Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-10-12 / 41. szám
1912 EVANG ÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 321. Istennek igéjét mindenek felett szeressék és az Életnek könyvét szorgalmasan forgassák, akkor kell, hogy elsősorban maga a lelkész szeresse mindenekfelett és forgassa szorgalmasan még mikor növendék lelkész. Nyújt-e erre az uj tanrendszer elegendő alkalmat? Mind a négy évfolyamban hetenkint 7 óra (az első és a 4. évfolyamban 4 óra) exegesis van. Ez csak elegendő arra, hogy a hallgatók megismerjék a bibliát ! Dehogy elegendő! Jól tudjuk, hogy az exegesis csak egyes evangéliumokra és Pál egyes leveleire terjed ki, az ó-szövetségi exegesis pedig szintén csak egyes könyvekre; de hogy 4 év alatt a hallgatót a biblián végig vezetné s annak tartalmával alaposan megismertetné, arra nem jut idő, a különféle philologiai magyarázatok miatt. Az uj tanrendszer is valószínűleg érezte, hogy a tudományos exegesis utján csak szemel vényeket nyújthat a bibliából, azért a gyakorlati szemináriumban" a II., III., IV. évfolyam számára heten-, kint felvesz két órát az „Építő irás magyarázatra." Az első évfolyamnak meg kell elégednie a hetenkénti 4 óra görög és 3 óra héber exegesissel. Ebből is kitűnik, hogy mi is a németországi példát követve, mennyi időt fordítunk a tudós exegeták kiképzésére és mily keveset a gyakorlatban szükséges építő irásmagyarázatra. Mi gyakorlati lelkészek azt várjuk az uj tanrendszertől, hogy több időt szenteljen a gyakorlati irásmagyarázatra és hogy a hallgató 4 év alatt ne csak szemelvényeket ismerjen meg a bibliából, hanem az egész bibliát. II. Fontosnak tartom, hogy a perikopákat a gyakorló szemináriumban necsak az előadó tanár olvassa, hanem a hallgatók is, de necsak olvassák, hanem könyinélkül is tanulják. Azt hiszem sokkal nagyobb örömmel és lelkesedéssel tanulnák meg theológusaink a magyar nyelvű perikopákat, mint a héber nyelvű zsoltárokat, mert tudnák, hogy ezáltal oly kincset gyűjtenek a hivatalbeli működés idejére, mit se szószéken, se iskolában, se a cura pastoralis gyakorlásában nem nélkülözhetnek. Hogy hivatalos elfoglaltságunk közepette, a sok irodai teendő, vallásoktatás, konfirmandusoktatás, betegek látogatása, családi mizériák közepette tanuljuk, megélhetési gondokkal telt vén fejjel, a perikopákat és az idézésre szükséges bibliai verseket, bizony arra nem jut idő. Nélkülözhetetlen kellék a gyakorlatban álló lelkészre nézve, a perikopák alaposismerete és a biblia üdvtanát magukban foglaló bibliai versek könyvnélkül tudása. Óhajtjuk, hogy az uj tanrendszer legyen erre tekintettel, mert ennek bizonnyára jótékonyabb hatása lesz az ifjú theológusra, mint a „héber és görög nyetvekkel való kínzásnak (Sztehló). III. A mai türsadalmi viszonyok megkívánják tőlünk, gyakorlati lelkészektől, hogy a kül- és belmisszió'val tisztában legyünk. Örömmel üdvözlöm az uj tanrendszernek ebbeli szándékát, de keveslem az időt, melyet e fontos tárgyra szán. Nem a heti óraszámot (2), hanem a semesterek számát keveslem. Csak a III. évfolyamban juthatnak a tanulók hozzá, hogy a misszióról rendszeres előadásokat hallgassanak. Oly nagy jelentőségű ma ugy a kül , mint a belmisszió, hogy erre nem elegendő 2 semester. Mind a négy évfolyam hallgatóit kell a misszió nagyszerű diadalaival megismertetni. Hogy ezt tényleg lehet, ezt megmutatta az eperjesi theol. akadémia