Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-06-07 / 23. szám

2! 4 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 az evang. egyházban 24% a ref. „ 62% az izraelita „ 81% az unitárius „ 91% a g. keleti „ 108% A 800 frtig való kiegészitésnél esett egy lélekre a segélyből az evang. egyháznál 6'0 kr. az izrnelita „ 12-8 „ a ref. „ 19'8 „ a g. keleti „ 45-4 „ az unitárius „ 61'0 „ Egy-egy segélyezett lelkészre esett az evang. egyháznál 242 trt 47 kr. az izraelita ,, 3M0 „ 71 „ a ref. „ 363 „ 82 „ a g. keleti „ 400 „51 „ az unitárius „ 410 „ 25 „ Ezek alapján joggal kívánhatjuk, hogy ha a mi egyházunk hivei egyházi adó fizetésében jobban megerőltették magukat, mint a többi egyházakéi, s a lelkészi fizetést a maguk megerőltetett áldozatával az akkori viszonyokhoz képest a kellő fokon tartották: e miatt ne szen_ ved jenek folyvást mellőzést, sőt inkább valami alakban kapják meg a kárpótlást, és egyházi terheíken végre könnyithessenek s lelkészeiket ugy díjazhassák, amint azok képzettsége és munkája megérdemli. A folytonfolyvást emelkedő drágaság halaszthatatlanná tette már a lelkészek fizetésének rendezését is. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy mindenféle hivatalnok, tisztviselő magasabb fizetést élvez, most, mint az első congrua rendezés idejében. Csak a lelkész nem. Az állami tisztviselők fizetését ismételten javították ezen idő alatt: csak a lelkészét nem, egyszer sem. Majdnem évről évre elhangzott egy-egy Ígéret illetékes helyről a lelkészek fizetésének javításáról is, de az igéret csak most öltött alakot a törvényhozás elé került javaslatban; de ezen javaslat megoldása nem igazságos, nem arányos, nem kielégítő. A folytonos halogatásnak bizonyosan az volt az egyik oka, hogy mihelyt a szegény egyházak lelkészein segíteni akart a kormány, rögtön felhangzott a kath. lapokban a követelés, mely a kath. lelkészeknek is aránylagos segélyt kivánt az egyenlőség nevében; ekkép oly nagy lett volna a szükséges összeg, hogy a kormány viszszariadt a további lépésektől. Már pedig az egyenlőség nevében azt lehet mondani, hogy csak akkor lehet egyenlő segélyt követelni az egyházaknak, ha mindenféle segély tekintetében megvan az egyenlőség. A kath. egyházak azonban óriás terjedelmű és töméntelen jö vedel mii birtokokat kaptak az állami javakból, s ezer év óta élvezik azokat; kapták egyházak, iskolák, jótékony intézetek fenntartására, honvédelmi, közigazgatási, jogszolgáltatási célokra; ezen célok szolgálatának költségét és terhét idők folytán átvette tőlük az állam és társadalom, azonban a célok szolgálatára adott birtokok és jövedelmek mégis megmaradtak a kath. egyházak élvezetében; azokat mcst ingyen használják, ellenszolgálat nélkül. A protestáns egyházak pedig ilyen birtokokat és javadalmakat nem kaptak az államtól, ámbár ők is ugyanazon anyának: a magyar nemzetnek gyermekei, a törvény szerint tökéletes egyenlőség és viszonosság jogával; joguk van tehát törvény es igazság szerint egyeniő arányban kikövetelni a közösből a maguk részét. Ez az egyenlőség! Az egyenlőség nevében azt is joggal lehet hangoztatni, hogy a felekezetek egyenlő teherviseléssel és áldozattal kötetesek szolgálni az édes anya, a haza érdekét, s csak akkor tarthatnak egyenlő segítségre igényt. A protestáns egyházak a szegény hivek egyházi adójából tartanak fenn egyházakat, iskolákat, intézeteket; egyházi adójuk felemelkedik néhol az állami adó 200 %-áig is, az evang. egyház még az adócsökkentési alapból sem birta 46 %-on alul szállítani az egyházi adót; középiskoláink növendékeinek fele más hitvalláshoz tartozik, tehát nemcsak az állam helyett, hanem j iás hitfelekezetek javára is, tartjuk fenn iskoláinkat s e tekintetben velünk szemben a viszonosság előnye sincs meg, mert a zsidóknak egyáltalán nincs középiskolájuk, a katholi tusoknak nincs egyházi adóból fentartott községi iskolájuk, hanem az államtól nyert javadalmakból tartják fenn azokat, de a maguk felekezeti iskoláj oknak tekintik. Nem irigyeljük mi a katholikusok előnyös állapotát, nem is panaszkodunk a mi híveink ne-