Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-11-02 / 44. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. november 16. 46. szám. EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége cimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, keli kiilöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. Bi Bi Bi OSI FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. SS Főmunkatárs: BÜ SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Pl Hiröetés ára olöalanként 40 korona. 1 TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Október 31 és az élet. Sipos András. — TÁRCA: Október harmincegyedikén. Hankiss János. — CIKKEK: Nagygeresdi egyezség volt — nines. Vitális Gyula. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Október 31 és az élet. Két napot állit egymáshoz közel a naptár: okt. 31-ét és nov. 2-át, a reformátio emléknapját és halottak napját. Mindkettő a mult jegyé ben mozog. Október 31-én az uralkodó gondo lat az élet, nov. 2-án pedig a halál. Hogyha pedig azt nézzük, hogy a két nap közül mennyiségileg melyik ör/end nagyobb népszerűségnek, az elsőséget a temetőnek, a halál szomorú hangulata hazájanak kell oda adnunk. Az emberek sokkal nagyobb számban keresik fel koszorúikkal a temető egy egy sirdombját a hblottak napján, mint haladó lélekkel a templomokat a reformátio emléknapján. Ugy Játszik, hogy az embernek örök vonása marad: jobban ragaszkodni ahhoz, jobban szeretni, azt, ami már nincs, mint azt, ami van. A halottak napján nincsen semmi sem abból, ami van. Nincsen abban a temetőben ezen a napon semmi más egy öszi hangulatu sirdombon kivül; ebben eltemetve tömérdek fájdalom, szenvedés, élet verekedés, csók, ölelés, szeretet és gyűlölet Okt 31-én itt van minden, ami élet: élő fájdalom, könyet csaló bánat, ölelő szeretet és gyilkoló harag. Nem csodálkozom hát, hogy az emberek jobban szeretik felkeresni a temetőt, jobban ragaszkodnak ahhoz, ami már nincs, nem csodálkozom, mert látom, hogy olyat keresnek fel, ami már nem fáj: értem, hogy menynyiségileg miért nem oly népszerű a reformátio emléknapja, értem, hiszen érzem, hogy ezen a napon olyanról kell gondolkozni, ami van, ami tehát fáj vagy legalább is a fájás lehetőségét nem zárja ki. Az él«t ugyanis nem paradicsom kert, hanem erős nehéz munka, tele bánat könnyel, munkaveritékkel, csalódással,: az élet nem „idyl", az életben az idyl csak epizódként szerepel, de maga az élet az egy élő drámai bonyodalom. Ezt az életet megszeretni, ragaszkodni hozzá ugy, amilyen; szeretni azt ugy, hogy a helyett, hogy eljussunk előle a halálba, megéljük kedvvel, örömmel, tesszük elviselhetőbbé alakitjuk könnyebbé, varázsoljuk szebbé, tesszük ezzel érdekessé, erre tanit a reformátio nagy gondolata. 1517 okt. 31 ugyanis vég és kezdet, Végét jelenti a középkor ama életfelfogásának, mely szüntelenül az élet biinét, értéktelenségét, a tőle való elmenekülést prédikálta. Annak a kornak a vége ez a nap, mely tele van hervadó őszi rózsával, egész területe csupa hangtalanság, annak a kornak halálos órája ez a nap, melynek embere a halálban kereste az életet és az üdvösséget. Koporsó és sirdomb hangulatu ez az egész kor, az életet a koporsóban és a sirdombon keresték. Halottak napja ez az egész szomorú husszu időszak. A középkornak minden, sötétsége, természetlensége, hangulatnélkülisége szószátyárkodása, vadsá^a és pokoli bűne abban találja meg a magyarázatát, hogy embere nem szerette ezt az életet, nem tudott neki értéket tulajdojiitani, mer a halálban kereste az életet és az üdvösséget. 1517 okt. 31 végét szabja ennek a beteges élet iránynak s kezdetét adja ugyanakkor annak a világnézetnek, amelynek központi egészséges gondolata:az élet szeretete, legnagyobb kincse maga az élet. A reformátio érdeme abban van, hogy emberét annak a felismerésére vezeti el, hogy az élet ugy nagy érték, hogy ezzel az élet megszeretésére s igy az élet igaz megélésére tanitja. A reformátio emléknapján ezért uralkodó gondolat az élet. Élet, mely tele van kedéllyel, mosolygó gyermekarcokkal, csillogó, élő, bátor, nevető emberi szemekkel; élet mely fejlődik, folyton tart, javul, szépül, munkál és alkot. Alkot