Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-12-28 / 52. szám
EVANGELIKUS ŐRÁLL Ó ' 1912 470 megóvása attól, hogy ez bármi mellékcélok elérése használtassák fel; megakadályozása annak, hogy az egyház köpenyege alatt az áliam egysége, hazánk belbékéje, az egyház magasztos hivatása ellen izgatás folytattassék". Ezen programmhoz Laszkáry 17 évi egyházkerületi működése alatt mindvégig hű maradt. Lankadatlan, kitartó buzgalmáért, szelid modoráért, bölcs mérsékletéért az egyházkerület papsága tisztelettel és osztatlan szeretettel környezte. Ez a szeretet nyilvánult meg impozáns módon, midőn 1909-ben Laszkári 50 éves egyházfelügy. jubileumát ünnepelte, a mikor is Dr. Baltik Frigyes püspökkel együtt — aki ugyanekkor 50 éves lelkészi ]ub. ülte, a kerület igen meleg ovációkban részesítette hű vezéreit. Ez alkalommal a jubilánsok létesítettek egy Baltik-Laszkáry alapítványt, melynek összege a gyűjtésekkel együtt 5000 K s a moly a theologuso* ingyenes képzésének céljaira szolgál. Ez a szeretet, és tisztelet övezte gyászkoporsóját körül azon impozáns részvét nyilvánulásban, a melylyel utolsó útjára egyházi közéletünk számos kiválósága elkisérte. A. temetési szertartás a Deák-téri evang. templomban folyt le, dec 21-én d. u. 3 órakor. Itt az egyetemes egyházat maga az egyetemes felügyelő; Prónay Dezső képviselte a két egyetemes világi főjegyzővel: Dr Szelényi Aladárral és Dr. Győry Istvánnal. A dunáninneni kerület képviseletében Bándy Endre, Kéler Zoltán dr. a ker. gyámintézet elnökei, Jánosy L. Schmidt J. esperesek, báró Láng Lajos, Dobrovits Mátyás dr. felőgyelő s még számosan a kerületből jelentek meg. A bányai egyházkerületből Scholtz püspök és dr. Zzigmondy kerületi felügyelő, dr. Randvánszky György ker. gyámintézeti elnök, Zsilinszky Mihály, dr. Wágner G-óza, Földváry Elemér esp. felügyelők ós szintén igen sokan Budapestről és Pest konyákéról jöttek el a végtisztességre. A dunántuli kerületből G-yurátz F. püspökkel ólán többen, a tiszai egyházkerület képviseletében pedig dr. Molnár Viktor nyug. államtitkár esp. felügyelő és báró Hámos László jelentek meg. A református testvér egyházat Antal Gábor püspök ós Darányi Ignác ker. főgondnok képviselték. Ezeken kivül egyház egyetemünk igen számos tagja vett részt a gyászszertartáson. A gyászének elhangzása után Raffay Sándor lelkész, theológiai tanár a következő búcsúbeszédben méltatta az elhunyt feledhetetlen érdemeit: Ahova a lelki béke és szívbeli nyugalom érzésével szoktunk betérni: az Istennek e szent hajlékában ma minden lelket a múlandóság leverő gondolata hat át Ahol az élők szokták az élet hatalmas Urát Istenét imádni, oda most a halál vonult be e gyászos koporsóval. Aki mindig oly szívesen keieste fel a hálaadásnak és könyörgésnek házát, az most élettelenül, kihűlt szívvel tért be velünk együtt a buzgólkodás e szent falai köré. És elkisérte öt a hálás kegyelet és a fájó részvét. De a kik hozzá akár a vérség és a szeretet, akár a tisztelet és a barátság jogán közel állottak, velünk együtt mind tudják és vallják, hogy Laszkáry Gyulát még holtában is hely illeti meg az Isten házában, a hivők közösségében. Sőt buzgó fohászkodás száll ajkainkról a kegyelem örök kútfejéhez, hogy küldje hozzánk is, közénk is, akit e szent időkben úgyis várunk, a szeretet és vigasztalás áldott fejedelmét az Úr Jézus Krisztust, hadd vigasztaljon meg minket is. mint egykor a betbániai gyászolókat megvigasztalta, s hadd mondja el e koporsó felett is az ébresztő igéket, amelyeket egykor barátjának, Lázárnak a sírjánál elmondott: „Lázár kelj fel, Lázár jöjj ki". Hadd elevenedjék meg előttünk még egyszer Laszkáry Gyula nemes alakja s hadd tanuljunk tőié még holtában is igaz, vallásos életet. Hiszen mintha róla irta volna a zsoltárok irój a a 91. zsoltár 14—16. verseit, amelyben az Úr szól a benne hívőhöz . . . Laszkáry Gyula élete is ékes volt vallásossággal, teljes volt isteni kegyelemmel. „Hozzám ragaszkodik, segítségül hív, ismeri neve met", — bárom olyan kijelentés, amely a vallásosság mibenlétét jóformán kimeríti És egy igazán vallásos, egy evangeliumi vezérember koporsójánál szinte magától tolul a lelkünkbe az igazi vallásosság minden kérdésnél fontosabb kérdése. Különösen most, amikor a nyugtalan lelkek mohón vágynak a vallásosság megértése után. Mi is azaz igazi, evangéliumi vallásosság? Szeietett testvéreim az Úrban! Az evangéliumok tömör egyszerűséggel beszélik el Jézus megdicsőülésének történetét. Mikor az Úr egy magas hegyre felment az ő bizalmas tanítványaival és azok ott vele együtt látták Mózest és Illést. Jézus mellett ma is ott áll a törtvény és a prófécia. Az emberek a Mózes ragyogó orcáján elámálva vagy az Illés hatalmas szózatain elmerengve sokszor meg sem is látják, vagy nem jól látják Jézust, az élő hit és az áldó szeretet ez isteni alakját. Korunk gyermekei vagy parancsolatok és szertartások halmazának, vagy isteni küldetés öntudatának tekintik a vallást és vagy beleveszn k a parancsok gépies gyakorlásába, vagy uj utakat igyekeznek törni az ihlet és prófécia jogán. A biz lmas lélek, az igaz tanítvány elől azonban Jézus megváltó személyének fényes ragyogása mellett eltűnik Mózes és eltűnik Illés és nem marad más a szem előtt egyedül csak Jézus! Egyedül ezt a Jézust kereste és igyekezett megérteni Laszkáry Gyula is. Tőle tanulta meg, hogy azokban kell foglalatosnak lennie, amik az ő Atyjának dolgai. Tőle tanulta meg, hogy aki békét akar szerezni az ő lelkének, az legyen szelid és alázatos. Tőle tanulta meg, hogy aki Jézust követni akarja, annak sok mindenről le kell mondania a Krisztusért. Jézustól tanulta meg az igazságosságot, a buzgóságot, a kímélő szeretetet, a szerető jóságot, a lelkesedést és a bölcseséget. Laszkáry Gyula az evangéliumból tanulta meg, hogyan kell ragaszkodni az Úrhoz, és ebben a ragaszkodásban ki van fejezve az igazi evangélikus vallásos lélek hűsége, emelkedettsége, meg van adva törvénye, ki van szabva
