Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-04-13 / 15. szám

1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 7. a tanárok javadalmazásának kérdése. Részletekbe nem bocsátkozom, csak azt kérdezem, hogy a legnagyobb erőmegszoritás mellett is megfelelhetnek-e hivatásuknak ezek az intézetek megfelelő épület, berendezés, felszerelés stb hiányában és nagyrészt az állami intézetekbe fel nem vett tanulók oktatása mellett, rendeltetésüket ugy, amint azt legjobb meggyőződésük és igyekezetük szerint szeretnék, betóltik-e? Hogy ily nehéz, mondhatnám válságos helyzetben, tanítóképzőink hivatásuk teljesítésében a meglévő eredményt elérik, szinte kizárólag a tanárok lelkes buzgalmának és soha nem csüggedő, fáradhatatlan és lelkiismeretes munkájának tulajdonithatjuk. A meglevő bajokon segiteni egyházunk egyik legfontosabb érdeke, a hiányokat megszüntetni s ezzel evangelikus tanítóképzőink ügyét talpraállitani s intézeteinket az állam hasonló intézeteivel egy nivóra emelni, a fentartók legsürgősebb teendőit kell, hogy képezze. Hiába a lelke sedÓ8, hiába a nagy ügyszeretet s önzetlen kötelességteljesítés, ha a szükséges és legszükségesebb eszközök rendelkezésünkre nem ádanak. Ezek nélkül a haladó kor kívánalmainak mindenben eleget tenni vajmi nehéz — sokszor lehetetlen. Tanítóképzőink egyházunk intézetei. Amilyenek tanitóképző-intézeteink, olyanok lesznek az azokból kikerülő tanítók, olyanok lesznek népiskoláink. Tanítóképzőink fejlesztése és erősítése tehát egyik legfontosabb érdeke egyházunknak, mert „akié az iskola, a

r'é a jövő." * A fentiekben egyetértek a cikkíróval, de nem osztom nézetét abban, hogy a meglévő hat tanitó képző-intézetből négyet halálos Ítélettel sujt, mondván, hogy a hat intézet fentartása nem reális gazdálkodás s két egyetemes jellegű tanítóképző teljesen elegendő volna. Az emiitett cikk irója a gimnáziumokat olyképpen vélné redukálni, hogy minden kerületben egy-egy legyen. Menynyivel indokoltabb akkor, hogy kerületenkint egyegy tanítóképző is legyen. Tudtommal a selmeczbányai tanítóképző 1912 szeptemberében önállósul. Az illetékes egyházkerület 7 tanári állást szervezett s az intézetet átvette. Ennek az intézetnek az önállósításával és fejlesztésével mindegyik egyházkerületnek van már egy-egy tanítóképzője. (Bányai kerület: Szarvas. Dunán inneni kerület: Selmeczbdnya. Dunántuli kerület: Sopron. Tiszai kerület: Eperjes) E négy intézet fentartása, fejlesztése egyetemes egyházi érdek. Szarvas az Alföldnek, Sopron a Dunántulnak, Selmeczbánya az északnyugati felvidéknek, Eperjes az északkeleti felföldnek és a Tiszántúlnak nevel tanítókat. Ezek közül bármelyiket is mellőzni, nézetem szerint nem volna indokolt, már földrajzi szempontokból sem. Nagy figyelemmel olvastam el az emiitett cikknek az egyetemes tanítóképzőről szóló részét. Elvi szempontból teljesen osztom nézetét e tekintetben is, mert a már eddig elhangzott számos érv és indok, valamint a tanitó- és tanilónőképzés terén szerzett közvetett és közvetlen tapasztalataim is meggyőztek arról, hogy kezdettől fogva szükségesnek tartottam és tartom egy evang. tanítónőképző intézet felállítását és szervezését. De ha a nőnevelés kérdése, leányainknak evang. tanitónőképzőkben való nevelése teszi indokolttá s szükségessé egy ily intézet létesítését, mennyivel indokoltabb, hogy meglévő s fejlődésképes tanítóképzőinkben gondoskodjunk a leendő tanítóknak ev. szellemben való neveléséről. Intézeteinket a hasonló állami intézetektől ev. jellegük különbözteti meg. Törekvésük, irányuk és céljuk különben teljesen azonos. Ha már nagy aldo/atok árán fentaitjuk tanítóképzőinket, nekünk, mint egyháznak elsősorban intézeteink ev. szellemének mennél hathatósabb kidomboritása és fejlesztése kell, hogy főtorekvésiinket képezze. A többit elvégzi az állam, mely a tantervet megállapítja s végrehajtását saját közegei utján ellenőrzi E^ek hosszú sora óta kérik és sürgetik az egyes intézetek a vallástanári állás szervezését és betöltését. Hiába! Nincsen pénz, nincs fedezet ! Az egyetemes tanterv oly nagy óraszámot állapit meg, hogy külön vallástanár nélkül azt végrehajtani és intencióinak megfelelni lehetetség. (lí fontos kérdésről a jövő számban,) A fent pontokba foglalt égető szükségletek fedezet hiányában kielégítést nem remélhetnek egyhamar, a legfontosabb tanszék szervezetlen s betöltetlen, szóval egy intézetnek sincsen vallástanára és mégis ujabb terhet vennénk magunkra és tanitónőképzőt akarunk szervezni. Az eszméért lelkesedik minden ev. hivő, szeretettel karoljuk fel mindnyájan, hisz ki ne érezné egy ev. tanitónőképző-intézet létesítésének szükségét, s kí ne óhajtaná annak mielőbbi szervezését? Azonban szerény nézetem szerint éppen egyházunk érdekei szempontjából sokkal sürgősebb és fontosabb az amúgy is tengődő tanítóképzők fejlesztése (hisz oly sok a tennivaló!), mint egy tanítónőképző létesítése Igy is csigalassúsággal haladnak a fejlődés utján s anyagi erő hijján nemcsak, hogy lépést nem bírnak tartani a hasonló állami intézetekkel, hanem valósággal küz-