Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-12-28 / 52. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. decembs' 52. szám. EVAMEL EGYHÁZI ÉS TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a z Ev. Őrálló szerkesz­tősége címére Rákoskeresztú r Pestme­gye, keli külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. M ßi Ei Bi FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTYÁN rákoskeresztúri lelkész. t^l Főmunkatárs: Bi SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre . . . . 12 K Félévre .... . 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. 51 Hiröetés ára olöalanként 40 korona. I TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: f Laszkáry Gyula. K. Gy. — CIKKEK: A harmadik egryháztársa­dalmi lapunk. Dunántuli. — Irodalom. — Belélet — Pályázatok és hirdetések. f LASZKÁRY GYULA. 1839-1912. Az enyészet ismét végig suhintotta fejünk felett sötét szárnyait s azoknak érintésere egy­házi közéletünk egyik kiválósága: draskóczi és laszkiri Laszkáry Gryula, a dunáuinneni egyház­kerület köztiszteletben és közszeretetben álló felügyelője hagyta ott működési terét. Még a mult hónapban lefolyt egyetemes gyűlésen ott láttuk a \ezéiek sorában, s bár a kór, mely régebbi idő óta emésztette, karöltve a korral az utóbbi időben igen megviselte a gyöngülő szer­vezetet, mégis megdöbbenéssel vettük a derék egyházk. felügyelő halálát s mély megilletődés­sel állottunk meg gyászos ravatala előtt. Mi nem akartuk őt, a kipróbált harcost, és vezért mozdulatlanul, élettelenül magunk előtt a ko­porsóban zárva látni, hanem mi azt akartuk, hogy az ő rajongó egyházszeretetével, bölcs mérsék­letével, szelid, jóságos szivével tovább védje, óvja, emelje, épitse Sionunk megrongált bástya­falait. De az élet és a halál szabados Ura, a kegyelem Istene másként akarta! . . . ő azt akarta, hogy a küzdelemben elfáradt harcos, hű vezér, az anyaszentegyháznak kiváló fia ama mennyei, diadalmaskodó egyházba térjen, hogy elnyerje ott az örökélet koronáját Urától a Jé­zus Krisztustól! S midőn az Isten megmásithatlan akaratá­ból búcsút kellett tőle vennünk, lelki szemeink előtt elvonult egy gazdag, az egyházszolgálatá­ban eltöltött áldott életnek minden kiemelke­dőbb eseménye. Laszkr'ry egyházi kiválóságaink legelsői közé tartozott! Kora Ifjúságától fogva az egy­ház szolgálatában állott s az isteni ke gyelemnek kü.önös kegye nyilvánult meg az ő életébe»* az áltai, hogy — a különböző fokozatokban, mint egyházközségi, esperességi és egyházkerületi fe­lügyelő összesen 53 esztendeig működött. E mű­ködésnek kezdete 1859-re esik, a midőn ő mint 20 éves ifjú, és egyházfelügyelő a pátens körüli mozgalmakban élénk részt vett. Azontúl szaka­datlanul az egyház szogálatának szentelte életét. Mint előkelő földbirtokos csatád tagja, összeköt­tetései révén, — egyházunknak mindenütt, a hová szava és keze elért, tekin élyt és befolyást szerzett Ambitiónálta azt magának, hogy evang. Siónunk ügyét felkarolja, óvja, védje, emelje. Csakhamar az esperességi felügyelői székbe ülte­tik, ahol tágabb munkatér nyilt egyházszereteté­nek, működésének értékesitésére. Majd midőn a dunáninneni egyházkerületnek felügyelői széke Szentiványi Márton halálával 1895-ben megüre­sedett, a zsinati törvény által kikerekitett új dunáninneni egyházkerületnek túlnyomó bizalma őt választotta meg ezen egyházkerület felügye­lőjének. Az 1895 évi jul. 2-án tartott rendkívüli egyházkerületi közgyűlésen nagy lelkesedéssel iktatták hivatalába az új egyházkerületi fel­ügyelőt, Laszkáry Gyulát. Ez alkalommal Dr. Baltik Frigyes, püspök, az elhunytnak elnöktársa intézett megható beszédet a megválasztotthoz, utalván az egyházkerületi felügyelői állás diszére, méltóságára, de terheire is. Laszkáry válaszában programmot adott. „A mily mélyen meghatotta a bizalom — úgymond — épen oly mélyen érzi az állás súlyát és felelősségét, mely e szép, de főleg ebben a kerületben nehéz állással jár. ígéri, hogy azt az irányt, melyet eddig szűkebb körben követett, szélesebb mezőkön tántorithat­lanul követni fogja, ez irány: az egyháziasság, a tiszta egyházi szellem fenntartása és fejlesztése,

Next

/
Oldalképek
Tartalom