűlés. Or­szágos misszió-egyesületünk julius 30 án és 31-én igen sikerült missziói ünnepélyeket rendezet Trencsén váro­sában, a melyen ugy a trencséni hivek teljes számban, mit a vidékiek is igen nagy számban jelentek meg, mit a 233 kor. offertórium bizonyít. Julius 30-án este 6 órakor a temblomban gyűltek össze a nagy számban érkezett tagok és misszió barátok. Gyülekezeti ének után a helyi főesperes-lelkész: Krizsan Zsigmond • vé­gezte az oltári szolgálatot; Seholtz Ödön, az egyesület egyházi elnöke megnyitójában ismertette röviden, de annál világosabban a külmiszió nagy és szép munkáját. Osuáy Sámuel, dacsolami lelkész szavalata és gyüle­kezeti ének után br. Podmnniceky Pál, felsőszeii-i lelkész

Next

/
Oldalképek
Tartalom