Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-08-02 / 31. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 301 tartott előadást Livingstone Dávidról, a melyben lelkes szavakban mutatta be Livingstonet mint embert, mint misszionáiiust és mint tudóst; — J mos ka György pedig igen tartalmas felolvasást tartott: Az Ur keze a pogány misszió munkájában cimen; végül Skrovina Ottó imádkozott. A templomi ünnepély után az állami felsőbb leányiskolában vetitett képekben lett igen nagy közönség jelenlétében a Lipcsei Misszió keletafrikai munkája bemutatva. Másnap, julius 3l-én már reggel 8 órakor telt meg a templom a vidékről nagy számban összejött közenséggel, hogy részt vegyenek a tót nyelvű istentiszteleten. Bodic-ky Mihály igen szépen lyturgizált, Hlavács Milan, mo>óci lelkész szépen felépített, de igen hosszú prédikációt mondott, melyben a két féle misszió iránti kötelességekről szólott; a külmissziót azért kell ápolnunk, hogy bejöjjenek azok az Ur házába, a kiknek el kell jönniök, a belmissziót azért, hogy ki ne essenek azok, a kik itt bent lakoznak. Palicz János, kohanói lelkész olvasott fel a pogány misszióról. Délelőtt 11 órakok kezdetét vette a magyar nyelvű istentisztelet, a melyen az oltári szolgálatot Pröhl,Károly, a szószéki beszédet Hetvényi Lajos végezte, a záró imádságot pedig Scholtz Ödön mondotta. Hetvényi szépen kidolgozott, de kissé akadémikus beszédében az Ur hivó szózatáról szóllott, a mely a missziói munkához segítségünket kéri, a mely segítség által magunk is gazdagokká leszünk. Az istentiszteletek végeztével az egyesület közgyűlése lett megtartva. Steltzer Endre, a misszió iránt oly melegen érdeklődő világi elnök megnyitójában miután elnöktársát esperessé történt megválasztása alkalmából üdvözölte, arra tért ki, hogy a belmissziót a külmisszióval együtt az egyesület munkálni — tekintve csekély anyagi erejét — nem képes. A belmissziói munkát más szervre kell bizni s itt különösen Wallrabenstein Jakab e téren kifejtett irodalmi munkásságát emeli ki s őt arra kéri, hogy a belmissziói munkát tovább folytassa. Krizsun főesperes a trencséni egyház nevében, báró Podniamczky a magyar missziói szövetség nevében üdvözölték az egyesületet. Scholtz Ödön elnöki jelentésében kiterjeszkedvén az egyesületi munka minden fázisára megemlékezik jLöw Fülöpről, a kit az Ur oly korán hívott el körünkből s a ki a missziói tanácsnak lelkes és szorgalmas tagja volt, helyébe Bárdy Ernő mezőberényi lelkész lett beválasztva. Igen kedves és megható jelenet volt a lévai ev. leányok missziói füzérkéje alapitójának és elnöknőiének: Czibulka Rezsőnének a megjelenése s Faragó Róza kisasszonynak, a ki e füzér egylet tagja, a felszólalása; Faragó Róza kisasszony kedves és lelkes szavakkal mondotta el a lévai ev. leányok munkáját, gyűjtését a misszióra (73 koronát gyűjtöttek), felhívást iutéz a jelenlévő ev. nőkhöz hasonló munkának a megkezdéséhez és folytatásához. A Missziói lapok szerkesztésére Pröhle Károly, egyesületi jegyző kéretett fel. Az egyesület mult évi bevétele 6633 K. 78 fillér, kiadása 5165 kor, 57 fillér volt, vagyona pedig 5751 K. 15 fillér. A számadásokat a közgyűlés tudomásul vette. A jövő évi közgyűlést a bányai egyházkerületben kellene megtartani, de megmeghivás ez ideig nemjött, azért az elnökség bizatik meg, hogy a jövő évi közgyűlés helyét és idejét megállapítsa esetleg a még későbben beérkező meghívás figyelembe vétele mellett. Ezzel a lélekemelő ünnepségek véget értek. — Nem tudjuk eléggé ajániani a nagyobb gyülekezeteknek, hogy az egyesületet