Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-13 / 2. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. januá V í 2. szám. EYAM EGYHÁZI ÉS TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési Dijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége eimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. EH ÍH EH E2H FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTYÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. Főmunkatárs: Bü SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. 19 Hiröetés ára oldalanként 40 korona. B TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Neseus köpeny. Irta N — CIKKEK: A „pótegry ezség". Irta Jánossy Lajos — TheológTai irodalom. Irta dr. Szlávik Mátyás. — Nekrológ. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések Nessus köpeny. Sztehló Kornél m. kir. udvari tanácsos ur az Evangélikus lap f. é. első számában a „nagygerezsdi egyezmény kiegészítése" című cikkben önmagának az „egyetemes egyházi szabó" címet és jelleget adományozta s egyben a nagygerezsdi egyezmény kiegészítését tárgyazó pótjavaslatát félbemaradt szabómunkállak jellemezte. Se egyik, se másik ellen kifogásunk nincs és nem is lehet, azonban kérdéses cikkére több irányban reflektálni kötelességünk. Nevezetesen arra, hogy mi egy még teljesen el nem készített (bélés és uj nélküli) kabátot a teljesen elkészített kabáttól megkülönböztetni nem tudnánk, továbbá arra, hogy egy félig kész kabátot (előadói tervezet) birálat tárgyává nem tehetünk. Mert abban igaza van tisztelt laptársunknak, hogy egy félig kész kabátot akként oda állítani, ho *y ez „az X. szabómester kész munkája," nem szabad, mert ebból könnyen az a tendentia volna kiolvasható, hogy mi X. szabómesternek reá termettségét, szabászati képességeit kétségbe vonjuk. De azt már tisztelt laptársunk is meg fogja engedni hogy egy bélés és ujj nélküli kabátot is meg lehet birálni a tekintetben, hogy annak szabása megfelelő-e, divatos-e, de nevezetesen jól fedi-e az azt megrendelő termetét, nem-e szük a nyaka, nevezetesen nem-e fog a ruha viselője megfulladni, ha a szabászati remeknek gallérját begombolják (vagyis a pótegyezséget tényleg megkötik) s a választott kelméből van-e készitve ? Már pediglen a jelen esetben, midőn egyetemes egyházunk szabászának javaslatát ismertettük, tettük ezt azért, hogy annak „fagonjához" szólhassunk hozzá. Mert az lehetséges, hogy a javaslatot benyújtó előadó urnák tetszik a frakk, és pediglen fecskefai kkal vagy a nélkül, de ha ez a frakk a mi egyhá/unk termetét nem jól ruházza, vagy egyhazunk pláne attilát rendelt, illetve attilára van szüksége, hogy termetének előnyei kidomborodjanak, ugy akkor a szabászati remeket abban az időben kell birálat alá venni, mikor az még csak ki van szabva és össze van fércelve, nem pedig akkor, midőn már a bélés is benne van, az ujjak is bevarrattak, sőt a közhangulatot rendesen maga felé hajlitó ékes gombok is reá vannak varrva. (Egyetemes gyűlés elfogadó határozata.) Ismertettük Sztehló Kornél javaslatát ós dr. Keler Zoltán megjegyzéseit az okból, hogy közegyházunk minden egyes tagja megismerje azt, tudomást szerezzen: mi készül a bizottságban, kik által s hogy terveztetik a Jtestvéregyház által proponált pótegyezség s igy mindazoknak, kiket egyházunk ügyei érdekelnek, módot adjunk arra, hogy kellő időben hozzászólhassanak, és egyházunknak a bizottságban való képviselőit saját tapasztalatuk alapján állásfoglalás céljából idejében informálhassák. Megdöbbenéssel vettünk Sztehló Kornél urnák azon felfogásáról tudomást, hogy először is az előadói tervezet, mielőtt azt a bizottság elfogadta volna, az „előadó tulajdona" s hogy az kizárólag a bizottságban való tárgyalásra készül, s hogy ebből folyólag az a nyilvánosság előtt mint mindenkit érdeklő munkálat birálat tárgyává nem tehető. Elsősorban constatáljuk, hogy az előadói javaslat és az arra vonatkozó birálat egyházi lapban jelent meg. Oly egyházi lapban, amelyet főképpen azok olvasnak, akiket egyházunk ügypi érdekelnek. Már pediglen, akik e lapot olvassák, azoknak nemcsak joga, de kötelessége is mind-