Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-02-03 / 5. szám

48. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 kezeti oktatásügynek fejlesztésével is küzdeni igyekezett, a magyarországi evang. rendek és sz. kir. városok Eperjest jelölték ki a r. kath. tanintézetek ellensúlyozására hivatott evang. főiskola székhelyéül. Történeti okmányok igazolják, hogy az 1865-ben alapított eperjesi kollégium felállításánál egyetem létesítésére gondoltak dicső emlékezetű őseink s.mert áldozatkészségükön nem múlott a nagy eszme megvalósítása, erőszakkal állott útjába az ellenfél s Szelepcsényi közbenjárására a kormány az „egyetem" további építését betiltotta, hivatkozván arra, hogy ehhez a királyi engedély kikérését elmulasztották. „Egyetem" helyett kollégiumot alapítottak tehát a rendek, amely azonban — mint főiskola — a lelkészképzés és a jogtanitás ügyét is kezdettől fogva, hogy felkarolta, okmányokon kívül dr. Pancratius Mihály tanárnak e nemben első magyar műve: közjogi tankönyve is bizonyítja. Több szakos főiskola volt tehát kezdettől fogva. Ilyen századok óta a mai napig. Egyházias szoü daritás fűzi össze theológusait és joghallgatóit, az életbe kilépő lelkészeket és felügyelőket, úgy, hogy az egyházi alkotmány egyik legszebb alapelvét képező „paritás" eszméjének elméleti igazolasa és gyakorlati érvényesítésének a zsenge ifjú elmében való előkészítése szempontjából hazai evang. tanintézeteink sorában évszázadok óta szinte páratlanul álló szerepet tölt be. Olyan tradícióknak, olyan szellemi kincseknek a tárházát, mint amilyen annyi emberöltőn át az eperjesi Collegium volt, lelkészképzésünk ujabban célbavett reformálása alkalmából más főiskolánk háttérbe nem szoríthatja, tárgyilagosan mérlegelt közegyházi érdekek pedig semmiképen sem követelhetik. II Jogi szempontból felette aggályosnak tűnik fel az értekezlet előtt a pozsonyi egyetemmel kapcsolatban felállítandó ev. theol. fakultás eszméje Sulyosbbitja aggályunkat az a joggal támasztható feltevésünk, hogy egy pozsonyi egye'emi ev. theol. fakultás mellett az eperjesi ev. theol. akadémia létjogosultsága megszűnnék s az eperjesi ősi kollégium koronájának annyi vihart átélt s gazdagon gyümölcsözött, századokon át lelkészek ezreit kibocsátó ága lassú, de biztos pusztulásnak indulna. Vajon a tiszai egyházkerületet az egyetemes közgyűlés merő maiorizálással kényszeritheti-e ilyen vesztesség tűrésére? Kényszerítheti-e azt a kerületet, amely ma évenként mintegy 50000 koronát költ theol. akadémiájára s ebből az összegből csak 22000 koronát fedez az egyetemes egyház. Vájjon az az ősi pártfogóság, amely évszázadokon át vérét áldozta ezért az alma materért, akár közigazgatási, akár törvényhozási uton hozandó határozattal oly méltán kiérdemelt jogaiból kiforgatható-e? Egyházi alkotmányunk és szabályrendeleteink szerint kétségen felül áll, hogy az eperjesi kollégium ősi pártfogóság és a vele szerződött tiszai egyházker. főiskolát tarthat fenn. Sőt egyházi alkotmányunk legújabb korbeli s még be nem fejeződött történeti fejlődésétől eltekintve éppen az egyházkerület volt az a századokkal ezelőtt már kialakult közigazgatási hatóság, amely a lelkészképzés terhét hordozta, főiskolát alapított s tartott fenn. Jogérzetünk hevesen tiltakozik annak még csak feltévése ellen is, hogy ezek szerint az egyetemes közgyűlés, vagy a zsinat akár közvetlenül, akar közvetve valamely egyházkerületnek főiskolájára vonatkozólag századok óta