Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-02-17 / 7. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. február 17. 7. szám. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége eimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön elkész, rovatvezető cimére Agfalvára (Sopronmegye) külöenöők. Bi BB BB BB FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr, gg Főmunkatárs: BH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre .... . 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. 0 Hiröetés ára olöalanként 40 korona. 19 — CIKKEK: Testvériség". Deák János. — — Pályázatok és hirdetések. TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Unió és még- valami. Veritas. „Szózat a proi. ifjúsághoz" eimü cixkhez B. L. — Eelelet. Unió és még valami.* Az „Evangélikus Lap" 5. számában egy cikk jelent meg Sztehló Kornél tollából „Umo vagy szövetség,, cimen. A cikk első részében szomorúsággal ismeri be az iró, hogy az uniót a református egyházzal megcsinálni nem lehet, második reszében pe iig meggyőződéssel vallja, hogy a lutheri reformácio 400 éves jubileumának legáldásosabb eredménye gyümölcse volna a két protestáns egyház szövetsége. E felvetett gondolattal kapcsolatban néhány megjegyzés nem lesz érdektelen. Hogy miért nem lehetseges ós nem is tanácsos az unió, azt a 17. C. eleje óta már nagyon sokan kifejtették s ez okok helyességét és igazságát az utolsó részletig igazolta maga — az élet. Nem épen a dogmatizmus a legfőbb gátlóok i az egyesülésnek, — amint azt Sztehló gondolja, —- hanem igenis többek között a két felekezet psycheje, amely minden követőjére rányomta félreismerhetetlenül sajátos bélyegét, szellemét, évszázadokon át kifejtett sajátos charismáit, lényegbeli jellegét, quidditását, — ami őt azzá teszi, ami, — szóval önmagát tagadná meg mindkét egyház, ha hitigazságainak megnyirbálásával tehát természetellenesen, erőszakosan, dogmatikai alapon keresné és igyekeznék megvalósitani az egybeolvadást. Nem maguk az örök igazságokat csak magukban rejtő tántételek, hanem az elviség, a protestantismus lényege, amely nem ismer megalkuvást, érdekből való lemondást, meggyőződés ellenes cselekedetet, erőszakolt hitet, gátolják örök időkön át a hitelvi alapon való egyesülést, ezért nem kell sem nekünk, sem a reformátusoknak az ilyen unió, s nem is " Mult számunkbői térszűke miatt kimaradt. fog kelleni soha! De meg legkevésbbé sem tartom oly „jelentéktelen hitelvi különbségeknek" azokat a hittételeket, amelyek bennünket a reformátusoktól elválasztanak s hála Istennek, hogy nem egy-két, hanem sok száz olyan „obskurus papunk" van még, akik nem lettek sem ábrándozokká, sem felekezetietlenkedő hitetlenekké, csupán azért, hogy a reformátusokkal való unió kétes értékű gyümölcseit élvezhessék, mert mihelyt az eredeti jellegből való ezen kivetköződés gyászos korszaka bekövetkezik, az ág. hitv. evangélikus vallás, — mint olyan — azonnal elvesztette létjogosultságát s megszűnt élni. Ugyan ez az igazság vonatkozik a református vallásra is. Az az idő tehát, amelyet cikkiró mint idealist jelöl meg, a hittétel és felekezet nclküli Protestantismus korszaka, el nem jöhet soha s ne is adja Isten, hogy eljöjjön. Sőt ha valaha, ugy ép napjainkban van szükség épen a felekezeti öntudat erősítésére, ha valahol, ugy nálunk. Megbocsájthatatlan bűnünk, hogy eddig is a korlátokat nem ismerő idealizmus vesszőparipáján nyargaltunk, felekezeti mivoltunk értékét meg nem becsültük, „nincs közöttünk semmi különbség", „az egyházba való tartozásnak semmi értéke nincs," „tul kell emelkedni a felekezeti korlátokon" ilyen s ehhez hasonló laikus frázisokkal annyira enerváituk s közönyössé tettük híveinket, hogy évente ezrével térnek ki s ezrével ontják a reversalisokat épen „a felekezetieskedő" egyházak javára. Nem hiszi a cikkiró, hogy a reánk nézve oly siralmas áttérési és reversalis statisztika ép ennek az eredménye ? Lakjék egy pár évig több felekezetű községben, majd látni fogja a „ dogmákat nem ismerő, felekezetietlen protestantismus" — áldásait, ugy hogy a könnye kicsordul belé. Miért van ez, hogy épen tőlünk térnek ki legtöbben, a mi hiveink adják a leg-