Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-11-23 / 47. szám
428 EVANGELIKUS _ŐRÁLLÓ __ ^ 1912 szeretet elvén épül. Nem mondom, hogy az alapelvek egyezők. A nagy elvi külömbség a kettő között ott van. hogy az egyház működésének célja kizárólag túlvilágig s Istennek országát van hivatva megvalósitani a felebaráti szeretet gyakorlása által már a földön: a socialistikus tevékenység pedig öncél s a földi életen tul nem tekint. Kiléphet e hát az ev. lelkész a socialis tevékenység küzdő porondjára? Igenis kiléphet, de csakis mint Istenországának munkása annak érdekeit tartva szem előtt s mindig a tevékeny, az önzetlen felebaráti szeretet jegyében ! Ha könyörül a szegényeken és ügyefogyottakon, ha képes letörölni az elhagyottak, az özvegyek és árvák könyüit, ha tud segiteni betegeken és szenvedőkön tisztességes, nem bűnös eszközökkel ha mindjárt kint a világban s nem az egyház körén belül: gáncs őt nem érheti, hiszen a néki adott világosságot világ oltatta az emberek előtt, az evangelium kovászát vitte bele, talán épen az egyházon kivül álló társadalomban,melyet esetleg működése által Isten országának mentett meg. Egy Urnák szolgált, de két munkamezőn ! Ezek — ugy vélem — eocialis tevékenységünknek irányelvei! A gyakorlati kivitel — szemmeltartásával Istenországa érdekeinek — minden gyülekezetben, minden községben más és más ! Példaadónk e téren is a mi Mesterünk, a mi Megváltónk az Ur J. Krisztus. Hiszen Ö nerncsa< az Igét hirdette (csak is ezt!), hallgatóinak nemcsak lelkiüdvösségéről gondoskodott — nyilt szeme, könyörülő szive volt azoknak földi, anyagi, ha ugy tetszik socialis bajai iránt is. Az éhezőket táplálta., a betegeket gyógyította, a szomorkoiókat, bánkódókat vigasztalta, azokat, a kik botlottak, vagy elestek — fölemelte. Jézus pedig azt mondta, hogy a tanítványnak elég, ha olyan mint mestere. (Máté 10. 25). Ezekben akartam az ev. lelkész socialis tevékenységének alapelveit, irányát röviden kifejteni s igazolni azon testvérek eljárását — szentírási alapon, a kik hazai ev. egyházunkban e téren, mint úttörők szerepelnek s emiait túlérzékeny s mindenkit elitélni kész koHégáiktól gáncsot, sértést aratnak. A lelkész igenis legyen első sorban és mindenütt lelkész, de legyen szeme és szive a földi bajok, szenvedések iránt is! . . . Mayer Fal. A vallástanitási jutalomdíj megállapításáról. Egyházunkra rossz idők járnak. Mindenütt a rövidebbet huzzuk. Igy a vallástanitási tiszteletdíj megállapításánál is. Mintha csak céltudatosan nyomnának bennünket felülről. . . . Igaz, hogy a létszámunk csekély, de ugy közgazdasági mint kulturális téren bátran kiálljuk a versenyt más vallásfelekezetekkel, még is mindenütt kiszúrják a szemünket valami lealázó csekélységgel, mert mindig a létszámunkra hivatkoznak Igy tett velünk a vallás és közoktatásügyi minisztérium a vallástanitási jutalomdijak megállapításánál is. Lássuk jogosan és helyesen-e? A miniszteri rendelet három fokozatot állapit meg. Harminc növendékig az óraszám 4, 3O-60-ig már 8, 60-on télül már 16, Hiszen ha a számokat igy egymásután irjuk, a Kép elég összhangzatos akárcsak a zónadijszabás. De a gyakorlatban másként fest a dolog. A vallástanár munkaja nem a tanulók számától függ, hanem a földolgozandó anyagtól. Az osztályok összevonását nem a növendékek csekély vagy