Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-01-11 / 2. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 7 < legszebb paradicsomává tegye a keresztyén világnak azokat a helyeket, ahol Kriszíus szenvedett ? Vagy: ma a protestantizmus alig fogja fel igazán a maga hivatását : de azért ki tagadhatná, hogy Krisztusban való élet a legtökéletesebb élet s hogy a protestantizmus, mikor Luther fellépésével 1517-ben a Krisztusban való élet módját kizárólag a Bibliára alapította, helyes nyomon indult; s hogy ma sem tehetünk egyebet, mint hogy ezt folytassuk? — Vagy végül: ma a vallásos életnek úgyszólván egyetlen tényezője a pap és temploma; de azért ki merné azt józanon állítani, hogy a Krisztus igaz követésére való nevelésnek nem sokkal jobb módja az, amikor minden keresztyén emberek mindennapi teendőjébe tartozik az, hogy embertársát igaz keresztyénné nevelje? (Folytatjuk) *) Levél a szerkesztőhöz. Olvastam becses lapjának 51-ik számában a vallás és közoktatásügyi minisztériumnak 171032/19Í2. sz. a. leiratát a le'lkészi korpótlékra vónatkozólag. Mig ezen leirat, egyfelől hálával tölti el a lelkészek kebleit, hogy a kormány nehéz megélhetési gondjaikat korpótlékkal könnyíteni igyekszik, másrészt azon fiatalabb lelkészeknél, kik huzamosabb ideig mint segédlelkészek ; tanitósegédlelkészek, vagy administratorok működtek; csak fájdalmat okoz; mert a rendelet csak a rendes lelkészi minőségben eltöltött éveket veszi tekintetben a korpótlék kiadásánál. — Sokan vannak, kik rajtuk kivül rejlő okok következtében sokáig káplánkodtak csekély fizetés melletts ugyanazon munkát végeztek, mint kik korán állásba, vagy jó állásba jutottak; s most nem elég, hogy ké sőbb jutottak rendes lelkészi állásba ; hanem még annak káros utóhatásait is élvezzék a kcrpótJcknál!? Ismerek a református kartársak között, kik min tanitó-segédlelkészek működtek sokáig, s csak pár évvel ezelőtt jutottak rendes lelkészi állásba, hát ezek is elveszítsék a rendes lelkészi szolgálat előtt eltöltött éveket!? Én azt hiszem, hogy a kápláni minőségben eltöltött szolgálatunk is rendes lelkészi szolgálat volt, legfeljebb csak egy kérdés tisztázandó ; vájjon a felavatástól, vagy a 24-ik életév betöltésétől, vagy pedig az egy kápláni év betöltésétől számitják-e a rendes szolgálati éveket? E három közül bármelyik idő pontot választják is, mindegyik igazságos. Ha tényleg csak a rendes lelkészi szolgálati éveket számítják a korpótlék alapjáúl, úgy azt hiszem sok lelkész-társam hő kérését tolmácsolom, mikor egyház és világi Urainkat arra kérem, szíveskedjenek a magas kormánynál közbenjárni, hogy a korpótlék kiadásánál az utolsó 10 vagy kevesebb szolgálati évi beszámításnál a segéd és helyettes lelkészi szolgálati évek is figyelembe vétessenek. *) Erre a levélre legközelebb részletesen tériink, most csak annyit, hogy ezen álláspontot a magunk részéről is teljesen jogosnak és helyesnek tartjuk. Szerk. Hisz beszámítják a tanítóknál a segéd- vagy helyett es tanítói éveket; a szolgabirónái a közigazgatás terén eltöltött összes éveket, még a gyakornokit vagy irnokit is, melyeket a közigazgatás terén szolgáltak. Igy van ez a bíráknál s az összes megyei tisztviselőknél! Hiszem, hogy a magas kormány jogos és méltányos kérésünket teljesíteni fogja s hiszem, hogy ha világi és egyházi Uraink esetleg e lap hasábjain belül velünk tudatják, hogy mikor tisztelegnek a kormánynál — ha azt jónak látnák, közülünk is számos lelkész felutazna Budapestre, hogy a küldöttségben részt vegyen. So raim szíves közléseért előre is hálás köszönetet mondva, vagyok nagytiszteletű Lelkész urnák hive. Majos, 1912. dec. 31-én. Szűcs Imre ev. lelkész. IRODALOM. Lapunk mult évi utolsó számában megjelent egy rövid bírálati ismertetés Kiss Béla lelkésztestvérünk .József története" cimü verses munkájáról, a mely cikk meglehetősen dicsérőleg nyilatkozott ezen műről. Ünnepek alatt nem volt időnk a beküldött füzetet elolvasni s a beküldött ismertetést — sajnálatunkra — jóhiszemüleg közzétettük. Most, hogy a füzetet elolvastuk, látjuk, hogy az a beküldött birálat többet dicsért meg, mint a mennyit szabad lett volna, mert bizony sok kisebb nagyobb hibája van ennek a versezetnek. Az egyik s legfontosabb az, hogy nem is bibliahű s kifejezéseiben pedig nem korhű, hanem ugy állítja be a történetet, mintha az ma egy falusi helyen történt volna meg. Igaz, hogy ez által talán a gyermekek előtt könnyebben érthetővé tesszük a történetet, de bizony ez a törekvés a mű rovására is megy. Második főhibája, hogy a tul népiesség után való törekvésében itt ott igen furcsa értelmű mondatokat ir be a szerző, a melyeknek ott semmi értelme nincs. De nem akarunk részletes bírálatot mondani, csak jelezzük, hogy a múltkor közölt cikk túldicsérő volt s mint komoly s az igazságot feltétlenül szolgáló lapnak ezen jóhiszemű tévedésünket rectifikálni kötelességünknek tartjuk. Sajnáljuk, hogy Kiss Bela testvérünk verses munkáját nem tudjuk oly becsesnek tartani, mint az ő prózában megirt komoly cikkeit. -V. Kalászok az élet kenyeréhez. Gyűjti: S. Ö. 3. Skóciát magas hegységei jellemzik, melyek tele vannak meredek sziklafalakkal és tátongó mélységekkel. Egy ilyen sziklafalon, félelmes mélység felett gyönyörű piros virágcsomó pompázott. Néhány arra utazó idegen szerette volna a szép virágokat, azért odahív-