Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-11-09 / 45. szám

1912 " ~ EVANGELIMUS ŐRALLO 408 zunk nagy céljait az adandó uj helyzetben nem lenne képes többé azzal a bámulatra méltó rugékonysággal, elmélyedéssel, nagy áttekintő képességgel szolgálni, amely tulajdonságokkal mindnyájunk valóságos csodálatára szolgálta azokat eddig, ugy engedjen meg az egyetemes felügyelő, de ennek a kételynek jogossága felől határozni, még az ó felette érzékeny lelkét is felülhaladó módon aa a közbizalom van hivatva, amely személyes és egyet, felügyelői működése köré csoportosult a múltban és csoportosulni fog a jövőben is. A tragikus hangulat eloszlik és annak a derűs nyugalomnak ad helyet, amely magyarhoni egyházegyetemünk közönségének egyértelemmel diktálja: báró Prónay Dezső utódja nem lehet más, mint báró Prónay Dezső!! Egyetemes közgyűlésünk. Evaagelikuá közegyházunk kiküldöttei igen élénk érdeklődés mellett gyűltek össze Budapestre nov. 5-én, hogy egyetemes közgyűlésünkön, a melyet már három napig tartó bizottsági ülések előztek meg, résztvegyegyenek. Ugy az egyetemes egyház tisztviselői, mint az egyeí kerületek kiküldöttei a világiak és egyháziak egyaránt teljes számmal vonultak fel. A nov. 5 iki előértekezleten egyik másik része kérelmünknek, a melyet az Egyetemes Gyűlés előtt e. voltunk bátrak előadni, teljesedésbe ment, amennyiben Báró Prónay egyetemes felügyelő a megbizó levelek az ügyrend értelmében való kezelését rendelte el s kijelentette, hogy az ülés második napján a tárgyalás reggel 9 órakor kezdődik ós délután is folytatódik. Sajnos az előértekezlet korábbi megkezdése felől még mindig nem voltunk szerencsések valamelyes intézkedést tapasztalni, pedig a mostani előértekezlet is meggyőzhette volna a vezetőséget, hogy azt okvetlenül korábban kell megkezdeni, mert 6 órától 8 óra 20 percig az egyetemes felügyelő ur által jelzett fontos tárgyak csak egy részét lehetett megbeszélni Az előértekezlet lefolyása a következő volt: Elnöklő egyetemes felügyelő a megbizó levelek begyűjtésére Lahotczky jegyzőt kéri fel, a ki rávezeti a bemutatási záradékot és az illető uraknak visszaadja, »mert erre egyes urak nagy súlyt fektetnek". A névjegyzék minden esetre kész legyen ; majd bejelenti azon tényt, kogy Zsigmondy volt egyetemes főjegyző, bányai kerületi felügyelőnek választatván ez állásáról levelében lemond. Levele fel fog olvastatni a közgyűlésen,de már mostis kifejezi fáradhatatlan munkálkodásáért hálás köszönetét, Korbély Géza egyházi jegyző is lemond, kinek szintén — indokainak figyelembe vétele mellett — elismerését fejezi ki. Ezek után a felügyelő a fontosabb ügyeket ismerteti, ilyen a zsinat tartás ügye. Dr. Szelényi Aladár jelenti, hogy az előmunkálatok elkészülték, az ezentúl bajövő javaslatokat a bizottság már nem tárgyalja, hanem mint anyagot a javaslathoz csatolja. A felség kérvény is elkészült a közgyűlésen fel lesz olvasva. Hogy mikor tartassák 1913-ban a zsinat ? ez időt a közgyűlésnek kell meghatározni. 1890-ben a zsinati bizottságot bizta meg a közgyűlés az előkészületek megtételével, igy lehet tenni most is. — Sztehló Kornél egyetemes ügyész ismerteti az 1848 XX. t.