Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-07-05 / 27. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 301 lelkészek fizetését emelni, nem tehetik, mert a mennyivel ők javítanák a lelkészi fizetést, ugyanannyival szállitaná lejebb a korpótlékot az állam. És ezt a sérelmes törvényt, a mely egyenes megcsúfolása azoknak az ígéreteknek, amelyeket lelkészi karunk a külömböző kormányoktól kapott, ugy a képviselőház, mint a főrendiház elfogadta a nélkül, hogy protestáns vezérfiaink közül csak egy is felemelte volna, ellene tiltakozó szavát; sőt akadt református püspök, a ki: Örömmel és lelkesedéssel üdvözölte a kormányt, a miért ezt a javaslatot végre tető alá juttatta." A kormány feje: Tisza István gróf, azzal indokolja ezt a sérelmes törvényt, hogy: a felvett mértékben túlmenő segélyét azért nem hozhatott a kormány a lelkészi karnak javaslatba, mert az állam pénzügyi helyzete ezt nem engedte. Csudálatos dolog, hogy az államnak minden egyébre vannak milliói, csak a nyomorgó, a családfenntartás és gyermek nevelés nehéz gondjaival küzdő lelkészek fizetésének becsületes rendezéséré nincsen anyagi ereje. És a mikor a lelkészi kar ajakán e miatt felhangzik a jogos panasz, akkor a miniszterelnök ur azzal igyekszik elhallgattatni őket, hogy: „a lelkész urak ne abban a <J00 korona kiilöinbségben keressék az ő állásuk megbecsiiltetését, (— a mely külömbség t. i. a lelkészi és tanítói fizetés maximuma között van —), hanem abban, hogy egy olyan magasztos hivatásnak élnek, ha valóban annak élnek, bármennyi javakban részesülnek, egyaránt fogja környezni a magyar társadalom megbecsülése azt a nagy jö vedelmekben levő fopapot és azt a szegény falusi lelkészt, a kiji nehéz viszonyok: között és talán száraz kenyéren és hideg vízen él a hivatásának " Milyen szép tanács ez egy olyan férfiú szájábői, a ki maga soha sem ismerte a nélkülözés emésztő gondjait! De próbálná meg csak egyszer a miniszterelnök ur 1600 korona évi jövedelemből élni, ruházkodni, családot fenntartani, gyermekeket nevelni és annak a sok mindenféle követelménynek, a melyet az élet éi a társadalom a lelkésszel szemben támaszt, megfelelni, majd meglátná, lehet-e száraz kenyéren és hi leg vizén örömmel, kedvvel és lelkesedéssel munkálkodni. Elszorul a szivem mindanyiszor, valahányszor azokra a szegénysorsu paptársaimra gondolok, a kik évek óta sóvárogva várták azt a boldog időt, a mikor majd szerényre szabott igényeik teljesedésbe mennek és az élet nehéz gondjai megkönnyebbülnek vállaikon, és a mikor mármár kezükben tartották a várva várt segélyt, akkor a kormány benyújt és törvényerőre emeltet egy olyan javaslatot, a mely halomra dönti minden reménységüket, s a kilátásba helyezett fizetésrendezés helyett ismét csak morzsalékot juttat annak a papi karnak, a mely pénzértékben ki sem fejezhető szolgálatot tesz a magyar nemzetnek. Ilyen fizetésrendezésben nekünk nem lehet, nem szabad megnyugodnunk, hanem minden törvényes eszközt meg kell ragadnunk arra nézve hogy ez a sérelmes törvény hatályon kívül helyeztessék, illetve akként módositassék, hogy benne a lelkészi kar jogos igényei kielégítést nyerjenek. Addig is követelnünk kell a kormánytól, hogy bocsásson egyházunknak olyan összegű államsegélyt szabad rendelkezésére, a melyből a lelkészek fizetése a mai kor követelményeihez mérten rendezhető legyen. Ezt követeli a jog, a méltányosság," Sürgős felterjesztést indítványoz a kormányhoz. Zsinat. Ezt sóvárogtuk évek óta. Sok költséggel és még több fáradsággal elkészült a bizottsági javaslat, melynek alapján a mult évi egyetemes közgyűlésből megkérhettük és megkaptuk az engedélyt zsinattartásra. Most folynak a zsinatképviselő választások. A bizottsági javaslat fedett voltak, vannak es lesznek bírálatok, érdembeni megjegyzések; sőt egy-egy oldalról hangoztatják is, hogy az összeülő zsinat a javaslatnak átdolgozására, uj javaslat tételére külön bizottságot fog kiküldeni és magát hosszabb időre elnapolva majdan csak az uj, még csak készítendő javaslatot fogja tárgyalni. A midőn ezt olvastam, feltettem önmagamnak a kérdést,: lehetséges, megengedhető-e ez alkotmányunk szerint és alkotmányunk szellemeben ? Az előtt is és most is a zsinatot ugy készítettük elő, hogy az alkotandó törvénynek legalább főbb elveire nézve az egyházi tényezők a legalsóbb foktól kezdve, egyházközségiegyházmegyei,- egyházkerületi- és egyetemes közgyűlések, nyilatkoztak és az ekként megállapítottakat törvényalkotási alapnak elfogadva kéretett meg az engedély zsinattartásra. A zsinat tehát azon alapot lényegében nem érintő javaslatot veheti csak tárgyalási alapul és szerény nézetem szerint nem te-