Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-03-22 / 12. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 kolai bizottságok eredményes munkája s az ahhoz értő, lelkes és az evangelikus tanügy részlet kérdéseit ügyesen feltáró előadók jelentései. Az iskolai bizottságok ujabb szervezete gondoskodott arról, hogy e bizottságokban a különböző iskolákban működő tanfórfiak is helyet kapjanak. Hivatalból tagjai azoknak. S ez igen bölcsen van igy. Szoros értelemben vett tanügyi kérdéshez ma már úgyszólván csak ezek képesek hozzászólni. Ám e téren is találkozunk egy nagy mulasztással. Egyetemes tanügyi bizottságunknak nincsen polgári iskolai, tanitóképezdei tanár tágja; elemi iskolai tanító" is csak egy év óta a b. e. nagy műveltségű és mély belátásu Véssey Sándor, ker. felügyelő és méltó társa Gyurátz Ferenc püspök akciója folytán került e bizottságba. E hiány miatt legmagasabb tanügyi bizottságunkban a polgári iskolai és tanitóképezdei ügyek szakszerű elbírálásban nem részesülhetnek. Az evangelikus iskolák működésének, színvonalának stb. elbírálása ez iskolai bizottságokban történik. Váljon — kérdem most már — e bizottságoknak módjukban van-e e feladatot megoldani ? Megengedem, hogy az alsó fokon még igen. Hiszen az elemi iskolák működésének eredményéről a kiküldött iskolalátogatók jelentéseinek alapjául képet lehet formálni. A középfokú iskolákat azonban ki vizsgálja meg? Hát igen,— eljön az érettségi vizsgálaton a muzeumba, a képesitővizsgálaton a tanitóképezdébe a kerület képviselője, a vallásvizsgálatokon is elnököl u. ez. A felettes hatóság még ezen kívül bekéri az évi statisztikát, amely egyébként az állami statisztikai hivatal által szintén bekivánt statisztikának az utánzata. De hát mondhatná valaki — szükséges-e egyáltalán ez a nagy ellenőrzés iskoláinkban, mikor az állam már ezt a feladatot is vállalta. Hiszen minden középfokú iskolánkat meglátogatja évenként a kormány képviselője, aki szakember és lelkiismeretesen jár el megbízásában. Nemcsak a tanítási órákat látogatja, nemcsak didaktikai — paedagógikai útbaigazítást ád, hanem megvizsgálja a könyv és szertárakat, a szakleltárakat, az igazgatói irodát stb. Őszintén szólva, — én is abban a nézetben vagyok, hogy ez ellenőrzéssel általános tanügyi szempontból, valamint az iskola felszerelésének szakszerű ellenőrzése szempontjából meg lehetünk elégedve. De hát én nem ezekbői a szempontokból foglalkozom e kérdésekkel. Engem első sorban az érdekei, hogy a mi iskolánk, mint evangelikus iskolák hogyan töltik be feladatukat? Az állam uniformizáló, a társasadalom klerikális vagy materiális szellemével szemben iskoláink individualitásukat, evangelikus jellegüket hogyan őrzik meg ? Ez az a kérdés, amelyre az egyházi forumok aktáiból feleletet nem találok. Ismétlem a közölt statisztikákból sem, mert azoknak blankettája ne:« a mi szempontunk szemmel tartásával készült. Hát e téren hallatlan a mi elmaradásunk ; a mi nem törődömségünk. Kétségkívül ma iskoláink evangelikus iskolák a szó legnemesebb értelmében véve. Ez tanitótanárainknak érdeme, a kik változott viszonyok között is iskoláinknak hagyományos szellemét ápolják, fenntartják. Az evangelikus világnézlctnek iskoláinkhoz hasonló erőssége ma sincsen. Ez az én erős meggyőződésem. De — kérdem — melyik egyházi fórumunk képes ez állítás valódiságát vagy hazugságát a rendelkezésére álló adatokból tényként — évről-évre — megállapítani? íme ez a magyarázata annak, hogy köreink iskoláinknak szelleme felől a legnagyobb tájékozatlanságban vannak és egyesek rokon — vagy ellenszenves, subjectiv nyilatkozatai alapján állapítják meg e szellemet. Nos hát minél inkább veszítjük el rendelkezési jogunkat iskoláink felett, minél több résen hatol abba az idegen szellem, annál követelőbben lép fel az egyetemes iskolai felügyelői állás szervezésének szüksége. Én nem vagyok képes e kérdést másképen megoldani, mint ez intézmény szervezésével. Kell egy vezetőemberünknek lenni, aki széles látókörével, evangelikus szellemével, céltudatos tanügyi politikájával, oly állásban, amelyből tanügyünket, mint szerves egészet áttekintheti, s idejét csak e hivatásnak szentelheti, — irányításával, személyes közbenjárásával ós útbaigazításával az evangelikus tanügy reorganisatora, ápolója ós fejlesztője legyen. Hogy ez állás betöltőjének nemcsak ez lenne a faladata, — ezt talán mondanom sem kell. Ott van p. iskoláinknak az államhoz való viszonya. E viszony hova-tovább bonyolultabb lesz és számos konkrét kérdés merül fel e viszonyból kifolyólag. Bővebben nem akarok azonban ez állás szervezésének mikéntjére kitérni. Most ez nem is feladatom. Hogy szükséges azonban ez állás szervezése, ezt nem én hangsúlyozom először. Hiszen legnagyobb pedagógusunk, Schneller István egyetemes közgyűlésünkön ennek érdekében szólalt fel akkor, mikor e közgyűlésen utoljára jelent meg és attól búcsúzott. E lelkes felszólalásnak, valamint mindazok agitációjának, akik az egyetemes iskolai felügyelői állást égetően szükségesnek, elodázhatatlan kérdésnek tekintik, nem lett eredménye. Legutóbb a zsinati előkészítő bizottság is elvetette ez állás szervezését. Váljon komoly érvek alapján? Azért, mert az ily állás létesítése az alkotmány alapelveibe ütközik? Váljon ez iskolai felügyelő hatásköre csonkítja e a kerületek, a püspökök, az egyetemes felügyelő hatáskörét? De ha meg ugy voina is, reánk nézve fontosabb a jogászilag jól megkonstruált holt szervezet ? Nem kell-é a való élettel, az élet uj követelményeivel számolnunk ily esetekben. Imo egyházunk autonom egyház; belügyeibe senki sem avat.közhatik. Ám azért az állam megtalálta a módi hogy iskoláinkat ellenőriztesse! Mi pedig jó ma nem vagyunk képesek ezt megtenni, — mert belátjuk, hogy a változott viszonyok között v ir.ényekre van szükségünk, ha élni akarur.gg mivel az uj intezmények a régi szervezetbe^, 'ér-