Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-11-23 / 47. szám

1912. EVANG ÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 4 62. a gondredőit könyezők szemeiből letörölheti a fájdalom könyüit mert hogy igaz, hogy az ember nemcsak kizá­rólag kenyérrel él, de mégis . . . kenyérrel is. Felhang­zanak azonban innen is onnan is az ítélkező hangok : a lelkész az egyház szolgája, neki nem, illik világi jel­legű hivatalt, tiszteletbeli állást vállalnia. Két urnák ne szolgáljon! Egy községben — különösen behordás idején — nagy a tüzveszedelem. A hivek jómódúak, a termés biztosítására nem szánnák a költséget. Biztosító inté­zetnek ügynüksége a faluban nincs, szomszéd köz­ségbe menni biztosítani: arra, aratás-cseplés idején nem futja az időből. A lelkész gondo' egyet, hogy esetleges tűzvész el ne hamvassza annak a szorgalmas népnek évi fáradozásának gyümölcsét: elvállalja egy elsőrangú biztosító inté/et ügynökségét és segít híveinek megő­rizni mindennapi kenyerét. . . . Hogy újból a gánes, a szálkakereső Ítélkezések megindulnak ellene : mondanom felesleges. Minek folytassam? Az élet itt van előttünk ezer­féle küzdelmeivel, fáradalmaival, örvényeivel. Emberek, világnézetek, erkölcsi irányzatok vad tusát vivnak egy­mással. Csak a lelkész, az egyház szolgája — ki hivatva van Mestere panasza folytan uj szellemet, az evangé­lium szellemet bevinni a bűnnel, az istentelenséggel, önzéssel teli világba, cs«k ö nezze tétlenül, összetett kézzi 1 ezt az élet halál harcot, melyet mindig és csakis Istenországa rovására harcolnak? Én az álszenteskedő, a képmutató papokat nem szeretem. Az élet, a forrongó chaos tőlünk — különösen ma — uj irányú tevékeny­séget, uj fordulatok megoldását uj kötelességek teljesi tését kívánja ! Az ev. lelkész socialis tevékenysége! Mi ez? El el nézem a római katholikus lelkészek buzgó működését Az erkölcs kérdése maradjon ez úttal távol. A róm. kath. plébános' egyházi kötelességeit hiven, a kellő ünnepélyességgel, reverentiával végzi. A misén nein rövidít, az istentisztelet inkább hosszabb, mint rö­videbb. Mondjuk, hogy annak külső képére nagy súlyt helyez — mellékes; de gonddal, hűséggel végzi azt a legcsekélyebb részletig. S vájjon kimeritettnek tudja e ama egyh. hivatá­sira kényes derűs lelkipásztori működését az előirt vallásos — egyházi cselekmények pontos végzésénél? — Korántsem ! Egy Giesswein, egy Prohászka egészen uj munkamezőkre terelték a szerintök par excellence papok figyelmét s kirendelték őket a zárdákból, a ko­lostorokból, a plébániákból a mindennapi élet munka­mezejére — szolgáljanak ott is az e^yházndk. Az ered­ményt látjuk! A katholikus pap szívesen elszórakozik társaságokban, szívesen elvegyül a társadalomban s a ki látott kath. papot társaságban, tapasztalhatta, meny­nyire vigyáz papi decorumára, mennyire vallása paran­csaira s egyháza érdekeire ! — S ki ne ismerrc általá­nosan elterjedt egyházi jellegű s színezetű socialis működésűket a különféle egyletek, körök, füzérek, fo­gyasztási és egyébb szövetkezetek vezetése s irányítása körül? A kath. pap, mint pap egyházi szolgálatai telje­sítése körül munkakörét hiven betölti s egyházának szellemét, e szellem bélyegét igyekszik ráütni mindenre e világon, kint a mindennapi életben socialis tevékeny­kedése által, ... A cél tiszteletre méltó, hogy az esz­köz helyes e, más lapra tartozik. A mi egyházunk berkeiben azonban mély csend honol. Az ev. lelkészek socialis tevékenysége! . . . Ha a megszokott sablon korlátain