Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-03-09 / 10. szám

62 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 készválasztásokkal kapcsolatos teendők tekintetében. Ami az elsőt illeti, ismélten is megtörtént, hogy fontos ügyekben várt egyházmegyei felterjesztések, vagy egyáltalán nem vagy legfeljebb 1—2 nappal a kerületi közgyűlést megelőzőleg érkeztek be, ugy, hogy azokat már sem előadóknak kiosztani, sem bizottság elé terjeszteni nem lehetett. A kerületi elnökség hónapokkal előzőleg hozza köztudomásra a kerületi közgyűlés időpontját. Mi sem áll tehát útjában annak, hogy az esperességek a maguk közgyűléseit tetemesen hamarabbi időben megtartsák és ügyirataikat a kerületi közgyűlést megelőzőleg legalább 2—3 héttel a püspöki hivatalhoz felterjesszék. A magam részéről óhajtanám elkerülni, mint bevezető szavaimban is mondottam, a vonatkozó szabályrendeletek rideg betűjének és súlyának alkalmazását, de viszont a tárgyak komoly előkészítésének és ezzel a kerületi közgyűlés sikeres és méltó lefolytatásának nagy érdeke mellett kénytelen-kelletlen utalnom kell arra, hogy a rendbirságról szóló szakaszok mellőzését csak pontos ügykezelés teszi lehetővé. A lelkészválasztások ügyére térve, meggyőződésem az, hogy azok helyes, minden elfogultságtól és egyoldalúságtól ment pártatlan, lelkiismeretes vezetése nagyban hozzájárul egyházunk ügyének megszilárdításához. Vezessük tehát a lelkészválasztási mozgalmakat oly irányban, hogy azok sem a főesperes pártatlanságára, vagy pontos hivatali eljárására semmiféle árnyat ne vessenek, se a gyülekezetben ártó népszenvedélyeket, veszedelmes pártoskodásokat, korteskedési izgalmakat ki ne váltsanak. Meggyőződésem szerint kiválóan alkalmas kisegitő eszköz e tekintetben egyházkerületünk lelkészválasztási szabályrendelete 11. §-ának e) pontja, amelynek bölcs, gyakorlati alkalmazása jóformán jóeleve kizárja a lelkész választási pártviszályok elmérgesedését. Ám e tárgyról szólva, szomorúan kell megállapítanom, hogy némely gyülekezetben kivülről jött hatások folytán a lelkészválasztási nagy és komoly gyülekezeti feladat nemzetiségi politikai érdekek szolgálatának alkalmává sülyesztetett. Nemzetiségi politikai jelszavakat dobtak — egyelőre láthatatlan ajkak és kezek — oda, hol eddig e téren, Istennek hála, béke honolt. Nos, a legkomolyabban intek és kérek minden tényezőt: óvakodjanak a lelkészválasztások Isten országa és a Jézus Krisztus evangéliuma szempontjából felette fontos ügyét bármilyen túlzó politikai törekvések szolgálatára lealacsonyítani, a gyülekezetek békéjét megbontani, Krisztus evangéliumának szent ügyét egyoldalú nemzetiségi célok igájába fojtani. Én nem vagyok barátja semmiféle túlzásnak. Hazafias és evangéliumi lelkem egész érzésvilága tiltakozik tehát az ellen, hogy a béke terén teendő szolgálatokat elhomályosittatni engedjem a gyűlölet pártszenvedélyt keltő izgatásaival. Szivem, szavam, kezem mind-mind a szereteté kiván lenni mindörökre. De ha kell — és Isten szent nevében mondom, ilyen esetekben igenis kell — fogok tudni az erély és szigor álláspontjára is helyezkedni. Mert ne feledjük, hogy mindannyian Magyarországon lakunk és a magyarhoni ág. h. ev. egyház kötelékébe tartozunk, Isten és ember előtt hivatali eskünknél fogva ennek a magyarhoni evang. egyháznak jóvoltáért tartozunk felelősséggel. Odatérek vissza befejező szavaimmal, ahonnan kiindultam. Teljesítse ki-ki a maga kötelességét ós akkor — nagytiszteletü és tisztelendő Főesperes és Lelkész Urak — nem a rideg jogszabályok, de a kölcsönös megértés áldástárasztó szelleme lesz úrrá egyházkerületünk közéletében. Vajha szavaim, felvetett eszméim, gondolataim oly szives bemenetelt találnának sziveitekbe, mint a mijfő meleg szeretettel azokat megirtam. Főpásztori s/.ózatomat annak dicsőítésével zárom, akitől jő minden jó adomány és tökéletes lelki ajándék! Legyen dicsőség az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Úristennek most és mindörökké! Amen! Nyíregyházán, 1912. január 12. Geduly Henrik, püspök. MISSZIÓ. Rovatvezető: Scholtz Ödön. KÜLFÖLD. Németországban januárban volt az utolsó képviselőválasztás, mely eddig még soha nem tapasztalt érdeklődés és izgalmak között folyt le. Két világnézet, a keresztény és a hitetlen, istentagadó irányzat küzdött meg egymással, ami a reformáció kora óta először tette szükségessé, hogy a pozitiv evangelikus keresztyén világnézeten álló konzervativ párt szövetkezett a katholikus centrum-párttal a közös ellenség elhárítására. Csakis ennek köszönhető, hogy ezen pártok a pokol összes hadának a keresztény világnézet elleni szövetkezése dacára elég jól megállták a küzdelemben helyüket, bár a szocialisták 110 mandátumot hódítottak meg s a radikális polgári pártokkal együtt némi kis többségre tettek szert. Ez meglátszik a képviselők vallásán is, kik közül 179 (220) evangelikus, 130 (141) róm katholikus, 69 (18) felekezetnélküli, 8 (15) szabad keresztény, 7 (3) zsidó, 1 német katholikus, 1 baptista, 2 pedig be nem vallott hitvallású. A zárjelben közölt számok az illető felekezetnek az előbbi országgyűlésen elfoglalt erejét mutatják. Mig tehát az evangelikus és katholikus képviselők száma megfogyotf, addig a felekezetnélküliek száma, akik kivétel nélkül szocialisták, nagy mértékben felszökött. Megszaporodtak a kisebb valláshoz tartozó s a zsidó vallású képviselők is. Az evangélikusok nem képezik már a képviselők abszolút többségét, amire eddig még nem volt eset a német birodalmi gyűlésen. Bizony elszomorító a helyzet ilyen alakulása a reformáció hazájában.