Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-11-09 / 45. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. november 16. 46. szám. EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szóvegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége eimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. ^S M Bi ^ FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. ti9 Főmunkatárs: SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Pl Hiröetés ára olöalanként 40 korona. II TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Tragikus hangok az egyetemes gyűlésen. — CIKKEK: Egyetemes közgyűlésünk. N, — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Cragífeus hatigofe az egyetemes gyűlésen. Kevesen vagyunk. . . . Közállapotaink tarthatatlanok extra et intra, muros. . . . Vágyódunk uj gondolatok után, melyek lelket önrenónek a sorvatag idegzetű egyházunkba. , . . Midőn a vágy már-már testet ke^l ölteni, mikor az egyet, egyház minden tagja érzi, hogy az ^yházi életlen uj idők fuvalma árad szót és az egyház céljait féltők szivében az a jogos aggodalom támad, hogy az uj célok felé való törekvés lebirhatatlan vágya tapasztalt vezérek hijján téves mederbe, káros irányzatokba, csaphat, akkor kell hallanunk egyetemes közgyűlésünk termében azt a lesújtó közlést, hogy a legtapasztaltabb vezér, akiben a magyar és az evangelikus egyházvezér lelkében szinte példátlan tökélylvel találkoznak, válságos idők küszöbén megválni készül állásától. O^merjük báró Prónay Dezsőt, tudjuk róla, hogy minden nagy elhatározás előtt a psychikai és egyáni okok milyen konvulziót támasztanak lelkében, tehát a tiszteletlenség határait érinti, ha jelen alkalommal benyújtott lemondásának körülményeit mérlegre vetjük- De ez végre is mint sajtóorgánumnak, egyházunk közvéleménye szerény tolmácsának kötelességünk, Elsőben is megállapitjuk tehát, hogy az egyet, felügyelőnek lemondása, szerény nézetünk szerint, nem volt időszerű. Mennél válságosabb valamely testület helyzete, mennél nagyobb és életbevágóbb feladatok előtt áll s mennél több oldalról fenyegeti a veszély az életérdekeit képező feladatok megvalósításában, annál inkább őrködniök kell a vezetőknek arra, hogy személyi változásokkal ne komplikálják a helyzet nehézségeit. Ma, a mikor egyházunk zsinat előtt áll és az a zsinat egyházi berendezkedésünk és közintézményeink egész hosszú vonalán gyökeres változtatásokat tervez, továbbá ma, amikor ellenségeink aknamunkája egyre kiterjeszkedőbb körökben ássa alá egyházunk nyugalmát, békés fejlődése lehetőségét, ma, amikor régi jogos igényeink megvalósulása elé a felekezetközi helyzet és közkormányzati polcon levők felfogása egyre több akadályt gördít és az általános socialpolitikai fejlődés sem mondható kedvezőnek az anyagilag bizonytalan bázison álló egyházra nézve. Ma megdöbben a lelkünk arra a gondolatra, ha legjobbjaink, legkiválóbbjaink (Zsilinszky és Prónay) sorban ott hagyják őrálló helyüket; kicsoda lép a bástya fokára, ki ragadja meg erős kézzel a protestáns jogok zászlaját és kicsoda tüz ki elibénk a közbizalom által reáruházott vezéri tisztből folyó, természetszerű erővel kapacitáló, vonzó, elragadó, hevitő képességtől oly célokat, melyek köré valamennyien lelkesedve tömörüljünk? Nem időszerű ez a lemondás ! Es hogyha ennek ténye mögött a magyar nemzut ősi alkotmányának épségét féltő hazafiúi aggodalom rejlik, mint talán legfőbb inditó ok, akkor mi annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy az igaz hazafiak homlokát elborító ború eloszlatására rövidesen az összes igaz hazafiak kezet fognak, a politikai látóhatár kiderül — amint ki is kell derülnie! — és egyházszeretének ragyogó derűjében ott fogjuk látni továbbra is közegyházunk nagy céljai szolgálatában a mi mélyen tisztelt egyet, felügyelőnket. Ha pedig az előreláthatólag az uj zsinat által okozandó változások keltenek egyet, felügyelőnk szivében aggodalmakat, kötelességérzetének magas fokából származó kétségeket, hogy mint végrehajtásra hivatott tényező közegyhá