Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-08-17 / 33. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest me

llett) 1912. augusztus Yj. 33. szám. EVAMEL OEALL EGYHÁZI ÉS TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége címére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. EH EH EH EH FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. US Főmunkatárs: EH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre .... . 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Cl Hiröetés ára oldalanként 40 korona. I TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Püspöki jelentés. Gyuráts Ferenc. — CIKKEK: Az egyházi épületek tűzbiztosítása. Jancsuskó László. — TÁRCA: Orgona-avatás. Győry Loránd. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Püspöki jelentés, előterjeszti Gyurátz Ferenc püspök, a dunántuli ág. hitv. evang. egyházkerületnek 1912 augusztus 28. napján Győr városában megnyitandó évi rendes közgyűlésén. A műveltség terjedése folytán uj és uj kérdések merülnek fel s várnak megoldásra, uj eszmék torakesznek vezérszerepre a társadalmi bajok orvoslásánál Uj feladatok lépnek előtérbe az egyházi téren is, figyelembe vételért zörgetve. Ahol a korszellem nem talál erőt a haladásra, hol intő szavára nem ébred fel az életrevalóság bizonysága: az áldozatkészség a közügyért, nemes célokért, ott kérlelhetetlenül beáll a versenyen a hátramaradás. Amely erkölcsi testület nem képes áldásos hatású munkássággal igazolni lét' jogát, amely gyönge már az önvédelemre, alkotó tehetsége letört: annak sorsa kikerülhetetlen hanyatlás. Csak az eszményiért hevülni, áldozni tudó élő hitre nézve lesz az idők megpróbáló ostroma uj s szebb jövendőnek utegyengetője. Az ujabb korban a mindig szélesebb körre kihatólag terjedő szocializmus támadja fokozódó hévvel az örökölt társadalmi rendet. Azon vádat hangoztatja ellene, hogy csak a vagyonnal, befolyással biró osztálynak biztosítja a kényelmet, a jogot, a földi javak élvezetét, a szegénysorsu népnek csak a munka terhét s a nélkülözést hagyja meg. A szociálizmus radikális iránya mindazon jogviszonyoknak,intézményeknek, amelyekre támaszkodva az emberiség a haladás utján a műveltség mai fokára eljutott, elvetésére, vagy legalább is teljes átalakítására törekszik. Elitéli a tulajdonjogot, gúnyolja a családi köteléket, támadja a haza fogalmát és mint a társadalmi rendnek egyik fő támaszát, kíméletlenül ostromolja az egyházat s ezzel minden vallást. Ha a szociálizmus elveinek terjedését egyszerűen kevésbe vesszük s mint valami jelentéktelen mozgalmat figyelmen kivül hagyjuk: akkor éppen annak szélső iránya előtt egyengetjük a tért. Népünk nagy része, ha látja, hogy egyházi vezérei nem éreznek hivatást az ő életsorsa javításán munkálkodásra: akkor mindinkább odahajol, ahol neki ssövetkezesöért támogatást, bajában segítséget, sérelme esetén jogvédelmet Ígérnek, de ahol egyszersmind oly nézetekkel találkozik, hogy az egyház nem gondol a szegények ügyével, bajával, azért az életben boldogulásnál már nem is figyelmet érdemlő intézmény, hogy a boldogabb korszakot csak a radikális szociálizmus eszméinek diadala nyitja meg, ez emeli érvényre az egyenlőség elvét, amely mindenkinek biztosítja munkája után a méltányos osztályrészt az élet javából. Az ily Ígéretek hatása alatt a magára hagyott nép lassanként elhidegül az egyháztól, mostoha anyát lát benne, aki csak vagyonosabb gyermekeinek érdekeit hordja szivén, közönyös lesz a vallás iránt s végül nyíltan az anyagelvüség szolgálatába áll. A hitközönynek népünk körébe is behatolását s az egyházias érzület gyöngülését mutatja azon mind gyakrabban előforduló eset, hogy a gyülekezetben egyes egyháztagok vagy pártok panaszukkal az egyházi hatóságot kikerülve közvetlen közigazgatási bírósághoz, vármegyéhez, miniszterhez fordulnak, ott emelnek vádat egyházuk ellen s keresik állítólagos sérelmeik orvoslását. Filiákban —• különösen hol a vasárnapi prédikáláson kivül öröklött szokás alapján a temetést, egyházkelő kibocsátását, sőt a keresstelést is a tanitó végzi — a hivek között terjed azon nézet, hogy ök nem érzik a lelkészmunka hiá-