Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-03-09 / 10. szám

62 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 Krisztus evangéliumán felépült világnézet komolyságával és a netaláni bajokat és hiányokat, valamint az ezek elenyésztésére alkalmas eszközöket felismerő szellemvezérek bölcsességével, szorgalmával alkotó és jövőt biztosító tevékenységével. Az e nemben kifejtendő tennivalók közül néhányra már most felhivom szives figyelmeteket. A jövőbe nem láthatunk, annak várható alakulásai felől képet magunknak nem alkothatunk. De kötelességünk előre is védelmet és oltalmat keresni és találni annak bármi néven nevezendő alakulataival szemben. Nem lehetetlen — habár talán csak késő évtizedek múlva — oly alakulás, amely minden néven nevezendő államsegélyeket minden egyháztól megvon. Ha ez bekövetkezik: csak azok az egyházak maradnak fenn, amelyek önerejükre fognak támaszkodhatni. Es akkor jaj lesz azoknak, amelyek ez alakulásokra való figyelemmel előre be nem rendezkedtek! Egy nemzedék vállaira fog nehezedni a roppant teher, amelynek súlya, alatt az evangelium sok egyháza, sok gyülekezete fog összeroppanni! Ezt nekünk meg kell előznünk. Minden egyházközségben bármily csekély mérvű, bármily szerény kezdeményezéssel, de egyházfejlesztési tartalékalapot kell létesitenünk. annak évenkénti gyarapítását költségvetésileg kell biztositanunk és kimondanunk, hogy ezen alap jövedelme el nem költhető mindaddig, mig a magyarországi ág. h. evang egyház államsegélyétől meg nem fosztatik. Felhivom szives figyelmeteket kedves testvérek, ilyen egyházfejlesztési tartalékalapoknak már az 1913. évi költségvetésben létesitésére. Némi takarékosság utján az évi költségvetéseknek 5%-a minden különösebb nehézség nélkül lesz e célra fordítható. Ám ha ez sokra rúgna, 4, 3, sőt 2% biztosításával e tartalékalap évtizedek múlva egyházaink létfentartásának hatalmas oszlopává izmosodik. A Krisztus anyaszentegyházának jövendője érdekében kérem ós várom ez irányban teendő hathatós jkezdeményezésteket « az arról szóló jelentéseket. Ámde az anyagi biztosítás önmagában véve még nem elég. Krisztus egyházának szellemépületét szellemi oszlopok tartják fenn; s ezek az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, az iskolaügy és a belmissziő. Megkívántatik tőlünk s ón, mint főpásztor, megkívánom mindnyájatoktól, hogy az igehirdetésben hü és szorgalmas, lelkes és a sziveket megragadó tolmácsai legyetek a Krisztus evangéliumának és egyházunk hitvallásának őrizkedjetek attól, hogy változó theológiai irányzatokat, filozófiai, vagy természettudományi hipotéziseket, ki nem forrott szociológiai gondolatokat vigyetek a szószékre, vagy az oltár elé. Mint a Krisztus evangéliumának hirdetői és az ágostai hitvallás esküdt katonái, eskütök és hivatásérzetetek egész szellemében tartoztok a Krisztust 03 az ő örökké ragyogó igazságait ugy adni, amint az evangéliumból vettétek és szent kötelességtek az életet mennél inkább áthatni és megszentelni a Krisztus evangéliumának szellemével. Legyen ez apostoli lelkületek vezérelve a tanításban, feddésben, felvilágosításban, intésben, vigasztalásban, példaadásban, szentségek kiszolgáltatásában. S legyen ez vezérelvetek az iskolaügy gondos vezetésében is. Örök igazság marad, hogy az evangélium egyházának veteményes kertje az evang. iskola. Azért iskoláinkat nemcsak megtartanunk, hanem hovatovább erősítenünk és fejlesztenünk kell. Grondos szeretettel kell őrködnünk afelett, hogy iskoláinkban a régi áldásosnak bizonyult evangeliumi szellem érvényesítse termékenyítő hitását a zsenge gyermek és ifjúi szivekben. Büszkeségünket képezi, hogy ugy a beiskolázás, mint a büntető statisztika adatai országszerte ág. h. ev. anyaszentegyházunkat helyezik erkölcsileg a legkedvezőbb világításba az országos közvélemény elé. Fokozzuk e büszkeségünket, legyünk lelkes barátai az evang. tanügynek, hű munkatársai a tisztes, derék, evang. tanitóí karnak, buzgó vezérei az egyházközségi iskolaügynek. Legyen gondunk arra, hogy a zsenge gyermeksereg is megtalálja a maga vallásos szellemi táplálékát a gyülekezetenként szervezendő gyermek-istentiszt el etek és vasárnapi iskolák által. E részben is kérem és várom skives tevékenységeteket. De nagy súlyt helyezek a belmisszió egyéb ágaira is. Magam részéről nem tudnék megelégedni azzal, sőt azt magasabb egyházi szempontból kötelességszegésnek kell minősítenem, ha a lelkész csak vasárnapi prédikációit, esetleges hétköznapi funkcióit végzi, belmissziói értelemben pedig semminemű alkotásra, hiterősitő munkára reámutatni nem tud. A lelkészi hiványok, az „externa és interna vocatio" kivétel nélkül mindéi lelkészre nézve előírják azon kötelességet, hogy Isten országát munkálják a gyülekezetekben nemcsak Isten igéjének hirdetésével, de egész életökkel is. Ezt másként értelmezni nem lehet, mint hogy vasárnapi és hétköznapi funkciókon, vagy az azokra való előkészületen kívüli idejüket használják fel a belső építés művére. Oly gazdag és Isten legjobb áldásait termő munkamező vár itt reájuk! Vallásos jellegű női és ifjúsági egyletek alkotása, vallásos estélyek, ádventben és böjtben különösen építő hatásuaknak bizonyult esti istentiszteletek tartása, a hitel ós a fogyasztás terén kizsákmányolt népnek a visszaélések meggátlása ós életfentartása megkönnyítése