Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-04-13 / 15. szám

VII!. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. április 13. 15. szám. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. • Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége címére Rákoskeresziu

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágíalvára (Sopronmegye) külöenöők. M ^ Bi Gü FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTYÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr, gg Főmunkatárs: ÍH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Dl Hiröetés ára oldalanként 40 korona. B TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Ha mi is reális alapra helyezkednénk. Nikelszky Zoitán. CIKKEK: Eg-y házunk helyzete és föladatai napjainkban. Stráner Vilmos. — Misszió. Seholtz Ödön. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. „Ha mi is reális alapra helyezfeednénfe " — Tanítóképzőink és az ev. tanitónőképző-intézet szervezése. — Örömmel és élvezettel olvastam az „Őrálló" mult é^i dec. 9-én megjelent számában a fenti cimmel ellátott vezércikket; örömmel, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy eddig, sót ma is, uj iskolák gimnáziumok, tanítóképzők létesítése v jltr egyházközségeink, esperességeínk és kerületeink — a saját szempontjukból és helyi érdekeikből tekintve — mindenképpen indokolt törekvésük, holott ma, amiker az állam fokozódott mérvű kívánságokkal lép fel az egyes iskolaíentartókkal szemben, inkább meglévő iskoláink fejlesztéséről, erősítéséről kellene gondoskodni, hogy iskoláink egyrészt egyházunk egy-egy erős várát képezzék s másrészt, hogy a hasonló állami iskolákkal legalább is lépést tarthassanak. Indokolt, célravezető és helyes volna e törekvés, ha mi is milliós alapítványokkal és százezer holdakkal rendelkeznénk; sőt ez esetben határozottan kötelessége volna az egyháznak, hogy iskoláit szaporítsa, mert egyházunknak semmiképpen sem lehetne s lehet célja az indokolatlan vagyongyűjtés, hisz egyik legnagyobb erősségét, amint azt az elmúlt évszázadok hosszú múltja igazolja, iskoláiban leli. A fenti cikk írója fájdalommal kostatálja, a valóságot s azt mondja, hogy egyetlen intézetünk sem tökéletes, sőt egyik-másik intézet nyomorog- E kijelentést a tanítóképzőkre vonatkoztatva — sajnos — igy kell módosítanunk: valamennyi nyomorog.*) Ez tény, mely önmagát igazolja. Örvendetes jelenség, hogy az utolsó 2—3 *) Simkó Endre cikkének csak azon részéhez szólok hozzá, amely a tanító- és tanítónőképző kérdésével foglalkozik. év ót i-t a fentartók ez állapoton segíteni igyekeznek. Az a kis lendület, amely egyik-másik intézetünknél ujabban észlelhető, nagyrészt az államsegélynek köszönhető, mely csekély mérvű ugyan és csupán a tanán fizetés kiegészítésére szorítkozik, de ezzel legalább a tanári létszám kiegészítése, mely egy intézet színvonalra emelésének egyik legfőbb feltétele, vált lehetségessé. (1904ben Eperjesen a gyakoiló-iskola vezetőjével együtt négy tanár volt, Sopronban hasonlóképpen négy. A szarvasi tanítóképző 1907-ben Önállósult, a selmeczbányai a jövő tanévben önállósul. Felsőlövőn még mindig a gimnáziummal van kapcsolatban. A nagyszebeni önálló-intézet.) Rá kell mutatnom egy-két olyan hiányra, melyek tanítóképzőinkre valósággal bénitólag hatnak és mindegyik intézetünkre vonatkoznak. Ezek: 1,. egynek sincs — még megközelítőleg sem megfelelő épülete: 2., felszerelésük és berendezésük legjobb esetben kezdetleges, vagy — s ilyen a legtöbb! — egyáltalán nincsen; 3., a legtöbb a négy tantermen kivül egyéb tanítási célokra szolgáló helyiséggel nem rendelkezik ; 4, a tanári létszám nem teljes; 5., evangelikus egyházunknak képeznek elsősorban tanítókat és kántorokat és egy intézetnek sincsen rendes vallástanára; 6., a növendékeknek nyújtott kedvezmények oly csekély mérvűek, hogy e miatt a tehetségesebbek a nagy kedvezményeket nyújtó állami intézményeket keresik fel, ahol legtöbbje teljesen ingyenes ellátásban részesül és ezenkívül ösztöndijat is élvez;