kivül mersz lépni, ha moz­golódásod egy kollegádnak szemet szúr : anathema esto v — bár, a kemény Ítéletet erkölcsileg indokolni nem tudja, azt hiszi, hogyha a romlott társadalmi erkölcs valamit elitéi, eo-ipso az egyház is elitélheti s ő, mint annak szolgája joggal mondhatja ki a tévelygő felett az ítéletet ! Az ev. papság socialis tevékenysége, eltekintve attól, hogy egyesek bizonyos vasárnapokon socialis irá­nyú egyh. beszédeket tartanak, ez idő szerint egyenlő a nullával. Nincs érzékünk a mindennapi élet követelé­seivel szemben s nincs kedvünk tanulni, nincs kedvünk megszokott kényelmünket feláldozni. Néhány lelkészünk van ugyan, ki a lelkész és az egyház socialis feladatairól egyh. beszédek körén belül foglalkozik, mások, többen, egyháztársadalmi uton kö­zelitik meg az égető kérdést a belmissziói tevékenység által, de im akadnak, kik a lelkészre, ha ki mer lépni: egyházi működési köréből — bár az evangelium fegy­verével a mindennapi életküzdelem porondján: készek rá a tisztességtelenség, az illetlenség szégyenbélyegét rásütni! Bűne, vétek-e, botlásé hát, ha ev. lelkész so­cialis kérdésekkel foglalkozik? Milyen elvi álláspontot foglaljon el hát az'ev. lelkész a socialis kérdésekkel szemben? Mi legyen irányitója, vezére az ily irányú esetleges tevékenységében? Igaz, a lelkész . elsősorban az egyhás szolgája. Legfőbb feladata, legszentebb kötelessége, mint Isten szolgájának Ura érdekeit, az Isten országának érdekeit munkálni. Isten Igéje'nek hiv, tiszta, kizárólagos bőséges hirdetése, a szentségek hiv kiszolgálása, összes egyházi jellegű cselekmények lelkiismeretes végzése által! — Legszentebb kötelessége, mint a nyáj pásztó' ának fedd­hetetlen élettel előljárni, hogy mig másoknak prédikál,, maga valami módon méltatlanná ne legyen. (1 Korintb. 9, 27.) De legyen a mellett a földnek sava, a világ vi­lágossága ! Azt mondja az l>: Tanítsatok rr.ii.Jen né­peket! Azt mondja az Úr: Szeresd a te felebarátodat és szeressétek ellenségeiteket! Azt mondja Istennek Igéje: Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk. (I. Ján. 3) Azt mondja az Úr: Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmassá got nyernek. A socialismozgalom a maga lényegében, a maga leszűrt alapelveiben tulajdonképen az önzetlen felebaráti szeretet, az e szereteten alapuló közösség mozgalma. Hogy fattyuhajtásai vannak — elismerjük! A socialis mozgalom ideális célja az egyént nem gazdaságilag fel­szabadítani az évezredek óta szentesitett gazdasági töivények alól; ez, minthogy annak egyéni és társadalmi előfeltételei végképen hiányzanak: merő ábránd; de igenis célja: az Isten képére teremtett ember emberi méltóságát emelve, gazdaságilag is biztosítani kinek­kinek az őt megillető mindennapi darab kenyeret. Célja erkölcsileg: diadalra juttatni amaz elvet, melyet Isten­nek Igéje régen kimendott: Isten előtt nincs személy­válogatás. Isten képére vagyunk teremtve mindnyájan, itt nincs külömbség ur és szolga, pór ós nemes között; minden emberben meg kell becsülni az embert, minden ember felebarát, testvér; célja: a szegénység, a munkás elem anyagi függetlenségét a „viribus unitis* elvénél fogva s a szegénység anyagi hiányain intézményileg ^kórházak, betegpénztár) stb. segíteni. Hogy eszközei gyakran erőszakosak (strike) azt elismerjük. Ugy látjuk, hogy a tisztult, az ideális socialismus alapelvei azonosak a ker. egyháznak, mint testületnek alap parancsolataival. Mindkettő a könyörülő felebaráti

Next

/
Oldalképek
Tartalom