Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-13 / 2. szám

48. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 azon ügyek felett bírálatot alkotni és mondani, amelyek egyházunk sarkalatos törvényeit és szabályrendeleteit érintik. Ha pedig valami közelről érinti közegyházunk érdekeit, ugy mindenesetre a nagygerezsdi egyezség az, melynek hátrányait és káros voltát f. é. első számunkban máris bőven megvilágítottuk. De tovább menve kétségbe vonjuk Sztehlő Kornél urnák azon állítását, hogy az általa megszerkesztett s a bizottság rendelkezésére bocsájtott javaslat az előadó tulajdona volna s megkérdezése és beleegyezése nélkül laptöltelékül fel nem használható. Itt constatálni kívánjuk, hogy mi sokkal nagyobb tisztelettel becsüléssel és magasabb véleménnyel viseltetünk egyetemes ügyészünk személyisége iránt, hogy bármily munkáját is csak laptöltelékül használnók fel. Éppen az a körülmény, hogy javaslatát hoztuk, de hoztuk egyszersmind az általa már jól ismert bírálatot is (miután a Kéler-féle bírálat az 1911 december 5-iki bizottsági ülés előtt már birtokában volt) bizonyítja, hogy személyét megbecsüljük, munkáját mint egyetemes egyházunk közkincsét közrebocsátjuk, de viszont a jogos és igazságos kritika közlésétől sem tartózkodunk. Abban a percben, amidőn bármely bizottság tagja az előadói tisztet elvállalia és munkáját a bizottság rendelkezésére bocsájtja, e munkálat megszűnik az előadó tulajdona lenni, közzé tehető, s a nagy nyilvánosság kritikája is provokálható, mert hisz épp a nagy nyilvánosság az az arkanum, amely a javaslat hiányait különböző felszólalásokkal, ellenvéleményekkel, esetleg ellenjavaslatokkal korigálhatja, sőt — a priori annak vetőt mondhat. Hisz köztudomásu, hogy például a polgári perrendtartás hiányai a bizottsági tárgyalások rendjén azért orvosoltattak sikerrel, mert az előadók pro és contra véleményei nyilvánosságra hozattak, s így mód nyújtatott arra, hogy azok felett az ügyvédi kamarák, kereskedői testületek és egyesek kritikát gyakorolhattak, amelyek a bizottság további tárgyalásai során és végeredményben a javaslatnak törvénnyé váltakor figyelembe is vétettek. És igy van ez egyáltalában minden javaslattal a törvényhozás életében. Ha pedig ez áll a közéletben, ugy kétszeresen kell, hogy álljon a mi egyházi életünkben, mert hisz mi evangélikusok nagyra vagyunk a nyilvánossággal és szólásszabadsággal, már pedig ezek az elvek súlyos sérelmet szenvednének, ha ®PP egyetemes egyházunk ügyésze proklamálná azt, hogy a bizottsági tárgyalások tárgya és eredménye tartassák bura alatt. E felett annálinkább csodálkozunk, mert hiszen éppen igen tisztelt laptársunk 1911. évi évfolyamának 1 3-ik és 14-ik számában közzétette azokat a javaslatokat, amelyeket a zsinati ügyek elintézésére kiküldött albizottság vett tárgyalás alá. Hi pedig megengedhető ez egy előadói javaslattal, ugy akkor egyetemes ügyészünk sem panaszolhatja fel, hogy legjobb tudomása és tudása szerint megszerkesztett javaslata közrebocsáttatik. Továbbá megállapítani kívánjuk azt, hogy mi nagyon jól tudtuk azt, midőn dr. Kéler Zoltán ellenvéleményét hoztuk, hogy a Sztehló-féle javaslat a bizottság által átdolgozás végett neki visszaadatott. De mégis hoztuk az ellenvéleményt nz okból, hogy egyrészt a tárgyalás lefolyása megörökíttessék, — mert most is abban rejlik a hiba, hogy a nagygerezsdi egyezség előzményeiről semmiféle írásbeli feljegyzés nem létezik, — másrészt pedig az okból, hogy azok az elvi aggalyok, melyek a Kéler-füle bírálatban foglaltatnik, hozzászólás tárgyává tehetők legyenek, mert nem tudjuk elgondolni, hogy az előadó ur kedvenc gondolatától eltérjen, s meg ne maradjon annál, hogy a nagygerezsdi egyezségből származó vitás ügyek egy választott bíróságra bízassanak. Ha tehát az idők rendjén erre az ujabb előadói tervezet bírálatára vissza fogunk térni, kell, hogy olvasóink előtt ismeretesek legyenek az ügy előzményei. Sajnáljuk tehát, hogy mi a kritikával addig nem várakozhatunk, mig a kabát készen lenz, mert akkor a kritika — lévén itt nem kész kabátról, hanem faQonról szó — eső után köpönyeg lesz. Mi tehát fenntartjuk jogunkat, hogy a bizottsági tárgyalások eredményeiről esetről esetre referálhassunk s megjegyzéseinket megtehessük. Mert ha evvel a jogunkkal nem elünk, ugy a tisztelt szabász urak esetleg oly nemzeti ruhadarabot találnak elkészíteni, mely evang. egyházunk testét kényszerzubbonyként fogja izgatni és szorítani. Különösen ki kell emelnünk, hogy célunk, miszerint a jövőben minden egyes előadói javaslatot kellő időben publikáljunk és kritika tárgyává tegyünk, megelőzendő közegyházunk károsodását. Mert felhívjuk tisztelt olvasóink figyelmét arra, emlékezzenek vissza, hogy az oly nagyfontosságú nyugdíj intézeti szabályrendelet javaslatának végérvényes szövege, az illető egyetemes közgyűlés napján csak délelőtt 8 órakor lett kiosztva, és már délelőtt 11 órakor meg is lett szavazva, — en bloc.