Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-06-07 / 23. szám

2! 4 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 hóz egyházi terhei miatt, hanem azt mégis megengedhetetlennek tartjuk, hogy a protestáns egyházak csak azért ne kaphassanak az államtól nemcsuk alapítványt, de még csak segélyt sem, mert az állam nem bir aránylagos segélyt adni a kath. egyházaknak, annyira, hogy a világ ezen egyik legszegényebb országának, egyháza a magyar kath egyház az egész világ leggazdagabb egyháza; viszont a protestáns egyházak nem nélkülözhetik már a segélyt egyházi céljaik szolgálatában, a maguk erejéből pedig már nem birnak további áldozatokat hozni, azon célok szolgálatában, amiknek költségét századokon át zúgolódás nélkül, a legkitűnőbb eredménynyel elviselni büszkeségüknek, hivatásuknak, érdemüknek tekintették. Mihelyt azt mondja ki az állam, hogy azoknál a felekezeteknél egészíti ki a lelkész és tanítói fizetést, amelyeknek megfelelő alapítványokat még nem adott, a kath. egyházak pedig egészítsék ki az ilyen fizetéseket azokból a javakból, amiket éppen ilyen célokra századok előtt kaptak az államtól : akkor egyszerre megszűnik a pénzügyi akadály, mert nem nagy összegre lesz szüksége az államtól. Ez az egyen'őség! Sőt mondjuk ki: az igazi egyenlőség az, amit az 1848-i XX. t.-c. fejezett ki: minden egyház egyházi és iskolai költségei közáliadalmi forrásból fedezendők. Az erre a célra régebben juttatott javak természetesen erre a célra fordítandók. Ne felejtsük el, hogy az elvet nemcsak kimondta az 1848-i törvény, hanem részben alkalmazta is az első congrua rendezésnél, amikor csak a dotatiót még nem kapott egyházak lelkészeinek fizetését egészítette ki, (bár rossz kulcs szerint); mert hiszen a kath. egyházak az állami eredetű javakkal elég gazdagok arra, hogy maguk egészítsék ki lelkészeik fizetését. Igazán furcsa is volna, ha a kath. egyház élvezné a rendeltetésük költségeiből is nagy részben fölszabadult óriás összegű javakat, és még arra a célra sem akarná fordítani, a mire azok szintén adattak, s az óriás jövedelmek mellett még uj segélyt is kívánna az államtól azon a cimen, hogy más egyházak kapnak segélyt. Kapnak ám. de nem kaptak alapítványokat! Hasonló értelemben nyilatkozott az 1896-i trónbeszéd is: „kormányunknak kiváló gondját fogja képezni a lelkészek anyagi helyzetének javítása is: a mindkét szertartású katholikusoknál a főpapság közreműködése mellett a congrua rendezése alapján fog megtörténhetni; mig a többi bevett vallásfelekezetek lelkészi javadalmainak kiegészítése tekintetében az autonom egyházak jogainak épsége tartása mellett kormányunk önök elé fog javaslatot terjeszteni." A kérdésnek ez a része különben az állam dolgi, minket csak az kényszeritett fölemlitésere, hogy akadály a mi jogos igényeink kielégitesében is. Nézzük csak tovább az egyenlőséget: a k. egyház püspökei töméntelen jövedelemben duskáikodnak az állam bőkezűségéből, a prot. egyházak püspökei pedig szegény javadalmakat kapnak, azt sem az államtól. A kath. pap nőtlen életet köteles folytatni, rendesen feljut öregebb korán gazdag fizetésű egyházközségbe; a protestáns lelkésznek pedig meg kell nősülni, családja egyszerű eltartására, és ruházására is többet kell tehát költenie, mint a kath. lelkésznek egymagára, de azonfelül gyermekei nevelése sok költségbe kerül, idegen városban, hosszú esztendőkön át; fizetése sem igen emelkedik, hiszen a protestáns papi állomások, alig 2 — 3 kivétellel, csak abban különböznek egymástól, a mai igények és szükségletek szerint, hogy az egyik szegény, a másik még szegényebb. Egyenlő segélyt igényelhet-e tehát a magányos kath. lelkész azzal a protestáns lelkészszel, aki családot tart el, gyermekeket nevel ? Egyenlő ezeknél a létminimum ? Ezt az egyenlőtlenséget csak a családi pótlékkal lehet is, kell is, kiegyenlíteni, amint az állam a hivatalnokoknál már törvényesen cselekszi is. Lássuk most már; mennyire sérti az egyenlőség elvét és az igazságot a lelkész rovására a szóban forgó javaslat más tisztviselőkhöz képest. Összehasonlítjuk az állami elemi tanitó, polgári és gimnáziumi tanár, közigazgatási tisztviselő fizetésével, javadalmával a lelkész fizetését; számításba vesszük a fizetést, a korpótlékofc, a családi pótlékot (3 gyermekkel), az előléptetésátlagos elő haladást vosszük tekintetbe; a lakbért nem számítjuk, mert a lelkész természetben kap lakást. Az eredmény következő lesz : 30 éves korában élvez a tanitó 1800 K 6Q0 K. családi pótlékot — 2 100 K; a polgári iskolai tanár 2400 K. fizetést, 200 K. korpótlé-