fennálló szerzett jogát absorbeálhassa. III. A pozsonyi egyetemmel kapcsolatos ev. theol. fakultás eszméjét nyilvánvalóan a debreceni egyetem reform, theol. fakultása vetette felszínre, mert hiszen egyházunk évtizedek óta a budapesti egyetem keretében sürgette a prot. theol. fakultás felállítását Gyakorlati szempontból a két szervezesi gondolat (Debreczen, Pozsony) között igen nagy a különbség. A debreceni egyetemnek jelleget fog adni a ref. theol. fakultás -- a pozsonyi egyetemen az ev. theol. fakultásnak csak alárendelt jelentősége lehet. Debrecen szellemi életére eddig és ezután is iányomja bélyegét a kálvinizmus — Pozsonyra ev. vonatkozásban ezt nem mondhatjuk. Eperjes úgy ezen a ponton, mint az ifjúsági élet egészséges iránya és a földrajzi fekvés által befolyásolt nemzetiségi szempontból háttérbe szorítja Pozsonyt. A theol. alapítványok jogi természete s nagy száma az eperjesi theol. erőszakolt megszüntetése, vagy szemináiiummá való lefokozása esetén komplikált jogkérdéseket vetne felszínre, holott a pozsonyi ujabb keletkezésű theol. akadémia beszüntetése s az Eperjesen létesítendő egyetembe való beolvasztása távolról sem gördítene annyi s oly súlyos akadályt alapítványi szemportból. Gvakorlati szempontból megfontolandó, hogy a pozsonyi, eppen nem ev. jellegű és szellemű egyetem ev. theol. fakultásának árnyoldalait soha többé nem ellensúlyozhatnék, mert soproni és eperjesi theológiánk emléke már a mult homályos ködében élne csupán ; ellenben az eperjesi egyetem ev. egyházias szelleme örökre biztosítottnak tekinthető s korrekcióra az adott viszonyok és körülmények természeténél fogva nem fog szorulni soha. Eperjes városának magyar jellege, kollégiumi könyvtárának domináló gazdagsága, egyetemnek megfelelő kollégiumi központi épülete, modern theol. otthona, konviktusa szintén a mellett bizonyít, hogy nem Pozsony, hanem Eperjes mellett kellene erőinket koncentrálni. S ha Pozsonyt — egyházi érdekeink szempontjából — messze felülmúló Eperjesünk sem tudná egyetemes egyházunk és a kormány kedvező elhatározását megnyerni — bár egyetemes egvházunk 1910 ben egyházkerületünknek az eperjesi egyetem felállítására vonatkozó Indítványát egyhangúlag magáévá tette s fel is irt a kormányhoz az eszme felkarolása iránt — akkor egyedül a budapesti egyetem kebelében látnók teljes megnyugvással az ev. fakultás beillesztését. Dr. Mikler Károly, értekezleti jegyző. A liverpooli öiákgyűlés. 1912. január 2—7. Nagy időket élünk; társadalmi, politikai forrongások, vallási átalakulások kora ez. Mig Európa és az Uj világ állandó sociális zavargások színhelye, addig a távoli Keletet a demokratikus eszmék, vallás mozgalmak hozzák forrongásba. A közel múltban nagy dolgok történtek itt: Chinában kezdődik az újkor eget-földet rázó robajjal; Japán óriási lépésekkel halad előre az újkori tudományokban, évszázadok mulasztásait igyekszik helyrehozni, másfelől a materiálizmus terjed benne ; Indiában általános az angol fennhatósággal való elégedetlenség, a szabadság, önállóság után való vágy, az evangelizálás, a kereszténység és a pogányság küzdelme ; Afrikában a négerek között mohamedán misszionáriusok működnek és terjesztik Mohamed vallását még fokozottabb buzgalommal, mint a keresztyének az evangéliumot. Komoly tények ezek, melyekkel számolnunk kell. A többek között ezen kérdések merültek föl a január hó 2—7-ig tartó liverpooli diákgyülésen, melyet a Britt Keresztyén Diákok Missziói Egyesülete rende-