-c. életbeléptetése tárgyában felkerült ama sok felterjesztést, a melyek az összes kerületektől érkeztek, jelenti hogy ezek mind egy határozattal oldandók meg. Ismerteti azon indítványokat, melyek a lelkészek és tanítók fizetéseinek rendezése tárgyában érkeztek. A dunántuli indítványt, mely szerint a kormányhoz már beadott memorandum nem felel meg a mostani viszonyoknak, azért uj összeírás és uj memorandum lenne szükséges. Ama javaslatot, hogy a miniszter újból megsürgetendő, hogy az 1848. XX. végrehajtása által végre valahára rendezze a lelkészi fizetéseket s egészítse ki 2400 kor. törzsfizetésig s a korpótlék és családi pótlék az összes lelkészeknek adassék; a tanítói fizetések tétessenek egyenlővé az államiakkal, és az elveszett anyakönyvi stóla illetmény kárpótlása iránti indítványt és egyéb tárgyakkal foglalkozó felterjesztéseket. Ezekre vonatkozó jogügyi bizottsági javaslatot ismerteti, melyet közgyűlési referádánkban közlünk. E javaslat és különösen a püspöki fizetések állami kiegészítésére vonatkozó felterjesztés már az előértekezleten is hosszabb vitát provokált, a melyben részt vettek : Gyurátz püspök, a ki szigorúan fogja fel az autonomiát, sajnálja, hogy a lelkészi kongrua folyósítása annak idején az egyes lelkészekkel tárgyalt a kormány és ez által a lelkészeket az egyház kiszolgál katta a mindenkori kormánynak. Az ev. püspökre nem lehet, nem szabad mondani, hogy lekötelezettje a kormánynak. Nem a püspökök egyénileg vannak érdenelve, de az egyház, azért az egyházkerületek részére kérjük és kívánjuk a közigazgatási segély emelését, hogy ebből a kerületek fedezzék a püspökök fizetésének emelését. Szentiványi Árpád ker. felügyelő szintén kivánja, hogy a Gyurátz püspök által elmondottak figyelembe vétessenek. A legnagyobb igaságtalanságnak tartja, hogy csak a kongruás lelkészek kapják meg a korpótlékot, mert a stóla jövedelem elvesztése által sok lelkész rosszabb helyzetbe került mint az előtt volt. Ezt követeli az igazság és méltányosság. Verev József a lelkészek nézetét tolmácsolja. A 48-iki törvényt szószerint kell venni. Nem az egyes püspökkel, lelkészekkel, vagy tanítókkal van dolga az államnak. Kivételt ném kérünk, egyenlők akarunk lenni a többi tisztviselővel, tanárral A katholikusok a maguk alapjaiul tekintik nagy alapitványaikat, a melyeket az államtól kaptak. Az egyenlőség nevében mi is követelhetjük az arányos alapítványokat. Mi nem csak a magunk gyermekeinek, de más vallású gyermekek számára is tartunk fenn iskolákat. A tanítók és tánárok korpótléItának megadása alkalmával erről szó sem volt, hogy kinek mennyi a fizetése. A korpótlék megadásánál nem lehet a fizetést, nézni, mert a korpótlék az eltöltött szolgálat szerint jár. Nem kérünk külömbséget, vessen nálunk is véget a kormány a nyomorúságnak. Hangsúlyozzuk mindig, hogy ugyan abban az elbánásban részesítsen minket a kormány, mint a középiskolai tanárokat. A milyen mértékkel mért a tanároknak, ugy bánjon velünk, megelégszünk. Prónay báró a saját álláspontját jelzi, a midőn kijelenti: az, a ki mint választott tisztviselő foglalt el állást, annak el kell tűrni azt, ha az ő meggyőződósévei ellentétben is történik valami; az egyház függetlensége és önkormányzati jogainak a megvédése előtte sokkal magasabban áll, mint bármely más jogos kívánság. A stóla jövedelmek minden lelkésznél felekezeti külömbség nélkül csökkentek. 0 annak idején elengedhetetlen követelménynek tartotta, hogy a lelkészkedő papságot mindenütt, a hol stoláris jöve-