Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-06-21 / 25. szám

1913 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 195 saját kertjükbe, kedvük szerint tervezgetni, ábrándozni, sütkérezni es társasjátékokat játszani. Csakhamar egy kis ház is épült a kertben, mely az esős napok alkalmával menedéket nyújtott a gyermek seregnek, nemcsak menedéket, hanem egyúttal alkalmat, hogy szeretett lelkészük és más embeibfcráiok felolvasásait, buzdításait, tanításait e házban meghallgassák. Amikor pedig az est pihenő óráiban apa és anya gyermekeikkel együtt künn időznek az ifjúsági kertben, víg nótázás, futkosás és játék után arra is van alkalom, hogy egy komoly egyházi ének elénekeltessék és a lelkész egy rövid bibliai textus felett elmélkedve, az Urnák oltalmába ajánlja a rája bízottakat. íme a belmissziói mentő és szeretet munkásságának legújabb módja. Igy dolgozik a szeretet, mely soha meg nem szűnik. Egyházunk uj névtára. A magyarhoni egyetemes ev. egyház 1903 ban kiadott névtára, melyet akkoriban Poszvék Sándor egyetemes egyházi főjegyző s a soproni theologia tudós professora nagy gonddal, hozzáértéssel s a praktikus cél szem előtt tartásával állított össze, tiz év multával elavult, adatai sok változáson mentek át, uj egyház gyülekezetek alakultak, egyes községek nevei megváltoztak, a szereplő személyek nagy részben kicserélődtek ; ennél fogva a tiz év előtt szerkesztett egyházi névtár használhatósága a gyakorlati élet szempontjából megcsökkent s igy felette nagy szükség volt az uj név tár megjelenésére, melynek kiadása felöl már 1910-ik évben intézkedett az egyetemes közgyűlés olyképen, hogy annak elkészítésével Hegedűs János nyugalmazott állami anyakönyvi felügyelőt s torontálmegyei tb. főjegyzőt bízta meg. Eddigelé a múltban az egyemes névtárt rendszerint az egyházi téren szerepet vivő, az egyház adminisztrációjában versatus ember készítette el s hogy ez alkalommal nem az egyházi téren gyakorlatilag műkődő egyén, hanem a polgári anyakönyvek egyik szakközege nyert megbízást egyetemes egyházi névtárunk összeállítására s megszerkesztésére, fokozott várakozást ébresztett sokaknál s érdeklődésünk főleg arra irányult, hogy az uj névtár a praktikus igények szempontjából és gyakorlati használhatóság céljából fog-e valami ujat, az eddiginél megfelelőbbet tartalmazni? S minél tovább késett, annál türelmetlenebbül tekintettünk a készülő uj névtár megjelenése elé, mig végre a megbízás után harmadfél év multán kikerült a sajtó alól s meküldetett a megrendelőknek. A várva várt uj névtár kiállítása külső formájában eléggé tetszetős, papirosa jó, ^nyomása tiszta, kötése csinos s ha csak ezen külsőségekre kellene tekintenünk, meglehetnénk vele elégedve; de összeállítása, az anyag elrendezése s áttekinthetősége — sajnos nem felelme a várakozásnak, sőt hibái és hiányai kihívják a kritikát. Ha összehasonlítjuk a régi névtárral, találunk ugyan formai eltérsst azzal szemben; de ezen eltérés nem előnyére, hanem határozottan hátrányára szolgál. Az előbbi névtárban ugyan is ugy az egyetemnél, mint a keiületeknél es egynázmegyéknel bevezetésül egy kis történeti áttekintést is találunk; ez az újban elmaradt; pedig kár volt elhagyni, sőt kívánatos lett volna kiegészíteni. A különféle fokozatoknál a tisztviselőket és bizottságokat itt is megtaláljuk, mint a régiben, de oly rendszertelenül, hogy az egyház belső ügyeiben való járatlanságát árulja el a szerkesztő. Például egy helyütt a körlelkészek (recte dékánok) az egyházmegyei tisztviselők között — helyesen — vannak leisorolva, más helyütt a bizottságok között szerepelnek, néhol meg egészen ki vannak hagyva. Ugyan igy a számvevőszéki tagok, hol tisztviselők közé, hol bizottságok közé vannak sorozva. Megkülönbözteti ugyan a szorosan vett egyházmegyei bizottságokat az önálló szervezetű egyházmegyei intézmények bizottságaitól, de azokat sok helyütt összecseréli; például a gyámintézet, a lelkészi értekezlet, a segélyzőintézet néhol a rendes bizottságok között, másutt az önálló intézmények között található. A b'zottságok sorrendjében egymásutániságot nem találunk. A szerkesztésnél itt is jó lett volna normativ schémát alkalmazni. Az egyes egyházak adatainak oly nyomdai elrendezése, hogy a tisztviselők — lelkész, felügyelő, tanitó, énekvezér — nevei folytatólag s nem külön bekezdéssel vannak nyomatva, mint a régi névtárban, a könnyű áttekinthetőség rovására esik nemcsak, de az időközi változások pótló bejegyzése, mely a réginél lehető volt, itt lehetetlené válik, mert nem marad hely a változás bejegyzésére. Az meg épen hiba, hogy a hívek lélekszáma itt elmaradt és csak a névmutatóban található. Igy ha meg akarjuk tudni, hogy mennyi az egyházközséget képező anyaegyház és a hozzátartozó leány és fiók egyházak s szórványokban lakó hivek együttes száma, ki kell böngészni hátul a névmutatóban s összeadási művelettel megállapítani a lélekszámot. Néhol igy se lehet boldogulni, például, a hol egy községben vagy városban két önálló egyház van, vagy például Brassóban, a hol a hivek egyrésze az erdélyi szász egyházhoz, más része a magyarhoni egyetemes evang. egyház kebelébe tartozik. Ezzel szemben az előbbi névtár nagy előnyben volt, melynél zárjelben még a másfelekezetüek száma is ki volt tüntetve ; ami szintén fontos tájékoztató adat a schematismusban. Elmaradt a tankötelesek számának kimutatása is, melyet a régi névtárban szintén feltalálhattunk. Végül elmaradt egyházközség szolgálati nyelvének megemlítése is. Ezen hátrányokért nem kárpótol az az ujitás, hogy az anyaegyházhoz tartozó községek távolsága kilométerekben meg van jelölve. Az ugyan szintén nagy hibája a névtárnak, hogy néhol az anyaegyház mellől egyes leány egyházak elmaradtak