belmisszionárusa, Mayer Endre, ki már a második évtizedben lelkes terjesztője a misszió egyének, anélkül, hogy a tanrendszer erre eddig súlyt helyezett volna. Szabad óráit arra használja fel, hogy theológus hallgatóit maga köré gyűjtve, meggyújtsa szivükben azt a tüzet a misszió iránt, mely ég az ő szivében. A belmisszió tanitása csak ugy sikeres, ha az elméletet a gyakorlat követi. Amit a hallgatók elméletileg tanultak megismerni, azt a valóságban látniok is kell. Knocke, a göttingai egyetem kiváló gyakorlati tanára, évenkint azon haligatóit, kiket elméletileg bevezetett a misszió ismeretébe, elvezeti Németország híresebb beimissziói intézeteibe. Ott a helyszínen az illető intézetek vezetői, tanárai, igazgatói s lelkészei előadásokat ismertetéseket tartanak s igy a hallgatók az elméletet lezárják a való szemlélése által Ily módon kell nálunk is a missziót tanítani és leendő lelkészeinket annak reális ismeretébe bevezetni, még akkor is, ha erre a célra egy külön tanerőt is kellene alkalmaznunk. (Folytatjuk.) Az uj korálkönvv véöelme. Nem is a könyvet védem, beszél az maga helyett, csak meg kell érteni. Hanem védem a birálatomatt melyet szintén e helyen, az Őrálló f. é. 24. számában közöltem s melyben az uj egyetemes koráikönyve, nagy nyereségnek, szinte korszakos jelentőségűnek ítéltem. ügy is mint korábbi bíráló, ugy is mint az egyetemes énekügyi bizottség tagja, kötelezettnek érzem magamat arra, hogy véleményemet Paulik János kollegának legutóbb közölt hosszú és éleshangu bírálatával szemben megvédjem. Első vádja, hogy a nagy mii meglepetésszerűen minden előzetes birálat nélkül látott napvilágot. Ebben nagy tévedés van. A műit évi egyetemes gyűlés ugyanis 157. jegyzőkönyvi pont alatt rendelte el a mii kiadását. A kerületek pedig előzetesen zenei szakértőket küldtek ki, a kik dolgoztak, többször üléseztek, jelentéseket irtak, végre a szerkesztés alapelveit magában foglaló jegyzőkönyvüket és a felveendő dallamok jegyzékét az Őrálló 1910. évi 53. számában, tehát már két évvel a mű megjelenése előtt közzé tették s hozzászólás és bírálat céljából figyelmébe ajánlották minden érdeklődőnek, a hangjegyek kéziratát pedig nem csak az énekügyi bizottság tagjainak, hanem birálat céljából egyes jelesebb szakértőknek is .bemutatták. Mulasztást követett el tehát a biráló, hogy nem annak idején, hanem elkésve csak most utólag tette meg észrevételeit. Különben lett volna alkalma a bírálónak a bizottság működését belülről is figyelemmel kisérni, nem csak kívülről. De akkor azzal okolta meg kilépését nyilvánosan is, hogy a bizottság lassú működését nem nézheti, most pedig azt kifogásolja, hogy a bizottság meglepetésszerűen dolgozik. Második vádja, hogy a szerkesztés nem céltudatos. a olvasta a bizottság közzétett jegyzőkönyvét és a koráikönyv előszavát, akkor ezt nem mondhatja. Nem akarja tudni, hogy tótoknak is készült-e a könyv, vagy csak németeknek és magyaroknak ? Holott a tartalomjegyzékben 177 korálnak a cime van meg tót nyelven a 17 parallellel tót elnevezés mellett. A bizottság igen is tudta, mit cselekszik. Számolt azzal a körülménynyel, hogy a koráikönyv egyetemes legyen, vagy is mind a négy kerület s mind három nyelven éneklő gyülekezeteink használhassák. De e mellett magyar nemzeti szempontból fogta fel feladatát s ezt akkor sem tévesztette szem elől, midőn hazai egyházunkban az egységes éneklést igyekezett előmozdítani.
