Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-07-05 / 27. szám

300 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 bari, Mexikóbau stb. igen mostoha körülmények között is kitartással, lelkesedéssel folytatják e munkát. A világgyülésen 32 nemzet részéről 600 küldött jelent meg, — valósággal apostoli lelkületű férfiak társaságába kerültem ott. Mondhatom egy uj és szebb világ tárult fel előttem. Egy tisztult légkör, semmi disszonantia; német franciával és angollal, török bolgárral stb. legszebb egyetértésben, nem hallatszik ott az egyleti érintkezés alatt sem egy nem illő, türelmetlen szó sem, csupa önzetlenség, szivélyesség, derűs jó kedv, igazi keresztények mind, kiknek társaságán meglátszott a kereszténység nivelláló hatása is: ott gazdag szegénuyel, legelőkelőbb szerény állásúval igazi jó testvérként érintkezett egymással. Ott nincs megszólás, irigykedés, nincs stréberség, szereplési viszketeg, minden beszéd ad rem szól, szivből jön és szivhez szól. Szóval oly férfiak voltak azok mind, kik megtalálták azt a beleső békét, mit csak az evangeliumi szellem adhat. Fájdalmas szivvel gondoltam ott vissza hazánk küzdelmes nehéz viszonyaira, sok tekintetben bizony züllött közállapotára, mely már széles körben laza erkölcsi felfogásra, általános közönyre vezet. íme egy út, melyen a regenerálást keresztül vihetjük, és itt mindenki a legszerényebb körben is központjává lehet tisztító, fejlesztő hatásoknak! Hozzunk be igazi ker. evangeliumi szellemet az egyházba, igyekezzünk mi is valóban keresztényeket, tiszta lelkű és életű egészséges és erős ifjakat nevelni, hü fiakat egyháznak és hazának egyaránt. Szívleljük meg a külföld ezen lelkes példáját, utánozzuk ne csak a rosszban de a jóban is. Meleg rokonszenvükbe ajánlom a ker. ifjúsági egyletek mozgalmát és ujaknak alakítását. Térjünk vissza a Szentírás örök igazságaihoz. Kezdjük meg az igazi ker. életet saját magunkon, és akkor megtaláljuk mi is azt a belső békét, melyet el nem vehet tőlünk senki. Ehhez a törekvésünkhöz kérjük a Mindenható segedelmét! Az uj törvény. A lelkészi korpótlékról szóló törvényjavaslat ma már bevégzett tények elé állított bennünket. Ellenvetéseinket meg sem hallgatták, nemhogy mérlegelték volna. E törvény ellen, ma ma már nehezebb küzdeni. De hogy milyen általános az elégületlenség, hogy mennyire fedi az általános felfogás a mi kifejtett álláspontunkat, legjobban bizonyítja Sárkány Béla pestmegyei főesperesnek az esperességi közgyűlésen elmondott, a lelkészi kar érzelmeit találóan kifejező s általános helyesléssel fogadott következő elnöki nyilatkozata : „Végtelenül sajnálnám, ha lelkésztársaim lelkes buzgalmát csak egy pillanatra is meglankasztotta volna az a keserű csalódás, a mely lelkészi karunkat a lelkészi illetményeknek korpótiék utján való emeléséről szóló törvény meghozatalával érte. E törvény 2 §-a szerint ugyanis korpótlékra csakis azon lelkészek tarthatnak igényt „a kinek jövedelme az évi 3000 koronát meg nem haladja." A mig tehát az uj törvény szerint a tanítóknak 40 évi szolgálati idő után 3200 korona fizetést biztosit, addig a magasabb képesítéssel bíró lelkészek 40 évi szolgálat után is csak 3000 kor maximális fizetésre számithatnak. Sőt a mely lelkészeknek jövedelme az 1898 évi XIV. törvénycikk alapján 400 koronán aluli összegben lett megállapítva, azok teljesen elesnek a korpótléktól, mert a törvény 5 §-a szerint: „A jelen törvény alapján járó korpótlék az 1898 évi XIV. és az 1909 évi XIII. t.-cikkben engedélyezett jövedelem kiegészítésének' összegével együtt nem lehet nagyobb, mint háromszorosa annak a tiszta jövedelemnek, mely az idézett törvények szempontjából a lelkész bevallása alapján megállapított." És mintha a törvénynek egyenesen az volna az intenciója, hogy a lelkészek jövedelme a 3000 koronán fölül ne emelkedhessék, a 7 § kimonda, hogy: „a korpótlékok szempontjából a lelkészi jövedelmeknek ezután előálló minden olyan növekedését, a mely az 1898. évi XIV. t.-c. 11 §ában megjelölt jövedelmek közé tartozik, be kell számítani a lelkészi jövedelembe s ehez képest a kórpótlék összegét megfelelően le kell szállítani." Hiába akarnák tehát az egyházak a