hívják meg, mert igen áldásos s igen épitő munkát végez ünnepélyeinek rendezése által s eddig mindenütt kiváló fogékonyságot tanúsítottak a misszió iránt a gyülekezetek s híveink egyaránt. N. Belmissziói konferencia. A magyarhoni ág. h. ev. missziói egyesületnek Treucsénben julius 30-án tartott közgyűlése alkalmából a felvidéki belmissziói konferencia is ülésezett, a melyet közegyházuukbau: tót belmissziói konferenciának neveznek. Igen örvendek auuak, hogy alkalmam volt ezen korfereucián részt veuui, mert egyrészt meggyőződhettem arról, hogy ámbár aunak tárgyalási nyelve teljesen a tót nyelv, azon semmi néven nevezhető nemzetiségi kérdés vagy törekvés nem volt tapasztalható, de másrészt arról is volt alkalmam meggyőződni, hogy ezen konferencia nem olyan alkalmi összejövetel, hanem igenis rendes szervezettel s évi 3 korona tagsági díjjal, elnökkel, jegyzővel stb. biró egyesület, a melynek alapszabálya azonban semmiféle fórum által jóváhagyva nincsen s ha tovább is működni akar, első s legfontosabb kötelessége vagy mint külön egyesület alapszabályait jóváhagyatni, vagy, a mi által a separatistikus törekvések látszatát is elveszítené, lépjenek be tagjai országos lelkészegyesületüube, a MELÉ-be s ennek körén belül dolgozzanak tovább, hiszen az ő céljaik teljesen azonosak a lelkészegyesület céljaival. A konferencián 38 lelkész, több tanitó és egynéhány egyházfelügyelő jelent meg. Bodiaky Mihály elnöklete alatt s Palicz János jegyzősége mellett. 30-án, az iskola termében délután 2-től 6-ig tanácskozott komolyan, egyházi szempontokat tartva mindenütt szeme előtt, építőén, igazi Lutheri positiv hit alapján állva. A mult évi Miaván tartott conferencia 22 pontból álló jegyzőkönyvének felolvasása után Bodnár Gyula lelkész a temetési beszédekről tartott felolvasást. Előadásának történeti vonatkozású részében a temetési beszédnek elterjedését mondta el a keresztyény egyházban. Szép, tudományos része volt ez munkájának; a másik részben pedig a temetési beszéd külömböző gyakorlati jó oldalait és furcsaságait sorolta el s arra a végeredményre jutott, hogy a temetési beszédet eltörölni nem lehet, mert ezzel evangelikus népünk, a mely áldozatokra is kész a halotti bestédért és búcsúztató versekért, nagy sérelmet szenvedne, azonban nem emberi bölcsességet és nem emberi magasztalásokat kell és szabad benne hirdetni, hanem csak is az Isten igéjét s azzal kell vigasztalni, de hittel, meggyőződéssel, hogy hitet s meggyőződést ébreszszünk a vigaszt váró lelkekben. A családi könyv pontos vezetése legyen a lelkész egyik föladata, hogy mindenkor tájékozva legyen a családok életéről; a szentírás folytonos olvasása és az a feletti hithű elmélkedés a másik, hogy a szent Ige tulajdona legyen s benne éljen s általa másokat is életre, az Istenben bízó, hivő életre buzdíthasson. A kérdéshez hozzá szóltak Zoch Sámuel, aki minél kevesebb személyes motívumot kíván a halotti beszédben, de minél több Isten igéjét. Fajnor Dusán, aki nem kiván megfeledkezni a halotti beszédben sem a megholtról, sem az őt sirató élőkről sem, sem főleg az élő Ur Jézusról. Janoska György Isten igéjét ad casum kívánja a temetésnél hirdetni, a miserere mei domine szavakban kifejezett mély vallásos gondolatról megfeledkezni nem szabad s a temetési stólát eltörlendőnek tartja. Lichner János a temetési beszédekben is missziói munkát kiván végezni. Ezen egyházunk közvéleményét sokszor foglalkoztató fontos kérdés több oldalról való alapos megvilágítása után Zoch Sámuel a modori, már rendeltetésének átadott árvaház építési