Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-03-16 / 11. szám
VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. március 16. 11. szám. EYAMELIKüS (MÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a z Ev. Őrálló szerkesztősége eimére Rákoskeresztú r Pest megye, kell küldeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Scholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. m Gü EB FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. Főmunkatárs: SH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egéez évre .... 12 K Félévre 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. El Hiröetés ára oldalanként 40 korona. B TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: A jezsuiták Magyarországon. Blatniczky Pál. — CIKKEK: Uraim, rossz útra tértünk ! Dr. Zsilinszky Mihály. — Theológ-Jai irodalom. Pröhle Károly. — Misszió. Scholtz Ödön. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. A jezsuiták Magyarországon. Ezen a cmen „Az Est" igen érdekes és tanulságos cikksorozatot közölt, amely a jezsuiták s barátaik körében érthető forrongást s megütközést keltett, Nem csoda, mert történeti alapon éles észsszel s csodálatos tájékozottsággal boncolgatja e szerzetrend múltját s aknamunkáját s könyörtelenül feJfedi azt a veszedelmet, melyet e rendnek hazánkban való elterjedése nemcsak egyházi és társadalmi, hanem politikai életünkre is zudithat. A cikksorozat általános részével közelebbről nem foglalkozunk, hisz az ott fölhozott adatok közismerlek. Minket egyháziskolai szempontból leginkább az a „titok" érdekel, melynek leplét „Az Est" 44-ik számának VIII. „A magyar Kalksburg" fejezetében rendkivül ügyes kézzel fellebbenti és mely „Rákos Vidéké"-t arra indította, hogy dicshimnuszt zengjen a jezsuitizmusnak. De lássuk, miről is van szó. A jezsuiták 400.000 K-órt nagy titokban megvették Almássy Malvin 80.000 négyzetöl területü rákosszentmihályi rétjét s azon már e tavaszszal „diszes és uj templomot építenek, továbbá nagyszerű konviktust és nyolc osztályú gimnáziumot. A konviktusban a legelőkelőbb ellátásban részesülnek a bentlakó növendékek, kik itt elsőrangú (?) nevelést kapnak, olyat, amilyet a külföld legelőkelőbb nevelő-intézetei nyújtanak. Lesz nagyszerű sport-pálya, tenisz grandok, lovagló-tér, labdarugó- és korcsolya-pálya és minden egyéb, ami a lelki nevelésen kívül a modern testi neveléshez szükséges." Ez a rövid programm többet mond, mint amire a gondolkozni és e sorok között olvasni tudó kíváncsi. Egyszóval Rákosszentmihály, Budapest környékének ez a kies, óriási fejlődésnek indult nagy községe ma-holnap magyar Kalksburggá lesz, ahol a magyar arisztokraták és tőkepénzesek fiai „elsőrangú", értsd; kifogástalan jezsuisztikus nevelésben fognak részesülni Értjük „Rákos Vidéké"-nek ujongását, de már abban kételkedünk, mintha annak az uj inváziónak Rákosszentmihály egész közönsége, az az 1000 protestáns, sőt minden róm. kath. is örülne. Nem kis dolog az, ha a szerényen javadalmazott hivatalnok otthon taníttathatja fiát, még lemondás árán is, tudja, kinek kezébe teszi le gyermekének jövőjét, boldogulhatását, s ami mindennél jelentősebb, jellemképzését. Tudjuk, hogy vannak róm. kath. felekezeti jellegű középiskolák, amelyeknek tanárai, — már t. i. amennyire lehetséges — felülemelkednek a szük korlátokon, melyeket az ultramontanizmus utjukba rak (nekem is volt oly tanárom a beszterczebányai róm. kath. főgimnáziumban, aki Luther képére mutatva, ezt mondta : „Fiuk, ilyen embert nem szül minden kor"), de ismerve a jezsuiták történelmi gyászos szereplését, nem tudunk oly könnyelmű protestáns apát elképzelni, aki gyermekének lelkét a minden haladás és igaz műveltséget gyökerében támadó, álszenteskedő elfogultsággal megmételyezni engedné. Mi nem is tartunk attól, mintha a tervezett gimnáziumot tanulni vágyó prot. ifjuságunk megrohanná, de nem lehet közönyös előttünk az sem, mily szellemet hoz magával az élet küzdő terére felekezeti különbség nélkül az a társadalmi osztály, melyre ezidőszerint még a közügyek vezetése vár. Hangunk sokkal gyengébb, mintsem az idegen internacionális szerzetesek beözönlése előtt hazánk s igy Rákosszentmihály kapuját elzárhatná, de kötelességünknek tartjuk felemelni til-