nagyobb szama teszi lehelövé vagy lehetetlenné, hanem a szellemi fejlettség külömbözősége,, mely a magasabb osztálybelieket az alacsonyabb osztályosoktól elválasztja, Már pedig ha ebből a szempontból nézzük a dolgot, akkor a miniszteri rendelet azon intézkedése, hogy 30 ig a növendékek két csoportba osztandók — teljes képtelenség. A ki ezt a tervezetet csinálta, az annyit ért a tanításhoz mint a hajdú a harangöntéshez. Viszont van-e szükség arra, hogy 60 növendék 16 vallástani órát kapjon. Nincs. Legalabb a szám ezt nem teszi indokolttá. Abban az intézetben, a hol a növendékek száma 30, a vallástanár 15 gyermeket tanit egy csoportban s kénytelen együtt tanítani az I. o sztályost a IV essel, az V. osztályost a Vlll-ossal. Lehet-e a IV. osztályos tananyagot az I. osztályos gymnazistának beadni ? Teljesen képtelenség. A ki ezt tenni akarná, az hasonlítana ahhoz a dajkához, a ki a három napos gyermeknek sertéskarajt adna vacsorára. Lehet-e a Vili. osztályos anyagot megértetni az V. osztályos növendékkel? A legjobb törekvéssel sem. Hiszen akárhányszor halljuk a panaszt, hogy er a VIII. osztályosoknak is nehéz. Szóval: ahol a tanitas ezen beosztás szerint foly, ott eredményt nem várhatunk. Ha a legszűkebb keretek közé akarjuk egy középiskolában a vallástanitást összeszorítani, legalább három csoportba kell a növendékeket beosztanunk, és heti 6 órát igénybe vennünk. Az első csoportba beosztandók a négy alsó osztály növendékei ugy azonban, hogy a vallástanár az órát két részre osztva külön foglalkozzék az I. és II. és külön a III—IV. osztállyal. Ez a vallástanitásnak egy kis megerőltetésével végre is hajtható. De okvetlenül külön heti 2—2 óra kell az V— VII. osztályoknak és a VIII. osztálynak. Ezeket el kell választani egymástól, mert itt alcsoportokat létesíteni az anyag terjedelme miatt lehetetlen, de a vallástanár tüdeje is alig birná, no meg a VIII. osztály anyagának nehéz voltán kivül azért is, mert ez az osztály előbb végzi az évet mint a többi. És ha szükségbői ily módon ineg lehet oldani a vallástanítás kérdését: akkor miért van szüksége 31 növendéknek már heti 8 órára? Hiszen ami a növendékek számát illeti egy órában egy osztályban 50 gyermekkel is lehet foglalkozni. Ez esetben pedig esetleg csak 8 növendék jut egy osztályba illetve egy csoportba. Ha tisztán a valláserkölcsi nevelés lebeg a ministerium szeme előtt, akkor először is főelvként mondja ki, hogy az I—IV, az V—VII és a VIII. osztályok okvetlenül külön csoportban tanitandók, másodszor azt, hogy mondjuk 40 növendéknél több egy csoportban nem tanítható. Akkor azután rendszeres tanítást lehetne végezni ott is, a hol a növendékek száma csak 15—20; viszont nem kellene 16 órát díjazni ott sem, a hol a növendékek száma 60—70-re rug. A mi elmenne a vámon, megjönne a réven az állam kiadása nemcsak nem fokozódnék, hanem inkább apadna. Igen ám: de akkor nem lehetne ám annyi vallástanári állást rendszeresíteni azok számára, a kiket a ministerium szívesen részesít előnyökben. Egyetemes gyűlésünk ugy határozott, hogy 30 növendékszámon alul is legalább 6 óra megállapítását kéri a ministertől: vezető embereink tegyenek meg mindent, hogy a határozatnak érvénye legyen. Mert ha létszámunk csekély volta miatt mindenütt háttérbe szorulunk, lassankint elpusztulunk. Bándy Endre.
