Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-02-03 / 5. szám

48. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 s igy ahoz az összes egyházaknak aránylagosan kellene hozzájárulniok. Ennek az az előnye lett volna, hogy az alap nagyságáról matematikai számítással már tájékozva volnánk s azzal is tisztába jöhettünk volna, hogy abból mire leszünk képesek? Így megeshetik, hogy kitüztünk egy célt, a melyet nem tudunk majd a m^ga idejében megvalósitani. De nem volt szerencsés a bizottság javaslata a cél megjelölésében sem, sőt nem járt el helyesen, midőn az alulról jövő indítványokat, óhajokat teljesen elvetette s nem csodálható, hogy a bizottsági javaslat határozattá emelésének ngyszólván kiforszirozása már ott az egyetemes gyűlésen megnyilatkozó elkedvetlenedést szült; mert a határozat improduktiv célt jelölt ki, midőn gyógyithatlan betegek gondozására szolgáló intézet létesítését határozta el. Szinte meghökkenünk szűkös viszonyaink tudatában, ha elgondoljuk ilyen országos szanatórium jellegű intézet felállítása, berendezése és fenntartása — mely a hygienia nagy követelményeivel lép fel — mily óriási áldozatot emészt fel, a nélkül, hogy ennek árán egyházunknak bármi előnye lehetne; holott a belmisszió terén annyi produktiv intézet várja erősödését, mely most csak teng az anyagi erők hiánya miatt. Ha már egy emberbaráti intézet eszméje ragadta meg a javaslattevő bizottságot, nagyobb rokonszenvet és megnyugvást keltett volna, ha akár egy uj árvaház felállítását hozta volna javaslatba, akár a meglevő árvaházak fejlesztését, mert minden esetre fontosabb feladat egyházunkra a megmenthetőket megmenteni, mint a gyógyithatlanokat gondozni, a mi mint közegészségügyi feladat, inkább az állam és a nagy társadalom közös feladata, melynél egyházunk is, hiveink is áldozatkészen szolgálják az ily irányú mozgalmakat, — példa rá az Erzsébet szanatóriumra, a József kir. herceg szanatóriumra s hasonló intézetekre egyházainkban is eszközölt gyűjtések. Egyébként pedig a közegészség ügy céljaira ugy is mindnyájan 5% orsz. pótadóval vagyunk megróva. Ugy látszik, helyesebb volt azok felfogása, akik ugy gondolkodtak, hogy nem szükséges nekünk előre meghatároznunk a célt, mire fordítsuk a reformáció jubiláris évfordulójára összehozott alapot, hanem szorgalmasan folytatva a gyűjtést, az örömünnep idején — amikor látnók milyen az eredmény s mérlegre vetnők, hogy ahoz képest mi üdvöset lehetne tenni a rendelkezésre álló készletből — az egyházak megkérdezésével határozna az egyetemes közgyűlés. Lehet, valaki észrevétel tárgyává teszi, miért hozom ezen elmélkedésemet most nyilvánosság elé, mikor már több mint egy éve mult, hogy befejezett ténynyel állunk szemben ? Okát adom. Először is ugy gondoltam, hogy csak kevesünknek személyes impressiója talán, hogy a reformáció jubileumára megvalósitani kivánt cél nem jól van megválasztva; de alkalmam volt másokkal ez iránt eszmecserét váltani és még nem találtam senkit, akit a megjelölt cél kielégített volna. Továbbá vártam azért, mert közvetlen tapasztalatra akartam támaszkodni, mit szólnak hozzá hiveink ha a gyűjtés megindul? Az első általános gyűjtés az év végén, legtöbb helyütt most tél felé történt és saját híveimnél tapasztalnom kellett, hogy a megjelölt cél nem lelkesítette őket ós áldozatkészségük a megszokott mértéken alul mutatkozott. Ugy gondolom, másutt is, ahol megszokták kérdezni, milyen célra kérik filléreiket, hasonló tapasztalatot szereznek a gyűjtők. Most tehát a közvetlen tapasztalat alapján állithatom, hogy az egyetemes gyűlésnek a reformáció jubiláris évfordulójára összegyüjtendő alap hovaforditása tekintetében hozott határozata nem találkozik közmegnyugvással s ez a gyűjtés eredményének rovására megy. Főleg pedig azért viszem nyilvánosság elé e kérdést, mert az egyetemes gyűlés ebben hozott határozatát nem tekintem befejezett ténynek; nem olyannak, mely nem lehetne megváltoztatható. Hoztak már gyűléseink nem egy olyan határozatot, mely a helyes közóhajt respektálva, módosult. Miért ne lehetne itt is a kevésbbé jót jobbra változtatni. Nem kételkedem, hogy ez úgyszólván közóhaj s azért hiszem, lesznek még mások is, akik e kérdéshez hozzá szólnak s bizonyára még gyűléseink is fognak vele foglalkozni. Vitális Gyula. Az eperjesi egyetem eszméje. A minden oldalon nyilvánu'ó érdeklődés köte'ességünkké teszi az érvek és ellenérvek objektív pártatlan feltárását közegyházunk e fontos ügyében s ezért hozzuk a nyilvánosságra az eperjesi akadémiák egyetemmé fejlesztése érdekében Nyíregyházán január hó 12-én tartott értekezlet megállapodásait. Az értekezlet a történelmi, jogi és gyakorlati szempontok s érvek figyelembevételével arra a meggyőződésre jutott, hogy az evang. theol. fakultás felállítása Pozsonyban nem felel meg az egyházunk lelkészképzésével kapcsolatos érdekeknek, ellenben ugyanazon szempontok és érvek a fakultásnak Eperjesen állami támogatással szervezendő egyetem keretében való felállítását indokoják. I Hazai evang. egyházunk oktatásügyének története ugyanis azt bizonyítja, hogy az ellenreformáció korszakában, amikor a protestantizmus ellen a katholicizmus — többek között — szellemi fegyverekkel, a fele-