Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-05-03 / 18. szám

J 82 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 sem az esperességi, még kevésbé a kerületi és egyetemes gyűlések jegyzőkönyvei. Vérző szivvel látjuk azután mi öregebbek, régi gárdabeliek, hogy az evangelikus tanitőság uj nemzedéke ilyen körülmények között teljesen elhidegül egyházi intézményei iránt. Ambíciójának idegenben keres és talál megfelelő teret, olyan kelletlenül lóg iskolafentartó egyháza testén, mint a rosszul varott gomb, mely leszakadni készül. Ez pedig nemcsak a tanítóságnál kárhoztatandó állapot, hanem kárhozatos egyházunkra nézve is valóban, s annál inkább, mert nem a tanítás eredményében, hanem annak szellemében nincsen meg a kellő lelkesültség és odaadás, viszont az ellenőrzés is csak a külsőségekre szorítkozik s nem veszi észre, hogy nincsen evangelikus tanítóság. Mi is lelkesítené az evangelikus tanítóságot amelyet annak idején könyörtelenül kidobtak egyetlen egyházi jótékony intézetünkbői: a kerületi gyámoldákból ugy, hogy nincsen jelenleg hazai evangelikus egyházunknak egyetlen jótékony intézménye, a mely a tanítósága érdekeit is szolgálná. Egyházkormányzati téren pedig: az espeiességi gyűlésen egy taggal, a kerületin kettővel (az egyetemes gyűlésen a közelmúltig egygyel sem) volt jogosultsága, szerény hamupipőke szerepben az ev. tanítóságunknak magát képviseltetnie. Es még ezeket a képviselőiket is sokszor kirekesztették a tanügyi b:zottságokból. Nem tudja egyetemes egyházunk, mert nem jut tudomására, hogy igen sok esperességünkben még máig sincsenek esperességi tanítóegyesületeink, nem tudja, hogy azért nincsenek, mert ezek létesülése ellen mesterségesen gátak emeltettek sokszor azok részéről, a kik utasítva voltak esperességi és kerületi határozatokkal a tanítóság tömörítésére. Nincsen végrehajtva, — Dunántult kivéve — egyház alkotmányunk (189. §. b.) azon legelemibb iskolaellenőrzési, még a mult század derekán már szokásban volt intézkedése sem, hogy minden iskolát évenként egyszer: egy világi, és egy lelkész és tanítóból álló esperességileg kiküldött állandó hármas bizottság látogassa meg. Egyes esperességekben még világi iskolai-látogatók sincsenek, hanem egyedül a körlelkészek végzik ezt a fontos iskolai ellenőrzést, a mikor azután még az is megtörténik, hogy valóságos inzultusoknak van kiszolgáltatva (tisztelet a kivételeknek) némely szerencsétlen tanitótársunk a nyilvános vizsgálaton, tanítványok és szülők előtt, az illető körlelkész szeszélye szerinti megítélésben. Egységes vizsgálati utasítás körlelkészeink részére szintén a messze homályban késlekedik még! Majdnem minden nagyobb esperességünkben van külön tanügyi esperes is, de még ezek sem érintkeznek a tanitóssággal közvetlenül, hanem csak a helyi lelkészi hivatal utján. Mi történik most már olyan viszonyok között, a hol sajnos a lelkész és tanitó nincsenek testvéries jó viszonyban, a mely szükséges jó viszony bizony még a legbensőbb családi életben is megzavartatik egy hosszú együttélés tragikomikumai között? Szolgálati rideg parancs és szolgai kedvetlen végrehajtása a parancsnak pedig soha nem voltak és soha nem lesznek egyházépitő hatással. Mért nem tagja az iskolák ellenőrzésére alakult esperességi, körlelkészi értekezletnek a hivatalos, esperességi, egyetlen tanító kiküldött sem ? Mindezekből következik azután, hogy vezérférfiaink, egyetemes egyházunk nagyjai ritkán vannak kellőképen tájékoztatva az evangelikus tanítóság vágyairól, törekvéseiről, még kevésbé bajairól és panaszairól. Közigazgatási teendőkkel agyontömött, hogy ne m >n<ijam agyongyötört esperességi, kerületi és egyetemes gyűléseink anbíoc átnyargalnak, bizottságilag kellőképen elő nem készített (a kellő idő és alkalom hiánya miatt elő sem készülhetett) referádákkal rendesen ebédelőtti és vacsora nélküli türelmetlen hangulatban, legfontosabb iskolai és tanítói dolgainkon. S a mig nálunk ez így megy, addig a pápás jezsuita előrelátás tüntetőleg tárja ki ölelő karj lit a maga tanítósága fe é. A saját régi fegyverünkkel harcol ellenünk, egyházunk ellen. Görcsösen ragaszkodik iskoláihoz, ujakat létesit, különösen a leánynevelés terén, katholikus olvasókörök ós ifjúsági egyesületek élére tanítókat állit és mindenfelé szerepelteti, foglalkoztatja őket még az előkelő Szent-Istvántársulat igazgatásában is. Továbbá külön katholikus internátusokat állit az egyetemen tanuló katholikus tanitófiuk számára stb. Csüggedő szomorúsággal minálunk ez alatt pusztítva terjed a titkos jel-